Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

10 128. országos ülés 1902 hiúsulnak. (Elénk helyeslés jobb felöl. Ugy van! Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon.) Azután azt mondják a t. képviselő urak, hogy e tárgyalásokba két hatalom folyt be, hogy egyik a király, a másik a külügyminiszter. Hát, t. ház, én egészen nyugodtan és határo­zottan mondom, (Halljuk! Sálijuk!) hogy a magyar alkotmányos tradiczióknak, a magyar közéletnek, a magyar embernek egyik sarktétele és szivének egyik érzése — mert benne van nem csak a törvénykönyvben, benne van az minden magyar ember lelkében, — hogy a király sze­mélye szent és sérthetetlen, (Elénk helyeslés jobbfelöl. Ugy van! Ugy van!) a király szemé­lyét sérteni nem szabad, a király személyét a vitába belevonni nem parlamentáris dolog, nem felel meg a mi alkotmányunknak, nem felel meg a mi alkotmányos nagy tradiczióinknak, a miket őseink reánk hagytak, a mik megőrizték az al­kotmányt számunkra, megőrizték Magyarorszá­got számunkra, de reánk hagyták a királyhoz való hűség és hódolat, érzéseit is és felépítették a magyar államot számunkra. Nem szabad ezen tradicziókba ütközni, nem szabad egyik alapvető részét, azt a tételt, melyet ujabb alkotmányunk, az 1848, évi is sarkalatos tételként állit fel, hogy a király személye szent és sérthetetlen, meg­bolygatni, mert a ki ezt teszi, Magyarország al­kotmányos szervezetét, közjogát érinti, alkotmá­nyos életét rázza meg és bizonytalan, belátha­tatlan zavarokba löki. (Elénk helyeslés és tetszés­nyilvánítások jobbfelöl. Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hocli! Hoeh!) Hochozzanak csak a t. képviselő urak, ha kedvük tartja. Ez engem nem zavar. (Felkiáltások a szélsöbalolda­lon: Hoch! Hoeh!) Én oly dolgot mondok, a mit, én tudom, a nemzet helyesel. (Elénk helyes­lés és tetszésnyilatkozatok jobbfelöl. Ugy van! Ugy van! Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem ugy van!) És most felveszem a konkrét esetet. Azt mondják a képviselő urak, hogy a király akarata dönt, hogy ez az a hatalom, a mely, a mint magát Barabás Béla t. képviselő ur kifejezte, nyomást gyakorol a kormányra és oda törek­szik, hogy Magyarország anyagi érdekei háttérbe szoríttassanak és az ország az anyagi sülyedés örvényébe jusson. (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­oldalon. Elnök csenget.) Ezeket a szavakat a legünnepélyesebben, (Halljuk! Halljuk ! a jobb­ős a baloldalon.) a leghatározottabban visszautasí­tom ; (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon, zaj a szélsöbaloldalon.) visszautasítom ő Felsége el­járásának alaptalan megrágalmazását, a melynek ellenkezőjét Ő Felsége minden szavából, minden tényével bizonyíthatom, a mely ráfogás abszo­lúte igaztalan, alaptalan! Ezt kijelentem a t. képviselő urnak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) és ta­lán jogom van kijelenteni! Nem a felizgatott politikusokhoz szólok, hanem a nyugodt férfiak­hoz, (Mozgás.) kijelentem ezt, és önöknek kötelessége elhinni nekem. (Zaj a szélsöbalolda­október 8-án, szerdán. Ion. Felkiáltások: El van keseredve az ország ! Önállóság kell nekünk!) Kérem, az önök pro­grammjänak helyességét sem lehet ám zajongás ­sal bizonyítani, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nemcsalt a mi programmunk !) itt csak alkotmá­nyos vitával küzdhetünk egymással. Mondom, a t. képviselő urak állítása és feltevése sértő, a miért is visszautasítom, mint olyat, a mely nem áll és igaztalan. Allitom — és Krasznay t. kép­viselő urat egyenesen felhívom mint férfit, meg­követelem tőle, hogy higyjen nekem és szavam­nak, ha állítom, hogy az egész alkudozásban, e nagyon kínos és nehéz hosszú tárgyalásokban nem volt egyetlen pillanat sem, a melyben a király ő Felsége én reám a legkisebb befolyást vagy pressziót gyakorolta volna. (Elénk tetszés a jobb- és a baloldalon.) nem nyúlt bele a dol­gokba, nem presszionált, nem fogta egyik fél­nek sem pártját, minden tekintetben objektíve és azzal a magas felfogással jár el, a mely az ország érdekeit szivén viseli és értök aggódik és nagy pozicziójának magaslatáról alkotmányo­san és részrehajlatlanul jár el nagy és nehéz kötelességének megfelelően. O Felsége mindenkor azt a tárgyilagosságot tanúsította és tanusstja, a melynél fogva Magyarország alkotmányos és törvényes elhatározásaiba nemcsak bele nem nyúl, hanem azoknak minden érintésétől is távol tartja magát, és a legkisebb mértékben _ sem gyakorol semmiféle irányban befolyást. (Elénk tetszés ajobb : és a baloldalon. Felkiáltások! Éljen a király! Éljenzés.) ugy, a mint az fenkölt szelleméből és nehéz, felelősségterhes, nagy hely­zetéből folyik. 0 a pragmatica sanctio alap­ján törvényes magyar király és osztrák császár is és az annyira nehéz és véghetetlenül súlyos feladatoknak és kötelességeknek teljesítését oly fenkölt szellemmel, objektivitással, oly pártat­lansággal és oly lélekemelő gondossággal végzi, hogy, mondhatom, ezért nemcsak gáncs nem érheti, hanem a legnagyobb hála, elismerés és dicsőítés. (Elénk helyeslés és tetszés a jobb- és baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy kisebb hatalomról is van szó. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Engedjék meg, hallgassák meg, (Zaj a szélsö­baloldalon.) talán mégis csak érdekli a t. kép­viselő urakat tudni, hogy hogyan áll ez a kér­dés. Ha azt akarják, hogy (Halljuk! Halljuk!) válaszoljak, hiszen ugy csak nem kérdeznének, hogy választ ne várnának, arra is megadom az egészen határozott, nyilt választ. Az a .kisebb hatalom a külügyminiszter lenne, a kinek a befolyásolásáról a t, képviselő urak most itt egész nyíltsággal beszéltek. Hát én ki­jelentem, hogy gróf G-ohickov/ski külügyminisz­ter, a mi most már, mondhatnám másfél év óta tartó tárgyalásainkba sohasem folyt be, egyet­lenegy perczig nem vett még fizikailag sem részt azon hatáskörön túl, melyet neki a törvény előir. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Az a hatáskör pedig, a melyet a törvény előir, az, hogy neki

Next

/
Thumbnails
Contents