Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-136

136. országos ülés 1902 október 22-én, szerdán. 153 nem illeszthető sem a költségvetésbe, sem a zárszámadásba — a törvényhozás már előzetesen tudta, hogy ez az összeg a zárszámadásban okvetlenül mint fedezetnélküli hiány fog jelentkezni. így áll a dolog, t. képviselőház, a költségvetés keretén kivül eszközölt kezelésre nézve. Ha már most összevonjuk ezt a két tényezőt, t. i. a költségvetési kezelést és az azon kivül mutatkozó kezelést, akkor azt látjuk, hogy a törvényhozás megszavazott az 1901-iki költségvetésben és azonkívül oly kiadásokat, a melyek 32.970.G00 korona erejéig megfelelő évi bevétellel ellensúlyozva nem voltak, tehát ez volt a megszavazott hiány és minthogy ezzel szemben zárszámadásilag a mutatkozó hiány 19,612.000 korona, ebből világos, hogy a zárszámadási, előírási és utalványozási eredmény 13,358.000 koronával kedvezőbb, mint a törvényen alapuló megszavazás. Ez, t. képviselőház, a zárszámadási eredmény, a melyből méltóztatnak látni, hogy nem annyira kedvező, mint a megelőző évek eredménye. A megelőző években azt láttuk, hogy daczára annak, hogy a kölségvetésen kivül számos kiadás póthitel alakjában lett megszavazva, a zárszámadásilag mutatkozó bevételek mindezen kiadások fedezésére elegendők voltak, sőt még egy bizonyos felesleg is mutatkozott, a mi ez alkalommal nem jelentkezik. Ebben áll, t. képviselőház, ennek a zárszámadásnak számszerűleg kedvezőtlen volta. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a dolgot, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ez a hiány, a mely zárszámadásilag mutatkozik, tulajdonképen inkább látszólagos hiány. Itt tekintetbe kell vennünk mindenekelőtt azt, a mire bátor voltam már utalni, hogy a törvényhozás maga 33 — 34 millió korona olyan összeget szavazott meg, a melylyel szemben évi folyó bevétel, tehát ilyen 1901. évi bevétel, nem állott, a mely összegnek tehát, már a megszavazás természeténél fogva, mint hiánynak kellett a zárszámadásban mutatkoznia, Tekintetbe veendő továbbá egy második momentum, az t. i., hogy a kormány fel volt hatalmazva 29 milliót meghaladó olyan kiadás tételére, a melylyel szemben felhatalmazást nyert kölcsönt venni fel, vagyis ezt a 29 milliót kölcsönből fedezni. A kormány a kiadásokat teljesítette, a kölcsönt azonban nem vette fel és mivel igy ez az összeg mint bevétel nem szerepel, ez is hiány gyanánt jelentkezik, pedig evidens dolog, hogy az kedvező momentum, hogy a kölcsön felvételére nem voltak ráutalva; formailag azonban a hiányt növeli. Mint valóban nem kedvező momentumot azonban nem hallgathatom el, hogy egyes bevételi ágaknál vagy stagnáczió, vagy egyenesen visszaesés mutatkozik, még pedig különösen (Halljuk! Halljuk!} a földmivelésügyi tárcza kezelésében álló mezőgazdasági üzemeknél, a mi természetes következménye a rossz terméseknek és a gazdasági depressziónak, és másodszor az állami vasKtfPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VIII, KÖTET. gyáraknál, a hol természetesen az ipari válság szintén érezteti hatását. Már most, t. képviselőház, ez volt a zárszámadási eredmény az előírás és az utalványozás alapján számítva. Körülbelül ugyanilyen az eredmény, ha a tényleges pénztári kezelést tartjuk szem előtt, a mely ugyan nem fejezi ki egészen hiven az évi pénzkezelést, miután — mint méltóztatnak tudni, — abban különböző pótkezelési momentumok is jelentkeznek. A mi a pénztári kezelés eredményét illeti, itt is azt látjuk, hogy a kiadások 50 millió korona erejéig haladják meg a bevételeket; azonban itt sem szabad elfelejtenünk azokat, a miket bátor voltam az imént emliteni, különösen azt, hogy 29 millió korona erejéig nem vettük igénybe a kölcsönt, mig, ha igénybe vettük volna, ugy ez a pénz pénztárilag is bevételeztetvén, ennyivel csökkentette volna a hiányt. És nem szabad figyelmen kivül hagyni még egy másik momentumot sem, azt tudniillik, hogy a fogyasztási adóknál mutatkozó 36'4 millió koronányi visszamaradás nem valóságos visszaesés, hanem csakis a fogyasztási adók hitelezésére vihető vissza, arra az intézkedésre t. i. a mely törvényeinkben foglaltatik, hogy tudniillik kellő biztosíték mellett a fogyasztási adó nem az esedékesség napján, hanem néhány hónappal később fizethető be. Ebből világos, hogy ez az elmaradás csak látszólagos és hogy igy a pénztári kezelés egészben véve szintén nem mutat kedvezőtlen eredményt. Mindezek a dolgok, mindezek a számok, a melyeket szerencsém volt előterjeszteni, az egész állami kezelésre vonatkoznak. Ezekben az összegekben tehát benne foglaltatik az alapszerü kezelés, benne foglaltatik a kölcsönökkel kapcsolatos kezelés és benne foglaltatik a nagy vasúti beruházással kapcsolatos kezelés is, a melyre nézve pedig a törvény köztudomásúlag azt rendeli, hogy az a többi állami kezeléstől elkülönítve tüntetendő ki. Ennélfogva ha megteszszük azt az összehasonlítást, a melyet a számszék is megtesz, a melyben ezeket az emI litett momentumokat, illetőleg tételeket kihasítja, tehát ugy az alapszerü kezelést, ugy a vasúti beruházással kapcsolatos, valamint a hitelügyi kezelést, akkor az eredmény a következő. Azt látjuk akkor, hogy a törvényhozás költségvetésben és költség vetésen kivüli póthitelek alakjában megszavazott oly összegeket, kiadásokat, a melyek 28 millióval nagyobbak, mint a megszavazott bevételek és ezeket az összegeket hitelművelet utján rendeltefeedezni. Ezzel a 28 millió koronányi megszavazott hiánynyal szemben a zárszámadásilag mutatkozó eredmény csak 730.000 korona hiány, ugy, hogy a kedvezőbb eredmény zárszámadásilag 27"2 millió. A pénztári eredmény azt mutatja ugyanezn összeállítás alapján, hogy a bevételek 30 millió korona erejéig nem fedezték a kiadásokat és ha 20