Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-136

154 136. országos ülés 1902 október 22-éri, szerdán, ezt szembeállítjuk az előirányzott 28 millió koronányi hiánynyal, kiderül, hogy a i>énztári kezelés 2 millióval mutat kedvezőtlenebb ered­ményt, mint az előirányzat. Áttérve a részletekre, t. képviselőház, meg kívánom jegyezni, hogy az 1901 -ik évben is, ugy, mint a megelőző években, bizonyos túl­kiadások, bizonyos megtakarítások, azután több bevételek és kevesebb bevételek mutatkoznak. A túlkiadások közül csak a nagyobbakat kívá­nom megemlíteni és ezek a következők: Az or­szággyűlés költségeinél mutatkozik 203.000 ko­rona túlkiadás; a közösügyi kezelésnél mutat­kozik 2,382.000 korona túlkiadás. a mi tisztán a határvámi bevételek visszamaradására vezet­hető vissza, mert a határvámi bevételek ezen összeggel csekélyebbek lévén, ezt a hiányt az állam egyéb forrásaiból kellett természetesen pótolni ; a kamatbiztositási előlegeknél mutatkozik 2.231.000 korona túlkiadás, a mi a vasutak kedvezőtlen üzemére vezethető vissza ;a közegész­ségügyi kiadásoknál mutatkozik 1,399.000 korona túlkiadás; a betegápolási alap kezelése körében 3,119.000 koronányi túlkiadás; a dohányjövedék üzeménél 4,598.000 korona túlkiadás, (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloldalon.) a mely azonban ugyanennyi bevételi többlettel van ellensúlyozva ; a vasmiiveknél részint a nyers anyagok árának emelkedése, részint különböző üzemi ka]ámítá­sok következtében, 3,402.000 koronányi túlkiadás; az állami vasutaknál, részben megfelelő bevételi többlettel ellensúlyozva, 6,012.000 koronányi túl­kiadás; a kultusztárcza körében különböző isko­lák czéljaira 1,000.000 koronányi túlkiadás van. Ha ezeket a több összegeket sommázzuk és a más tételeknél elért megtakarításokkal össze­hasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy a túlkiadá­sok tulajdonképpen 6,931.000 koronára reduká­lódnak, a mi, tekintettel arra, hogy budgetünk az ezer millió koronát már meghaladja, jelenté­keny összegnek nem mondható. A mi a több-bevételeket és a kevesebb bevételeket illeti, ha ezeket összegezzük, arra az eredményre jutunk, hogy egészben véve 20,289.000 koronával volt több a bevételi elő­írás, mint az előirányzat. Nagyobb bevételt adtak az egyenes adók 26 millióval, a fogyasz­tási adók 10,666.000 koronával, a jogilletékek 27,993.000 koronával, a dohányjövedék, a mint emiitettem, 4,267.000 koronával, a pénzügymi­nisztérium különféle bevételei 4,724.000 koroná­val, az állami vasutak 3,869.000 koronával és így tovább ; ellenben kevesebb bevétel mutatkozik a pénzverésnél 4,205.000 koronával, a mi arra vezethető vissza, hogy kevesebb pénz veretik ki; kevesebb bevétel van továbbá az üzleti pangás következtében az állami vasmüveknél 1,924.000 koronával és, a mint emiitettem, a földmivelésügyi tárczának különböző üzemeinél 2,400.000 koronával, a mely kevesebb-bevétel azonban részben ellensúlyozva van a kevesebb­kiadás által. Ezekben kívántam, t. ház, á múlt évi államháztartási eredmények főbb összegeit ismer­tetni. És ha szabad ezekből az adatokból egy konklúziót levonnom : ez nem lehet más, mint a mire már az imént is utaltam, hogy ez a zárszámadás, bár magában véve nem abszolúte rossz, mégis kedvezőtlenebb, mint a megelőző évek zárszámadásai, a mely körülmény azonban aggályra csak abban az esetben ad alkalmat, ha egyrészről a gazdasági helyzetben javulás még hosszasan nem következik be, (Mozgás bal­fel"!.) és ha másrészről ezzel szemben nem vagyunk abban a helyzetben, hogy állami kiadá­sainkat restringáljuk. Ezzel végeztem volna a zárszámadással és áttérek tulajdonképeni feladatomra: az 1903. évi költségvetési előirányzat ismertetésére. (Hall­juk ! Halijuk!) Mindenekelőtt konstatálom, t. képviselőház, hogy az 1903. évi előirányzatban a kiadások 1.090,462.670 koronával, a bevételek pedig 1.090,936.474 koronával és igy a fölösleg 473.804 koronával preliminá!tatnak. Emelkednek tehát a kiadások 3,596.807 koronával és a bevételek 38.83.461 koronával. (Mozgás és zaj a szélsn­baíoldahn. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) T. képviselőház! Ezen költségelőirányzat összeállítására különösen két momentum bírt elöntő befolyással. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az egyik az, hogy tekintettel a jelenlegi mos­toha gazdasági helyzetre és tekintettel arra, hogy mindaddig, míg alapos javulás be nem kö­vetkezik, állami bevételeink tetemesebb emel­kedésére számítani nem lehet, minden erővel arra kellett törekednünk, hogy kiadásaink fő­összege lehetőleg minél kisebb mértékben emel­kedjék. A másik döntő momentum, a mely ez­zel ellentétes irányban hatott, az volt, hogy a kormány kötelességének tartotta bevál­tani a legmagasabb trónbeszédben is ki­fejezésre jutott azt az igéretét, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezésének kérdését meg akarja oldani. (Elénk helyeslés a jobbolda­lon,) Mivel azonban ezen nagyfontosságú állami feladatokkal együtt az állami életnek egyéb el­odázhatlan kívánalmai is merültek fel, melyek elől elzárkózni nem lehetett, azért a feladat ezen költségvetés összeállításánál az volt, hogy ezeket a különböző és ellentétes hatással bíró momentumokat lehetőleg összeegyeztessük és hogy azokat összhangzásba hozzuk az állam­háztartás kezelésének legfőbb elvével, az állam­háztartás egyensúlyának fentartásával. Hogy si­került-e ez a feladatos mikép sikerült, azt meg­bírálni a t. törvényhozás lesz hivatva. Hogy a tisztviselői kérdéssel komolyan akartunk foglal­kozni, bizonyítja az a körülmény, (Halljuk! Halljuk!) hogy már a folyó évi költségvetésben 3 millió korona lett e czélra felvéve. Barta Ödön: Felhasználta ? Lukács László pénzügyminiszter: Ez az összeg természetesen még csak egy igen csekély

Next

/
Thumbnails
Contents