Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-136
152 136. országos ülés 1902 kedvező sem mezőgazdasági, sem ipari, sem kereskedelmi tekintetben, sem a termelési foglalkozások egjéb ágában és bogy az 1901-ik év nem volt egyéb, mint egy változatlan lánczszeme a gazdaságilag kedvezőtlen évek hosszú sorozatának. De, t. ház, ha a statisztikai és más adatok ezt nem bizoDyitanák is, bizonyítja ezt a zárszámadás, a mely az imént lett a t. ház asztalára letéve, bizonyítja a gazdasági depresszió, mert konstatálnom kell, hogy a társadalmi gazdaságban mutatkozó visszaesésnek nyomai most már és pedig ez alkalommal először, jelentkeznek az állami háztartásban is. (Mozgás balfelöl). És ez nem is lehet másként, t. képviselőház, mert teljesen lehetetlen és nem képzelhető az, hogy a gazdaságilag teljesen kedvezőtlen évek hosszú sorozata minden nyom nélkül enyészszék el az államháztartás felett. És mi még szerencséről beszélhetünk, hogy a gazdasági depreszszió csak ily későn, ily hosszú idő múlva érezteti hatását államháztartásunkra, a miből azt a reményt meríthetjük, hogy abban az esetben, ha jobb termések és egyéb viszonyok javulása következtében a helyzetben kedvezőbb fordulat fog beállni, ugy azok a hátrányos hatások, melyek most már jelentkezni kezdenek az államháztartás körében, nem fognak tartós, nem fognak állandó nyomokat hagyni maguk után. Hogy azonban minden félreértést megelőzzek, t. ház, már most konstatálni kívánom, hogy az a zárszámadás, a melyet a múlt évre vonatkozólag az állami számvevőszék összeállított, nem mondható abszolúte rossznak. Az eredmények nem rosszak és ha mégis kedvezőtlen jelenségekről szólok, ez alatt nem kivánok egyebet érteni, mint azt, hogy a zárszámadási eredmények nem annyira kedvezők, mint a megelőző években és hogy az egyes bevételi ágaknál a gazdasági depresszió következtében vagy stagnáczió vagy bizonyos mértékű visszaesések is jelentkeznek és igy a bevételek emelkedése nem olyan jelentékeny, mint a megelőző években. Egyébiránt azt hiszem, t. ház. hogy legvilágosabb lesz a helyzet, ha azokat a számokat fogom előterjeszteni, a melyeket az állami számvevőszék összeállított és itt különbséget kivánok tenni a költségvetés keretén belül és a költségvetés keretén kívül jelentkező államháztartási kezelés között. (Halina! Halljuk!) A mi a költségvetést illeti, a mely az 1901: IV. t.-cz -ben foglaltatik, méltóztatik a t. képviselőház tudni, hogy ez az állami bevételeket és kiadásokat olyképen állapította meg, hogy a bevételek, kerekszámban beszélve, 36.000 koronával haladták meg az 1901-ik évi kiadásokat, tehát a költségvetési törvény 36.000 koronát preliminált mint felesleget. Ha már most ezzel szemben azt nézzük, hogy a zárszámadási eredmény, t. i. az előírási és utalványozási eredmény miképpen alakult, akkor azt látjuk, hogy a zárszámadásilag előirt október 22-én, szerdán. bevételek 11,883.000 koronával haladták meg a kiadást, vagyis zárszámadásilag ilyen nagyságú felesleg mutatkozik, a mely összehasonlítva a költségvetésileg preliminált 36.000 koronával, a kedvezőbb eredmény 11,847.000 koronát tesz ki. Ennélfogva világos, hogy a költségvetés keretében folytatott kezelés igen jelentékeny többlettel záródik, a mely azonban még mindig nem olyan nagy, mint a minő a megelőző évek zárszámadásaiban mutatkozik. Az államháztartás összeredményeire azonban, a mint méltóztatnak tudni, jelentékeny befolyást gyakorolnak azok a törvények, azok a póthitel- és különhitel-törvények is, a melyeket a t. törvényhozás a költségvetésen kívül megszavazott, (Egy hang a szélsöbaloldahn : Itt a lóláb!) s a melyekkel a kormányt bizonyos bevételekre és igen jelentékeny nagyságu kiadások tételére hatalmazta fel a költségvetés keretén kivül. így, ha összeállítjuk magunknak ezeket a póthiteltörvényeket, a melyek az 1901-ik évre vonatkozólag megalkottattak, arra az eredményre jutunk, hogy a közösügyi kezelés körében, a közös zárszámadásra alapított leszámolás folytán felhatalmaztatott a kormány, hogy 7.022,000 koronát pótlólag fizessen a közös pénztárnak; a belügyi tárcza körében különböző vármegyei czélokra, a csendőrség czéljaira, elmegyógyintézeti czélokra megszavaztatott 1,000.000 korona póthitel; a kultusztárcza körében népiskolai építkezésekre megszavaztatott szintén 1,000.000 korona póthitel, a pénzügyi tárcza körében a pénzügyminiszteri palota építésére és a vasmüveknél különböző beruházásokra 1,129,000 korona póthitel engedélyeztetett ; a kereskedelemügyi tárcza körében a népszámlálás czéljaira, postai építkezésekre és fiumei beruházásokra 2,254.000 korona engedélyeztetett ; az igazságügyi tárcza körében igazságügyi építkezések czéljaira 1,715,000 korona külön hitel engedélyeztetett; a honvédelmi miniszter különösen a népfelkelés felfegyverzésére feljogosittatott^póthitel igénybevételére 2,319.000 korona erejéig.És ha ehhez hozzászámítjuk még azt, (Hallóul! Halljuk!) hogy az 1897 : XXX. törvényczikkel elrendelt nagy vasúti beruházás költségeiből az 1900-ik évben föl nem használt 13,894.000 koronának felhasználására nyert a kormány felhatalmazást 1901-ben, mondom, ha mindezeket összegezzük, ezeket a póthiteleket és a megfelelő kisebb tételeket, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a törvényhozás felhatalmazta a kormányt 1901-ben költségvetésen kivül 34, vagy helyesebben, a bevételt leszámitva, 33 millió korona kiadás megtételére, a mely zárszámadásilag 31 1 / s millió korona összegben jelentkezik, oly kiadás megtételére, a melylyel szemben folyó állami bevétel nem állott, a melyet vagy a pénztári készletekből, vagy kölcsön müvelet utján kellett volna fedezni, a melyről tehát, — mivel törvényeink értelmében a pénztári készlet, mint fedezet, be
