Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

Í34. országos ülés 1902 október 18-án, szombatoii szép példát nyújt a t. miniszter uraknak épen kollegájuk, az igen t. földmivelésügyi miniszter ur. (Éljenzés balfelöl és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Nagyon szép, nagyon követendő fényes példát mutat ő, mert össze tudja egyeztetni magas politikai állását azzal a másik, szintén nagyon magas, nagyon tiszteletreméltó állásával, a melyet egyházában elfoglal: főgondnoki állásával. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) 0 rendkivüli politikai elfoglaltsága mellett is még mindig talál módot arra, hogy hasznos tagja legyen szeretett egyházának, (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) és én azt hiszem, t. miniszter urak, hogy ezért csak elismeréssel tartozunk mindnyájan a t. földmivelésügyi miniszter ur iránt, ( Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt én azt hiszem, hogy ha azon bársonyszékek valamelyikében, — mondjuk, feltéve — egy izraelita vallású polgártársunk ülne, — az a hosszú napot bizonyosan az imaházban töltené. (Derültség és helyeslés a baloldalon,) Tehát épen csak a katholikus miniszter urak nem tudják összeegyeztetni politikai állásukat egyházuk követelményeivel? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben, t. ház, én még tisztán politikai szempontból sem tartom helyesnek, s nem tarthatom helyesnek a kath. vallású miniszter uraknak különösen a f. hó 16-án tartott ünnepi diszgyülésről való távolmaradását, a melynek tudvalevőleg csak egyetlenegy pontja volt: XIII. Leó pápa 0 Szentségének az üdvözlése, jubileuma alkalmával. Eltekintve attól a világtörténelmi nagy pozicziótól, a melylyel a pápai „trón egybe van kötve, elvitázhatlan tény, hogy 0 Szentsége az összes katholikus egyház feje, tehát feje a magyar katholikus egyháznak is. (Ugy van! a baloldalon.) Ebből kifolyólag elvitázhatlanul igen sok nagyon kényes kérdésben van neki jogos, elvitázhatlan, sokszor döntő befolyása. Nagyon szükségesnek és nagyon hasznosnak találtam volna tehát, még politikai szempontból is, hogyha azon az üdvözlő közgyűlésen a magyar kormánynak katholikus tagjai szintén részt vettek volna. Mindezeknél fogva bátor vagyok a kormányelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa): Szándékos volt-e a kormány kath. vallású tagjainak távolmaradása az e héten Budapesten tartott kath. nagygyűlésről, különösen a folyó hó 16-án tartott nagygyűlésről, melynek egyedüli tárgya XIII. Leó pápa ő szentségének üdvözlése volt, — s ha igen, mi annak az oka? (Helyeslés a néppárton. Szónokot számosan üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Mindenekelőtt engedje megjegyeznem a t. képviselő ur, mert bizonyos élt láttam a mondatnak azon szövegezésében, a melylyel aposztrofálta ennek a kormánynak katholikus tagjait, hogy — engedelmével legyen mondva — nemcsak katholikusnak születtem, de katolikusnak érzem is magamat, (Élénk helyeslés jobb felöl.) 101 sőt az is fogok maradni, haBä*~a-kjepviselő ur kételkelkedik is abban a tekintetben, hogy titokban nem váltam-e, vagy nem vált-e a kormány valamelyik tagja apostatává. Ézt bizza a t. képviselőtársam az én lelkiismeretemre és magamra, bizza az én vallásos érzületemre, a melylyel Isten iránt tartozom, mert én vallásos érzületeimről sem az interpelláló, sem a közbeszóló képviselő urnak számolni nem tartozom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Förster Ottó: Ne hozzuk, kérem, ide a vallást! (Mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem én hozom fel, hanem a t. képviselő urak ugy látszik a szólásszabadságot ugy értik, hogy onnét lehet mindenféle módon imputálni, de innét a védelem fegyvereivel élni nem szabad. (Egy hang a néppárton: Abban nincsen, semmi!) Engedelmet, de akármikép bizonyítják is az urak, hogy nincs, mégis csak van abban valami imputáczió. Mikor azt mondja valaki, hogy ugy tudom katholikusnak születtek és nem hallottam, hogy apostatáltak volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Ebben van imputáczió, a melyet jogom van visszautasítani. {Helyeslés a jobboldalon.) A mi a masikat illeti, a mit még előre akarok bocsátani, az az, hogy én nem érzem magamat — és gondolom, a minisztertársaim is igy gondolkoznak — - semmiféleképp annyira felemelkedve, vagy, a mint ő kifejezte magát, olyan nagynak, hogy észre ne vettük volna a katholikus nagygyűlést, de nem érzem magamat olyan kicsinek sem, a mint a t. képviselő ur mondotta gúnyosan, hogy azért nem mentünk oda, nehogy ott észrevétlenül tűnjünk el. (Tetszés jobbfelöl,) Sem az egyik, sem a másik nem áll. Hogy minek érezzük magunkat, az a mi dolgunk; hogy minek itél meg más bennünket, az más embereknek a dolga; azonban nem kizárólagosan a képviselő ur dolga, hanem mindazoké, a kik hivatva vannak arra, hogy felettünk ítéletet mondjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy miért nem jelentünk meg azon az ünnepen, szándékosan törtónt-e ez vagy pedig véletlenül? Én egyszerűen megmondom az okát, hogy miért nem jelentünk meg. (Förster Ottó többször közbeszól.) Ugyan kérem Förster Ottó urat, türtőztesse magát egy kissé. (Helyeslés jobbfelöl.) Ne most, hanem utánam beszéljen, mert ne higyje, hogy az ő orchesztrális kísérete mindig olyan hatású, mint a hogy ő gondolja. (Tetszés jobbfelöl.) Förster Ottó : Igaz ! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Vegye a képviselő ur ezt ugy, a hogy akarja. Én egészen természetesnek találom a mi magunktartását és megmondom az okát. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur nem tiszteli jobban a pápát, mint én, ezt higyje meg nekem és ha a pápa iránt a képviselő ur a maga vallásos kötelességénél