Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

102 134. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. és a maga benső egyéni nézeteinél fogva hódolattal viseltetik, hát én is azzal viseltetem és mint magánember igen szívesen odamentem volna hódolni a pápának, (Élénk tetszés jobbfelöl.) a kit, mint egyházam fejét, a kit, mint nagy szellemet és kiváló embert, a kit, mint e századnak egyik legnagyobb gondolkozóját nagyrabecsülök és tisztelek; de mégis azt tartottam és azt tartották a miniszter-kollégáim is, (HalljuJc! Halljuk!) hogy, ha mi egy katholikus nagygyűlésre elmegyünk, a mely az én egyházamnak még nem a szervezete, a mely csak egy nagy gyűlés, a melynek nemcsak az volt a tárgya, hogy a pápának hódoljon, hanem a melynek egyéb tárgya is volt, (Sálijuk! Halljuk!) azt tartottuk, — mondom, — hogy akkor abban a minden irányban teljesen neutrális állásban, melyet, azt hiszem, szükséges megtartanunk, (Helyeslés jobbfelöl.) és a melyet el kell foglalnunk minden vallásfelekezettel, tehát a katholikussal szemben is, könynyen félreértésekre vezethetne a mi ottani megjelenésünk. (Elénk helyeslés jobbfelol. Mozgás és felkiáltások a baloldal némely padjain: Hát Darányi elmehet a reformátusokhoz!) Hitvallási dolgot ne méltóztassék előhozni, Nem is Ízléses ez és nincs is igazuk. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy miben nincsen igazuk, ezt is megmondom. (Halljak] Halljak!) Én sohasem vettem részt semmiféle nagygyűlésében semmiféle vallásfelekezetnek; hanem ha engem valamely ünnepélyre meghívtak, arra elmentem. En ott voltam Budán a katholikus legényegylet ünnepélyén és ép ugy ott voltam a Lipót-városban is, mert azt tartottam, hogy nekem minden vallásfelekezet irányában egyenlő módon kell viselkednem. (Élénk helyeslés jobbfelol. Nagy mozgás a baloldal némely padjain.) Bármikor hivjanak is meg engem egy katholikus intézmény ünnepélyére, én arra el fogok menni, minta hogy nemcsak egyszer, hanem többször is elmentem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ilyen közbeszólása a képviselő uraknak nem helyén való és nem bizonyít semmit. (Ugy van! jobb felel. Nagy mozgás a néppárt padjain.) Most pedig visszatérek az interpelláló képviselő ur állításaira, (Halljak! Ball jak!) a ki azt mondja, hogy példát vehetünk Darányi miniszter úrtól, a ki részt vesz egyházának minden ilyen manifesztáczióján. Engedelmet, a képviselő ur helytelenül disztingvál. Darányi miniszter tudtommal nem vett részt valamely református egyházi nagygyűlésen, hanem ő részt vett azon egyház gyűlésein, mint egyházának választott fünkczioiiáriusa, a maga kötelességének keretében. (Ugy van! jobbfelol.) Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy ha a katholikus autonómia, a mint remélem és hiszem, szervezve lesz, még pedig okos és helyes alapokon, a melyek az országnak, a magyar államnak és az egyháznak érdekeivel megegyeznek és ha engem ekkor megválasztanak valamely funkczionáriusnak, akkor én ott leszek és nyilt homlokkal, buzgón (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a néppárton.) részt fogok venni abban a testületben, még ha miniszterelnök leszek is, a mit ne adj' isten, (Derültség.) higyjék el nekem, hogy bármily gyorsan jön is létre, még az az idő is sok nekem. (Mozgás a néppárt padjain.) Engedelmet, hát ez sem tetszik? (Nagyzaj és mozgás a néppárton.) Ha egyfelől gúnyos ezélzásokat hallok, hogy ezt, vagy azt azért nem teszszük, mert különben lékeli köszönnünk, másfelől pedig, ha azt mondom, hogy ne adj' isten, hogy még sokáig itt legyek, ez nem tetszik, akkor egyszerűen válaszom az, (halljuk! Halljuk!) hogy a kormány eljárása nem akart semmiképen helytelenítés, vagy állásfoglalás lenni azon igen szép manifesztáczió ellen, a melylyel a katholikus nagygyűlés a pápa 0 Szentségét lélekemelő módon ünnepelte és iránta, hódolatát fejezte ki. De miután a katholikus nagygyűlés, bármily díszes lett légyen is, csak magánosok gyülekezése volt, a kik tehát abban résztvettek, mint magánemberek vettek részt, én és minisztertársaim pedig jelenleg nem vagyunk magánemberek, ennélfogva nekünk oda t állásunknál fogva nem lehetett elmennünk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hellebronth Géza: T. ház! Nagyon sajnálom, (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) hogy a miniszterelnök ur válaszát részemről tudomásul nem vehetem. Azt örömmel veszem tudomásul, hogy jó katholikusnak mondja magát, és el is hiszem, hogy az. Lehet, a jó Isten tudja odafenn és a javára fogja írni, de mi kathohkusok, fájdalom, nem érhetjük be kijelentésekkel. Tények és cselekvések kellenek. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy sohasem vett részt semmiféle ünnepélyben. Széll Kálmán miniszterelnök: Épen az ellenkezőt mondtam! Helíebronth Géza: A kultuszminiszter ur meg volt híva, miért nem jött el? Legalább egy miniszter képviselte volna a kormányt. Ha Darányi miniszter ur nem is volt ily gyűlésen, de tudomásom szerint, Hegedüs Sándor mindig ott volt az ily gyűléseken. Hát csak azoknak a minisztereknek van ily joguk? A t, miniszterelnök ur épen a napokban volt szives nekünk, különösen függetlenségieknek, igen szép disszertácziót tartani arról, "hogy az embernek érzelmi világát háborgatni nem kell, mert az könnyen lobbanékony, és ha lángra gyúl, áthidalhatatlan ellentéteket szül. Higyje meg a t. miniszterelnök ur, hogy nekünk katkolikusoknak is van erős érzelmi világunk, még pedig kettő: egyik a hazaszeretet, mert lángoló szeretettel csüngünk a hazán, de a mellett megvan a másik érzelmi világunk, lángoló szeretetünk egyházunk iránt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon). Széll Kálmán miniszterelnök: Nem vitattam!