Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-134
100 Í34. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. ki után következtek és következnek ma is azon lelkes református férfiak, kik ebben igenis büszkeséget látnak és kötelességük lerovását. De az öröm ezen érzete mellett a fájdalom érzete is feltámad szivemben, midőn azt kell látnom és tapasztalnom, hogy nálunk katholikusoknál ez nem igy van. Igaz, hogy református tesvéreinknek széleskörű és erős alapon nyugvó egyházi önkormányzatuk van, a mely önkormányzat korlátain belül ugy az egyházi, mint a világi buzgóság érvényesülhet, a mi — fájdalom — Magyarország 10 milliónyi katholikus híveinek még ma sincsen. Rakovszky István: Nem is lesz! Hellebronth Géza: Nem keresem ez alkalommal az okot, hogy miért nincsen, csak konstatálom a tényt és levonom belőle azt a következtetést, hogy nekünk katholikusoknak ma nincs más alkalmasabb módunk egyházi érzületünk megnyilatkozására, mint az ujabb időben Budapesten tartatni szokott katholikus nagygyűléseken való részvétel. Kubik Béla: Bár az sem volna! Hellebronth Géza; Ilyen katholikus nagygyűlésekben volt szerencsénk részesülni e héten Budapest fővárosában és én e helyről elismerésemet fejezem ki gróf Zichy János igen t. képviselőtársamnak nemcsak azért, hogy ezt a gyűlést egybehívta, szervezte, kitűnő tapintattal vezette és ezáltal módot és alkalmat nyújtott ezer és ezernyi buzgó katholikus hívőknek katholikus érzelmeiknek megnyilvánulására, hanem elismerésemet fejezem ki a minden katholikus szivében, lehetetlen hogy, visszhangot nem keltett örökbecsű elnöki megnyitó beszédeért. {Elénk helyeslés a balközépen.) Örömmel láttuk ott mi katholikusok egyházunk legjelesebb vezéreit, a csaknem teljes számban megjelent püspöki kart, élén az ország főpapjával, a bíboros herczegprimással. Örültünk, hogy ott láttuk az elnöki emelvényen Budapest érdemes főpolgármesterét, örültünk, hogy az ország főurai oly nagy tömegekben vettek azokon részt és örültünk annak a tengernyi sokaságnak, annak az ezernyi népnek, mely az ország minden részéből egybesereglett. hogy dokumentálja katholikus érzelmeit. De fájdalommal kellett látni és tapasztalni azt a mélységes ignorálást, azt a teljes semmibe vevést, a melylyel katholikus nagygyűlésünket az igen t. kormány katholikus tagjai részesíteni szerencsések voltak. Zboray Miklós: A Zion-egyletnélott voltak! Rakovszky István : Karolának levelet írnak ! (Derültség balfelöl.) Thaly Kálmán: Ki az a Karola? Rakovszky István: Egy orfeumi énekesnő. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hellebronth Géza: És fájdalommal kellett ott nélkülöznünk azt a férfiút, a kinek mély tudománya, széleskörű ismeretei, ragyogó szónoki tehetsége, lángoló hazaszeretete, és vallásos buzgósága — nemcsak politikai téren, de egyházunk terén is — előttünk mindig fényes fáklya volt; fájdalommal kellett ott nélkülöznünk e magas hivatásu férfiút : e ház tiszteletreméltó, érdemes elnökét: gr. ApponjiAlbertet! (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelölj Hát, t. miniszter urak, nincs önök között egyetlen katholikus sem? (Felkiáltások balfelöl: Nincs I) Hiszen én ugy tudom, hogy többen közülök annak születtek, azt pedig még nem olvastam, és nem hallottam, hogy valamelyikük apostatált volna. (Mozgás balfelöl,) Vagy talán nem csodálatos-e, hogy a mikor lojalitásukkal akarnak tüntetni, akkor diszmagyarba öltözve parádéznak templomainkban . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Mikor parádézunk ?! Kubik Béla: Névnapkor, születésnapkor. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Helebronth Géza:... ellenben a mikor katholikus érzületükről tehetnének tanúságot, akkor távollétükkel tündökölnek? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Vagy talán azon katholikus nagygyűlésen való megjelenés már illojális, az talán már forradalmi „tény ? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A pápa 0 Szentségének üdvözlése, a koronás apostoli király üdvözlése talán már forradalmi dolog ? (Mozgás bal felöl.) Vagy talán attól féltek a miniszter urak, hogy esetleg az ultramontánizmus, vagy klerikálizmus vádja alá kerülnek ? (Mozgás a jobboldalon.) Vagy talán olyan magasan képzelik magukat, hogy ahhoz képest az a katholikus nagygyűlés amolyan gyermekjáték, a melyet nem lehet összeegyeztetni magas állásukkal? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Avagy talán olyan kicsinyeknek érzik magukat, ... Förster Ottó: Ez lesz az oka! (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hellebronth Géza: . . . hogy azt vélték, hogy az azon való meg nem jelenésüket senki sem veszi észre? (Ugy van! balfelöl.) Hát higyjék el, t. miniszter urak, — érteni a katholikusokat — hogy ezzel a cselekményükkel sem a hazának, sem a dinasztiának, sem vallásuknak bizony hasznos szolgálatot nem tettek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloidalon.) Vagy talán azt hitték a t. miniszter urak, hogy az impozáns megnyilatkozása katholikus népgyűlés néppárti agitáczióvá fog fejlődni? Akkor nagyon csalatkoztak, (Halljuk! Halljak! a bal- és a szélsöbaloidalon.) mert először nem az volt; a politika onnan ki volt zárva, de még ha így lett volna is, épen azért kellett volna ott a kormány katholikus tagjainak megjelenniük, hogy állásuk, személyük fénye, tekintélye, s méltósága által ellensúlyozzák, esetleg megczáfolják azon esetleg felmerülhető tévhitet, mint hogyha a magyar katholiczizmus érdekeinek megóvása talán egy politikai párt által monopolizálható volna. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloidalon. Felkiáltások balfelöl: Szó sincs róla! Nem is vindikáljuk!) Nagyon
