Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

13b. országos ülés 1902 o gával hozza és maradói". És ha nekem terhesek a napjaim és ha nekem tövisesek azok az utak, a melyeken járnom kell, hát higyjék meg nekem a t. képviselő urak. a legkevésbbé terhesek és a legkevésbbé tövisesek azok, a miket itten élek át. Mert ellenkezőleg azok alatt feliéi egzem, mert a parlamenti küzdelemnek zaja. engem nem bénit, az engem felemel és azért legyenek a t. képviselő urak meggyőződve arról, hogy itt engem abból a nyugodtságból, abból a. higgadtságból, abból a tárgyilagosságból, a melyet nem akarok elveszíteni, sóba semmiféle konfnndálási kalandokkal kihozni nem lehet. (Élénk helyedé* én tetszés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalov: Mi van a salzburgi érsekkel ?) Hát már most felelek az utolsóra is (Halljuk

1 Halljak!) A salzburgi érseknek a belső titkos tanácsosi méltósággal való felruházásáról van szó. Nos hát, a belső titkos tanácsosi méltóságot ő felsége adományozza és az a bevett szokás, hogy a midőn valaki ezzel a méltósággal felruházta tik, ha a kézirat nem is, de a tény maga közöltetni szokott. Hogy a ház igen t. elnökének ezzel a méltósággal való felruházása annak idején nem közöltetett volna a bécsi lapban, nem tudóin, de hát valami nagy gravámen benne nincs; hogy pedig a salzburgi érseké közöltetett a mi hivatalos lapunkban, ebben sincs gravámen. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha ebben akárki valami gravároent lát, én igen szívesen fogok a dolognak utána nézni, hogy miként történt 35 esztendő óta; de higyjék meg nekem, ezek oty kicsiny dolgok, (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) hogy én a magam részéről észre sem vettem, kogy

r a belső titkos tanácsosok kinevezésének a dolgát a hivatalos lap közli-e vagy sem. Nekem sokkal komolyabb és nagyobb dolgaim vannak, a melyek elfoglalnak. De ha ebben valami gravámen van, ezután lehet, hogy talán sem itt, sem ott nem közlik és akkor ez a gravámen orvosolva lesz. De én a magam részéről ebben nem látok semmit, (Helyeslés jobbfelöl.) erről, mondom, nem is tudtam semmit, mert ismétlem, az az elfoglaltság, a mely úgyszólván minden napomat igénybe veszi, sokkal komolyabb természetű, sokkal erőselib. semhogy arra ügyelhettem volna, hogy a hivatalos lap valamelyik rovata a salzburgi érseknek valóságos belső titkos tanácsossá történt kinevezését közli-e vagy sem. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés j óbb felöl.) Einök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszter ur válaszát? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, kérem, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hock!) Kubik Béla: Éljen a salzburgi érsek! Elnök: Következik Hellebronth Géza képviselő ur interpellácziója a kormányelnök úrhoz, a ctőber 18-án, szombaton. 99 kormány katholikus vallású tagjainak a katholikus nagygyűlésről való távolmaradása tárgyában. Hellebronth Géza: T. ház! Azok között, a magasztos érzelmek között, a melyek kell. hogy egy nemesen érző emberi szivet eltöltsenek, mindenesetre a legelső helyen áll, a legfőbb lény, az Isten imádása, szeretete és tisztelete. Az emberrel veleszületett nemes érzület ez és annak kultusza visszanyúlik a messze őskorba.. Hiszen már több mint 1000 éve, hogy arra tanított a görögök bölcse, Pythagoras, hogy imádd az Istent! E nemes érzelemmel karöltve jár azonban, t. ház. e nemes érzelemnek a kultusza is. Az emberiség soha sem élhetett meg vallási kultusz nélkül; sohasem elégedhetett meg azzal, hogy legszentebb érzelmeit, istenének imádását, tiszteletét csak ugy a szivébe rejtse, még pedig keblének mélyébe eldugja, hanem mindenkor külső tényekhez, cselekményekhez fűzte azt, melyekkel a nagy nyilvánosság előtt is dokumentálni iparkodik vallási kultuszát, nemes érzelmeit. (Ugy van! balfelöl.) Ez a kultusz különböző volt az ó-korban: barbár szokásokkal volt ugyan vegyítve, de az emberi műveltség fejlődésével, különösen a krisztusi tan elterjedésével lehámlottak ezek a barbár szokások és az egyház bizonyos módszert és mintegy megnemesitett keretet adott e kultusznak, a mely megnemesitett keretben kiki feltalálhatta vallási érzelmeinek megnyilatkoztatását. így volt ez, t. ház, régente és igy van ma is; és én nagy örömmel olvastam és olvasom a sajtónak ama jelentéseit, a melyek a testvérvallás, a református egyház gyűléseiről és mozgalmairól számolnak be; örömmel olvasom, mert látom, hogy ott nemcsak az egyházi, hanem a politikai élet világi kimagasló tagjai, a református vallásúak, készséggel részt yesznek azokon, ott vezető szerepet visznek, (Élénk helyeslés a balközépen.) és szivvel, lélekkel, valóságos nemes vetélkedéssel iparkodnak egyházuk érdekeit előmozdítani és iparkodnak egyházuk, vallásuk fényét, dicsőségét emelni azzal, hogy ott személyesen megjelennek; s vezető szerepet visznek. Magas állásukkal, személyiségük fényével, tekintélyével és súlyával annak az egyházi tevékenységnek is fényt és súlyt kölcsönöznek s a mellett fényes, nemes, követendő példát mutatnak a református ezernyi ezer híveknek. Rakovszky István: Hogy hisznek! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát hitetlen vagyok ? Heüebrenth Géza: Örömmel olvasom ezeket, mert látom, hogy a mai sivár, anyagiságot leső korban is vannak még jeles, kiváló férfiak, kik a legnemesebb, legszentebb ideál kultuszát nem gyermekjátéknak tekintik, hanem egyházuk, vallásuk iránti komoly kötelességnek. Hiszen a legközelebbi múltban, hosszú évtizedeken keresztül a legfényesebb példát mutatta erre maga a volt kormányelnökünk, boldogult Tisza Kálmán, a 13*