Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

88 115. országos ülés 1902 hatnak 18 ezer munkást. Hát, t. ház, ezen gyá­rak legnagyobb része nem jött létre s a mi létrejött belőle, öt év múlva lesz teljes üzem­ben, egy része pedig létrejött ugyan, de meg is bukott. Hogy milyenek ezek a legutóbb létre­jött gyárak és hogy az ón állításaim nem lég­ből kapottak, ha a miniszterelnök ur nagyon érdeklődik Hegedüs miniszter ur iparfejlesztési akcziója iránt, bár én a volt miniszter ur jó­akaratát nem akarom kétségbe vonni, csak egy­pár adatra fogok hivatkozni. A herendi porczel­lájigyár, mely, ugy tudom, ma is kapja az állami szubven'cziót, mióta nem működik? Továbbá ezen 70 gyár közt fel van sorolva az újpesti Rademaker-féle csokoládé-gyár, a hol a minisz­ter urat igen ünnepélyesen fogadták s a mely egy félév múlva csődött mondott és még a beren­dezést sem tudta kifizetni. Hegedüs Sándor: Egy krajczár szubvencziót sem kapott. (Mozgás a szélsobalóldalon.) Lengyel Zoltán: Itt van a Bécsi-utczában levő Fischer-féle czég, melynek a Hungária-kör­uton volna valami kemenczéje. Az is. mikor megnézik a szubvenczió szempontjából, minden üzemben van, máskor azonban nem, és bécsi­utczai üzletében époly cseh porczellánt árul. mint a többi czég, de azért adómentességben részesül azon nyereségre is, melyet a cseh áru után elér. Van a Felvidéken egy gyár, a melyik mint hazai gyár nagy katonai szállításokat élvez. Ennek nincs annyi orsója, hogy képes lenne fel­dolgozni olyan mennyiséget, a mennyit az állam­nak szállít. Tudok egy másik esetet, mikor egy hazai gyáros fényes kiállítást rendezett egy alkalom­mal a maga gyártmányaiból. Megkérdezték tőle: hogyan voltál képes ezeket előállitani, mikor a gyárad még nincs üzemben ? Azt felelte erre: nem is azt mutatom én be, a mit én csináltam, hanem azt, hogy milyet fogok ezután gyártani. Még ha ezek a statisztikai adatok igazak is, van az éremnek egy másik oldala. A miniszter­elnök ur nem hivatkozott arra, hogy az alatt az idő alatt hány gyár szűnt, hány bukott meg, csak azzal állt elő, hogy hány alakult. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az már le van vonva, hogy ha 2364-et mondtam! Lengyel Zoltán: Azután talán nem tudja, hogy a gyáros elnevezés ebben a statisztikában azon alapul, hogy van egy miniszteri rendelet, mely megmondja, hogy az az iparos, ki legalább 20 munkást foglalkoztat, a gyáros nevet veheti fel. Ezen a czimen igen sok budapesti nagy­kereskedő, hogy csak kiírhassa, hogy ő gyáros, tart magának egy ipartelepet, hol az előljárósági vizsgálat alkalmával mindig megvan a szükséges 20 ember. Ez az ipartörvény revíziója alkalmá­val valószínűleg meg is fog változni, a mennyi­ben tudomásom van róla, hogy ez ellen az ipa­rosok felszólaltak, s Abonyi miniszteri tanácsos május 15-én, csütörtökön. ur, ki az ipartörvény revízióját végzi, egyenesen fel is vette azt, hogy a gyárak ne egyedül a munkások száma után kapják a gyár elnevezést, hanem a berendezés, a forgalom és az üzleti tőke szerint. Mindnyájan tudjuk, hogy ebben az ország­ban a közgazdasági pangás évről-évre nagyobb, ipari termelésünk fokozatosan kisebb és az osz­trák behozatal nagyobb. A t miniszterelnök ur azt mondja, hogy 1848-tól 1867-ig 702 gyár jött létre, azóta pedig a többi keletkezett, tehát a közös vámterület mellett igen sok gyárat lehe­tett felállítani. Ha azonban az iparral és keres­kedelemmel összeköttetésben levő egy másik pontra irányozta volna figyelmét a t. miniszterelnök ur, t. i. a vasutakra, akkor kajjott volna egy még kedvezőbb statisztikát, mert 1846 — 1866-ig I 2160 km. vasút építtetett ki, 1866-tól pedig 16.201 vágányu és 827 km. kettős vágányu vo­nal, a mi azt mutatja, hogy forgalmi viszonyaink sokkal nagyobb mértékben mentek előre, mint ipari viszonyaink, a mi pedig egyenesen azért történt, hogy az abszolút korszak alatt kifejlő­dött osztrák ipar eljuthasson Magyarország bár­mely piaczára. Mikor azután később az ipar­politikát megkezdtük,kézműiparosaink már tönkre mentek, nagyiparunk nem fejlődött és azzal kon­kurrálni nem képes. (Igaz! Ugy van! a szélso­haloldalon.) Nekünk és titokban a túloldalról is soknak az a meggyőződésünk, hogy az ország közgazdasági helyzetét máskép, mint az önálló vámterület alapján előrevinni nem lehet. Minket tehát ilyen mondvacsinált statisztikák megté­veszteni nem fognak. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Hanem azt konstatálom, hogy ha a mai hely­zetben, mikor a miniszterelnök ur nem tudhatja, hogy az osztrákokkal való alkudozásokban nem Magyarországnak a közgazdasága és nem az ő állása és személye lesz-e a vesztes, ilyen statisz­tikával áll elő, akkor lovat ad az osztrák köve­telések alá, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) mert az osztrákok ezek után azt mondhatják, hogy hiszen ti nem veszítetek semmit a közös vám­terület mellett, sőt engedményeket is tehettek, mert az nemcsak a mezőgazdaságot védi — a mint magatok is beismeritek — hanem még iparotok is kifejlődhetik a mellett. Én, bár csak egy közbeszólás alakjában, hivatkoztam erre és igy nem érhetett a miniszterelnök urnak az a vádja, hogy ebben a tekintetben tévedtem. Sok­kal nagyobb mértékben tévedhetett ő, bár le­hetséges, hogy jóhiszeműen. A t. miniszterelnök ur beszédének jó nagy részében felhasználta az alkalmat, hogy leczá­folja azt, mintha az önálló magyar hadseregre vonatkozó kívánalmaink törvényben gyökerezné­nek. Kijelentette, hogy bár az 1867 : XII t.-cz, magyar hadseregről emlékezik meg, ezt az ön­álló magyar hadsereget sem Deák, sem az utána következők felállitani nem akarták. Mi azonban a magunk részéről Deák Ferenczet orákulumnak époly kevéssé fogadjuk el, mint a hogy nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents