Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

88 115. országos ülés 1902 hatnak 18 ezer munkást. Hát, t. ház, ezen gyárak legnagyobb része nem jött létre s a mi létrejött belőle, öt év múlva lesz teljes üzemben, egy része pedig létrejött ugyan, de meg is bukott. Hogy milyenek ezek a legutóbb létrejött gyárak és hogy az ón állításaim nem légből kapottak, ha a miniszterelnök ur nagyon érdeklődik Hegedüs miniszter ur iparfejlesztési akcziója iránt, bár én a volt miniszter ur jóakaratát nem akarom kétségbe vonni, csak egypár adatra fogok hivatkozni. A herendi porczellájigyár, mely, ugy tudom, ma is kapja az állami szubven'cziót, mióta nem működik? Továbbá ezen 70 gyár közt fel van sorolva az újpesti Rademaker-féle csokoládé-gyár, a hol a miniszter urat igen ünnepélyesen fogadták s a mely egy félév múlva csődött mondott és még a berendezést sem tudta kifizetni. Hegedüs Sándor: Egy krajczár szubvencziót sem kapott. (Mozgás a szélsobalóldalon.) Lengyel Zoltán: Itt van a Bécsi-utczában levő Fischer-féle czég, melynek a Hungária-köruton volna valami kemenczéje. Az is. mikor megnézik a szubvenczió szempontjából, minden üzemben van, máskor azonban nem, és bécsiutczai üzletében époly cseh porczellánt árul. mint a többi czég, de azért adómentességben részesül azon nyereségre is, melyet a cseh áru után elér. Van a Felvidéken egy gyár, a melyik mint hazai gyár nagy katonai szállításokat élvez. Ennek nincs annyi orsója, hogy képes lenne feldolgozni olyan mennyiséget, a mennyit az államnak szállít. Tudok egy másik esetet, mikor egy hazai gyáros fényes kiállítást rendezett egy alkalommal a maga gyártmányaiból. Megkérdezték tőle: hogyan voltál képes ezeket előállitani, mikor a gyárad még nincs üzemben ? Azt felelte erre: nem is azt mutatom én be, a mit én csináltam, hanem azt, hogy milyet fogok ezután gyártani. Még ha ezek a statisztikai adatok igazak is, van az éremnek egy másik oldala. A miniszterelnök ur nem hivatkozott arra, hogy az alatt az idő alatt hány gyár szűnt, hány bukott meg, csak azzal állt elő, hogy hány alakult. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az már le van vonva, hogy ha 2364-et mondtam! Lengyel Zoltán: Azután talán nem tudja, hogy a gyáros elnevezés ebben a statisztikában azon alapul, hogy van egy miniszteri rendelet, mely megmondja, hogy az az iparos, ki legalább 20 munkást foglalkoztat, a gyáros nevet veheti fel. Ezen a czimen igen sok budapesti nagykereskedő, hogy csak kiírhassa, hogy ő gyáros, tart magának egy ipartelepet, hol az előljárósági vizsgálat alkalmával mindig megvan a szükséges 20 ember. Ez az ipartörvény revíziója alkalmával valószínűleg meg is fog változni, a mennyiben tudomásom van róla, hogy ez ellen az iparosok felszólaltak, s Abonyi miniszteri tanácsos május 15-én, csütörtökön. ur, ki az ipartörvény revízióját végzi, egyenesen fel is vette azt, hogy a gyárak ne egyedül a munkások száma után kapják a gyár elnevezést, hanem a berendezés, a forgalom és az üzleti tőke szerint. Mindnyájan tudjuk, hogy ebben az országban a közgazdasági pangás évről-évre nagyobb, ipari termelésünk fokozatosan kisebb és az osztrák behozatal nagyobb. A t miniszterelnök ur azt mondja, hogy 1848-tól 1867-ig 702 gyár jött létre, azóta pedig a többi keletkezett, tehát a közös vámterület mellett igen sok gyárat lehetett felállítani. Ha azonban az iparral és kereskedelemmel összeköttetésben levő egy másik pontra irányozta volna figyelmét a t. miniszterelnök ur, t. i. a vasutakra, akkor kajjott volna egy még kedvezőbb statisztikát, mert 1846 — 1866-ig I 2160 km. vasút építtetett ki, 1866-tól pedig 16.201 vágányu és 827 km. kettős vágányu vonal, a mi azt mutatja, hogy forgalmi viszonyaink sokkal nagyobb mértékben mentek előre, mint ipari viszonyaink, a mi pedig egyenesen azért történt, hogy az abszolút korszak alatt kifejlődött osztrák ipar eljuthasson Magyarország bármely piaczára. Mikor azután később az iparpolitikát megkezdtük,kézműiparosaink már tönkre mentek, nagyiparunk nem fejlődött és azzal konkurrálni nem képes. (Igaz! Ugy van! a szélsohaloldalon.) Nekünk és titokban a túloldalról is soknak az a meggyőződésünk, hogy az ország közgazdasági helyzetét máskép, mint az önálló vámterület alapján előrevinni nem lehet. Minket tehát ilyen mondvacsinált statisztikák megtéveszteni nem fognak. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Hanem azt konstatálom, hogy ha a mai helyzetben, mikor a miniszterelnök ur nem tudhatja, hogy az osztrákokkal való alkudozásokban nem Magyarországnak a közgazdasága és nem az ő állása és személye lesz-e a vesztes, ilyen statisztikával áll elő, akkor lovat ad az osztrák követelések alá, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) mert az osztrákok ezek után azt mondhatják, hogy hiszen ti nem veszítetek semmit a közös vámterület mellett, sőt engedményeket is tehettek, mert az nemcsak a mezőgazdaságot védi — a mint magatok is beismeritek — hanem még iparotok is kifejlődhetik a mellett. Én, bár csak egy közbeszólás alakjában, hivatkoztam erre és igy nem érhetett a miniszterelnök urnak az a vádja, hogy ebben a tekintetben tévedtem. Sokkal nagyobb mértékben tévedhetett ő, bár lehetséges, hogy jóhiszeműen. A t. miniszterelnök ur beszédének jó nagy részében felhasználta az alkalmat, hogy leczáfolja azt, mintha az önálló magyar hadseregre vonatkozó kívánalmaink törvényben gyökereznének. Kijelentette, hogy bár az 1867 : XII t.-cz, magyar hadseregről emlékezik meg, ezt az önálló magyar hadsereget sem Deák, sem az utána következők felállitani nem akarták. Mi azonban a magunk részéről Deák Ferenczet orákulumnak époly kevéssé fogadjuk el, mint a hogy nagyon