Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

70 . /Í4. országos ülés 1902 május Ik-én, szerdán. köszönhető, de egyúttal engedje meg a t. minisz­terelnök ur, hogy ebből egy kicsit levonjak egy kényszerhelyzetnek is, a mely abból állott elő, hogy akkor az osztrák delegáczió is tárgyalást tartván, a közös miniszterek nem jöhettek mi­hozzánk egyúttal tárgyalni. Nagyon különös egy munka ez a közös költségvetés, t. képviselőház, egy közönséges halandó nem képes eliga­zodni azon. Nessi Pál: Azt akarják! Rakovszky István: Vannak ebben rendes előirányzatok, rendkívüli előterjesztések, hitelek, póthitelek, rendes hitelek, rendkívüli hitelek (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) és a legkülönbözőbb czimek és elnevezések alatt for­dulnak elő a tételek. Ha az ember utánanéz a zárszámadásokban, a melyek három évre szóla­nak, azok egy egész stúdiumot igényelnek, csak nagynehezen, 8 —10 napi utánaszámitás utján állithatja össze magának az ember az eredményt egyes tételekről. Szóval az ember tisztán látja, hogy ezek nem arra készülnek, hogy felvilágosít­sanak, hanem, hogy meguntassák a munkát és hogy szentnek vegyük azt, a mit Münnich Aurél, vagy Szerb György képviselő urak, mint előadók állítanak, ámbár ők sem tanulják meg azt, hanem előre készen kapják a minisztériumok­tól és ugy terjesztik elő. (Derültség és mozgás a néppárton.) Münnich Auréf: Nagyon jól tudja! Rakovszky István: A t. képviselőtársam, ugy­látszik, ezt tagadásba akarja venni, hát én czi­tálok neki egy tanút, a ki előtt ő még most is, vagy legalább egy rövid idővel ezelőtt a leg­mélyebb tisztelettel hajolt meg és ez Hegedüs Sándor volt miniszter, a ki tegnap bevallotta, hogy ugyanazon tételre nézve, a melyre ugy az én csekélységem, mint a delegáczió több tagja is még a mai napig sem tud biztosat, nem tud rajta eligazodni, hanem csak sejti, hogy hol lappang az a tétel, t. i. a 38 millió ágyuhitelre vonatkozó tételre megkérdezte, hogy az hol van elszámolva, benn van-e a budgetben, mely tétel alatt van benn, benn van-e a rendes kiadások között, benn van-e a póthitelekben, kijelentette pedig ő, ki a pénzügyi bizottságoknak hosszú időn át referense volt, hogy nem tudja megállapítani, hogy hol van ez a 38 millió beállítva. Beöthy Ákos: Akárhol van, majd megfizet­jük. (Derültség a néppárton és a szélsobalol­dalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Egy tétellel nem volt tisztában, tehát megkérdezte! Ez nem bizonyít semmit! Rakovszky István: De, t. képviselőház, ha én egy előirányzatot, vagy egy budgetet a kezembe veszek, ez nem azért van a kezembe adva, hogy mint egy iskolás gyermeket, a minisztereket minduntalan kikérdezzem, hanem nekem ugy kell odajönnöm abba a bizottságba, hogy a mit tudok, azt képes is legyek bebizonyítani, csak ugy állhatok elő és csak ugy vonhatom felelős­ségre a minisztert, hogyha tudom, hogy képes is vagyok bizonyítani, e nélkül ezt nem tehetem. Széll Kálmán miniszterelnök: Sehol annyi részletes kimutatás nincsen, mint ott! Rakovszky István: Most a t. miniszterelnök ur múltjából fogok idézni egy példát erre a közbeszólásra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk !}­Tudom, hogy évek hosszú sorával ezelőtt, a mi­dőn a hadsereg létszámáról volt szó, egyik de­legátus azt a fáradságot vette magának, hogy hónapokon át számított és kimutatta, hogy a budget referense által kimutatott létszám nem vág össze a tényleges állománynyal. Akkor ki lett küldve egy albizottság, a melyben spanyol falak között négyen tárgyaltak és a melyben ott volt a közös külügyminiszternek is egy képvi­selője, a ki azonban az ő szituáczióját egész ha­misan fogta fel, azt hívén, hogy itt azon fordul a kérdés, hogy itt minél több és nem minél ke­vesebb katonát kell kimutatatni. Mikor aztán az a delegátus, a ki ezzel a kérdéssel foglalkozott, e tekintetben megkérdezte, akkor azt válaszolta : »Oh, wir habén ja bedeutend mehr.« Természe­tes, rájöttek azután erre a baklövésre s az ille­tőnek el kellett mennie. (Elénk tetszés.) Most jön aztán a legérdekesebb. (Halljuk! Halljuk!) Az ellenzéki képviselők kijelentették, hogy kon­statálva van a szabálytalanság, hogy ők azt tudják. A t. miniszterelnök ur volt akkor annak a bizottságnak elnöke és mi történt? A bizott­ság nem tudott megállapodásra jutni. Nem mon­dotta ki, hogy az ellenzékieknek, a kiknek iga­zuk volt, igazság szolgáltattassék, hanem kimon­dotta, hogy az olyan bonyolult kérdés, hogy abban tisztán látni nem lehet és így ment is az albizottság! jelentés a bizottsághoz. Ennek kö­vetkeztében az illető bizottsági tagok otthagy­ták a bizottságot és kijelentették ... Beöthy Ákos: Csak én magam tettem meg! (Derültség jobbfelöl.) Széli Kálmán miniszterelnök: Most már tudjuk. Kisült az ajiaság! Pichler Győző: Minek menjünk hát be a delegáczióba ? (Zaj.) Rakovszky István: Azért jöjjenek be, mert több szem többet lát. Pichler Győző: Nem lehet látni, szemfény­vesztés az egész! (Zaj.) Barta Ödön: El kell törölni a delegácziót! (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) A hol ilyen frivölitások uralkodnak, oda nem lehet bemenni,, hanem azt el kell törölni! (Nagy zaj.) Pichler Győző: Jöjjön ide a közös minisz­ter, majd elbánunk vele! Szemfényvesztés az egész! Rakovszky István: Ilyen értékkel birnak azok az előterjesztések, ugy, hogy még az olyan ka­paczitások, mint Hegedüs, sem ismerik ki azok­ban magukat. (Helyeslés a baloldalon.) Még nevezetesebb a másik eljárás. (Hall­juk ! Halljuk!) Hat fontos albizottság van: a hadügyi, a pénzügyi, a külügyi, a tengerészeti,

Next

/
Thumbnails
Contents