Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-114
ÍÍ4. országos ülés 1902 a zárszámadási és az, a melyben a bosnyák ügyeket tárgyalják. Erre összesen öt egész ellenzéki képviselő van. Már most ha megesik, hogy az egyik megbetegszik, akkor az urak tehetnek azt, a mit akarnak. De nem elég, hogy ilyen gyéren vagyunk ott, hanem hozzájárul még ehhez az a körülmény, hogy az ügyrend olyan nagyszerűen van megcsinálva, hogy a kisebbség teljesen ki van szolgáltatva a többség kényének. Botrányos volt az a hajszolása az ügyeknek tavaly a delegáczióban, olyannyira, hogy még boldogult Szilágyi Dezső is, bár gyöngéden, figyelmeztette erre a delegácziót. Az ügyviteli szabályok nem szólnak arról mikor kezdődik az ülés és meddig tart. Megtörtént és beigazolbató a napló által, hogy mikor már folyton üléseztünk a nagy júniusi hőségben, tiz órára hivták össze a bizottságot, ekkor megkezdték a tárgyalást és tárgyaltak 3 óráig, a mikor nem rekesztették be az ülést, hanem felfüggesztették egy órára; (Mozgás a jobboldalon.) 4 órakor újból összeültünk és 4 órától este félhétig folyton tárgyaltunk, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Sálijuk! Halljuk • ! balfelöl.) a mikor ismét felfüggesztették az ülést, de ne higyjék, hogy talán azért, mert ki voltunk fáradva, hanem azért, mert akkor udvari ebéd volt. 8 óráig volt felfüggesztve az ülés : 8 órakor összeültünk és tartott egyfolytában éjfélig az ülés. Üléseztünk tehát majdnem 10 órán át; tárgyaltunk milliókról és milliókról és mert Zichy János t. barátom beteg volt, Holló Lajos t. barátom pedig nem lehetett jelen, csupán ketten voltunk ott az ellenzék részéről: Ugron Gábor barátom és én. Széll Kálmán miniszterelnök: Annál nagyobb érdem! Az megtörténhetik, hogy sietni kell! (Zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Mindennek meg van a maga mórtéke! Ha az ember ott komolyan tárgyal, még ki is nevetik! (Hosszantartó, nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Rakovszky István: Azok az urak, a kik itt nevetnek, a demokraták, rendjelekhez jutnak ezen a réven! (Zaj.) Ez a hajszolása a tárgyalásnak annyira kimeríti az embert, hogy végre is inkább abbanhagyja a dolgot; addig harczol, a mig tud, de tovább nem mélyed bele a dologba. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Szükségesnek tartottam ezeket itt előadni a t. függetlenségi párt felvilágosítására. (Élénk helyeslés a szélsőbal-oldalon.) ítéljenek, intézkedjenek, határozzanak ugy, a hogy akarnak. Ha álláspontjuknak megfelel az, hogy be nem mennek a delegáezióba, ám ne menjenek be; de módozatról kell gondoskodni, hogy az országot azon a ozimen, hogy ott az ellenzék ilyen csekély számban van képviselve, folyton és folyton ujabb terhekkel ne nyomorítsák meg. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ez a delegácziő nem azért van. a miért megalkották, hanem azért, hogy a nemzet vállaira elvimájus l'i-én, szerdán. 77 selhetetlen terheket rakjanak. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Am méltóztassék provideálni, mi készek vagyunk arra, hogy ha oly indítványok tétetnek akármilyen irányban, hogy ezen visszásságok törvényileg szanáltassanak. hozzájáruljunk azokhoz. De ahogy ott mostan tárgyaltatnak a kérdések: ez csak az ország rovására történhetik. (Fölkiáltások a szélsöbaloUlalon: Ez árulás!) Nessi Pál: Még nevetnek is azon, hogy milliókat dobunk oda. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mindenből lehet torzképet csinálni! (Ugy van! jobbfelöl.) Rakovszky István: Ez az ország legnagyobb mérvű megkárosítására vezet. (Ugy van! a néppárton.) Jíeni akarok kiterjeszkedni arra, hogy azok az urak, a kik most is örvendeznek és mosolyognak azon, hogy ez az ellenzék hogyan panaszolja el sérelmeit, minő boldogok ott azért, hogy az ellenzék hátán olcsó babérokat és olcsó érdemeket lehet szerezni. Nagyon könnyen lehet ott azt mondani, hogy nincs és nem lesz ezután sem az áldozatkészségben hiány; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de elfelejtik, hogy az áldozatkészségnek is van ellensúlya a belátásban. Ez a belátás hiányzik ott, mert nincs belátás a közös kormányban, a mennyiben folyton és folyton emeli ezeket az improduktív kiadásokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Ez az egyik oka, t. ház, annak, hogy én az appropriácziót nem adhatom meg, mert látom, hogy két irányban és két jogczimen terhelik agyon ezt az országot. A delegáczióban azon a jogezim alatt, hogy a nagyhatalmi állás kívánja, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ábránd! Hóbort!) hogy a monarchia biztonsága kívánja azt, hogy ezek a költségek folyton-folyvást emelkedjenek. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Itt pedig, az országgyűlésen, folyton emelik a költségeket azzal a jelszóval, hogy hiszen a nemzetnek előhaladására és fejlődésére és a szabadelvüség diadalára szükségesek. Ez a két különböző jogezim. És az eredmény nem egyéb, mint az országnak és a népnek a gazdasági tönk szélére juttatása — a bukás. Miután épugy a delegáczióban, mint itt az országgyűlésen ezt a tendencziát látom érvényesülni, ezt az approprjáczionális törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés balfelöl és a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző : Lindner Gusztáv ! Lindner Gusztáv: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy holnap mondhassam el beszédemet. (Helyeslés.) Elnök: A ház megengedi. Javaslom a t. háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülésre tűzze ki az 1902-ik évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. (Helyeslés.) A ház elfogadja. Ezt határozatilag kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 perczkor.)
