Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-114
lik. országos ülés 1002 május ík-én, szerdán. 75 Thaly Kálmán t. képviselő urnak, ha olyan nagy és jogos averziója van a delegáczió ellen, ha itten megbolygatná azokat a kérdéseket, a melyeket ott, mert be nem lép, nem bolygathat meg. Thaly Kálmán: Meg is bolygattam! Rakovszky István: Ezekről a dolgokról itt nem is lehet szó, mert az 1867 : XII, t.-ez. azt mondja, hogy ha egyszer a költségek meg vannak állapítva, az tovább itt diskusszió tárgyát nem képezheti. Diskusszió tárgyát csakis az képezheti, vájjon beillesztetik-e az a költségvetésbe, vagy nem? A mennyiséget tehát nem lehet diffikultálni. Mint mondám, nem. is tudtuk meg, miről tárgyalunk. így pl. a t. külügyminiszter urnak szokása volt, hogy ha az osztrák delegáczióban mondotta először az expozéját, eljött a bizottságba, de expozét nem mondott, hanem azt mondotta: az osztrák bizottságban elmondottam, tessék az újságot elolvasni. (Felkiáltások bal felöl: Megvan a »Neue Freie Presse*-ben !) Én pl. tavaly, mikor a külügyminiszter nekem azt mondotta, hogy nézzek utána az expozéban, azt feleltem, hogy mindent könnyebb konstatálni a világon, mint a külügyminiszter expozéjának hivatalos, hiteles kiadványát. Az én indítványomra aztán kimondatott, hogy az expozét ki fogják nyomtatni és szétosztják. Széll Kálmán miniszterelnök: A magyarban mondta el! Rakovszky István: Ez az idén ismét nem történt! Szél! Kálmán miniszterelnök: Már szét is osztatott! Rakovszky István: A miniszterelnök ur elmondotta az osztrák delegáczióban, és ismét hivatkozott az újságokra és abban az ülésben, mikor hozzá kellett szólanunk, beterjesztette azt az igen terjedelmes okiratot, a melyet én ma, midőn már a tárgyalást be is végeztük, protekczió révén kaptam meg, Az ügyrendnek 16. §-a azt mondja, hogy a miniszteri előterjesztések mind kinyomatandók, a tagok közt kiosztandók. Ez mindeddig nem történt meg, csak tavaly tették meg az ellenzék fellépése következtében. De még sokkal nagyobb sérelem az, hogy ott a nyilvánosságot kizárják. Ott vannak kormánypárti Protekzionskinderek, a fiatal sasok, újságírók, bejönnek a delegáczióba és ott jegyeznek, és akár mily bölcsen, vagy nem bölcsen mondanak olt valamit a kormánypárti urak, azt mint legnagyobb vívmányt állítják oda saját lapjaikba ciceró betűkkel, az ellenzék felszólalásait pedig persziflálják, elhallgatják, elferdítve adják, (Zaj.) ugy, hogy az ellenzék, mint egy nevetséges rossz van jellemezve. (Nagy zaj.) És az a nagyon különös, hogy azok a kormánypárti sasok, a kik a hírlapokban mint nagy államférfiak szerepelnek, ugy félnek a nyilvánosságtól. Mi az első ülésen azt követeltük, hogy legyen nyilvánosság, (Helyeslés balfelöl.) jöjjenek be gyorsírók és azt — el kell ismernem tökéletes lojalitással, — a t. miniszterelnök ur nem diffikultálta, hanem a bizottság egy belső házi kérdésének tekintette, és a bizottság ítéletére bizta. És mi történt akkor. A kormánypárti többség leszavazott minket és igy a nyilvánosság ki lett zárva. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Szeretik a sötétséget! (Zaj.) Barta Ödön: Nmcs is joguk hozzá! (Ellenmondások jobbfelöl.) Rakovszky István: A bizottsági ügyrend 41. §-a minden biztosítékot megad először arra nézve, hogy nyilvánosan tárgyalhatunk, másodszor, ha oly dolgok jönnek elő, a melyek szorosan véve bizalmasak, olyan könnyen lehet zárt ülést kérni, mint egy testületben sem. Az ügyrendnek 41. §-a ugyanis következőleg szól: »A bizottság ülései rendszerint nyilvánosak. Azonban a miniszterek, a bizottsági elnök vagy nyolcz tag kívánatára zárt ülést is tartbat«. Tehát hacsak egy miniszter szükségesnek tartja, nyomban zárt ülést is tarthat. De ez azért van, hogy az ellenzéknek működése, még pedig fáradságos működése ellenőrzés nélkül legyen ott és az ellenzék mindig hátrányos helyzetben legyen és gyűlöletes színben tűnjék elő, (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Ezért menjünk be ? (Zaj.) Münnich Aurél: Most csak az albizottság tárgyalt. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Az mindegy! Az is bizottság, az sem titkos komité' (Nagy zaj.) Rakovszky István: Münnich Aurél t. képviselőtársam azon megjegyzésére, hogy az albizottság tárgyalt, csak azt jegyzem meg, hogy arra az albizottságra nincs szükség. Hisz nekünk jogunkban áll mindazt, a mit az albizottságban elmondottunk, a nyilvánosság előtt szórói-szóra ismételni, Münnich Aurél: Helyes! Igaza van! Rakovszky István: Jogunkban áll a szorosan vett bizalmas dolgokon kivül a nyilvánosság előtt mindent szóba hozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha pedig ez jogunkban áll, akkor nincs ok albizottság! üléseket tartani, mikor a nyilvános plénum bármely miniszter kívánságára azonnal átváltozhatik zárt üléssé, De a másik nagy gravámen az, hogy czélzatosság uralkodik a költségvetésre nézve is, hogy az ellenzékiek tiszta képet alkothassanak maguknak. Hivatkozhatom a t. képviselőház bármely tagjára, hogyha egy költségvetést tárgyalunk, mielőtt a tárgyalásra rák erűi. a sor, hónapokkal azelőtt a kezünkben van a költségvetés és igy képeseit vagyunk azt megbírálni, pedig ezt a költségvetést mégis csak jobban ismerjük, a hol ismerjük a viszonyokat, a hol otthonosak vagyunk és ismerünk minden egyes tételt. A deíegácziőnál egészen másként van. A delegáczíóra nézve 1500—1600 lapból álló füzetkéket osztanak szét a tárgyalás előtt és ez a 8 nap is csak a t. miniszter ur előzékenységének 10*
