Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

72 1U. országos ülés 1902 rögtön ide jövünk vele. Németországban a kormánynak csak maga-magával kellett tisztába jönnie; nekünk pedig az osztrák kormánynyal kell tisztába jönnünk, tehát itt se, ott se terjeszthető elő a tarifa addig, a mig a kettő egymással tisztába nem jött. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A szakköröket kell meghallgatni!) A szakköröket mi meghallgattuk; Krasznay Ferencz képviselő ur nem volt szives idefigyelni, de én megmondottam, hogy egész könyvtárt képviselnek az előmunkálatok. Krasznay Ferencz: De hogy mennyiben érvényesiti azt a kormány, az a kérdés! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt igenis megtettük. De kérdem a háztól most, tárgyalás közben, mikor nem lehet a végét tudni, — hiszen sohasem volt olyan tárgyalás a világon, hogy az első napon kimondanák az utolsó szót, — tehetem-e azt, hogy a tárgyalás alatt lévő vámtarifát és a kormány álláspontját előterjeszszük ? Igenis előterjesztjük azon a napon, a mikor elkészül. (Elénk helyeslés és tetszés <i jobboldalon.) Elnök: Bakonyi Samu képviselő ur kivan szólani. Bakonyi Samu: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden pár megjegyzést tegyek azokra, a mikben tegnap mondott szavaim félreértését látom a t. miniszterelnök ur részéről, a ki mai felszólalásával rám nézve feleslegessé tette azt, hogy személyes kérdésben szóvá tegyem az igen t. miniszterelnök urnak azt a magatartását, a melyet tegnap igénytelen beszédemmel szemben követett, és a mely magatartása egyenes czáfolata annak a követelésnek, a melyet ma egészen jogosultan állított fel a t. miniszterelnök ur önmaga irányában, hogy t. i. a vitatkozás parlamenti modorát teljes mértékben igyekezzünk megóvni. Ezekre a tegnapi közbeszólásaira tehát, a melyek, mondom, ellentétben állanak imént jellemzett és helyeselt követeléseivel, nekem nem kell most visszatérnem. De helyre kell igazitanom szavaim értelmét a tekintetben, hogy a miniszterelnök ur Goluchowski külügyminiszterre vonatkozó megjegyzéseimet ugy értelmezte, mintha azt azzal vádoltam volna meg, hogy a delegáczióban a gazdasági kiegyezés tekintetében pártállást foglalt voina el. Ezt én nem mondottam, hanem igenis azt, hogy jogosulatlannak és törvényellenesnek tartom a külügyminiszternek azt a magatartását, hogy az 1867 : XII. t.-czikk 27. § a értelmében a delegáczióba nem tartozó és onnan egyenesen kizárt ügyekben, a kiegyezés kérdésében, egyáltalán állást foglal és nyilatkozatot tesz. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez volt szavaimnak igazi értelme. Más tekintetben is félreértett az igen t. miniszterelnök ur, a mikor t. i. azt veti a szememre, hogy a népesedési politika eredményeiről szólva megvádoltam őt azzal, hogy ő az oka a májas lk-én, szerdán. nagy halandóságnak és annak, hogy a magyar nép fizikai ereje nem fejlődhetik olyan mértékben, mint a hogy az kívánatos volna. Hát bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur nem hányhatja szememre, hogy szemet hunytam volna azon törekvések előtt, a melyeket mindenkinek el kell ismernie és ha figyelemre méltatta volna beszédemnek erre vonatkozó azt a részét, a mely egyenesen elismerte a t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter részéről ezeket a törekvéseket, akkor bizonyára nem tette volna ezt a szemrehányást. Azt mondottam ugyanis: »Bár látjuk a t. miniszterelnök urnak, mint, belügyminiszternek kétségtelenül dicséretes törekvését, amely ujabb időben a gyermekvédelem nagyobb felkarolására irányul.« Ha ennek ellenére mégis öszszefüggésbe hoztam a dekadencziát azzal a politikai rendszerrel, a melyet az igen t. miniszterelnök ur képvisel és azt mondottam, hogy e mellett a politika mellett a bajokon nem le bet segíteni, ugy azt csak annak illusztrálására tettem, hogy az a politika, a melyet önök, a melyet a t. többség követ, nem engedik meg azon bajok orvoslását, a melyek elsorvasztják a nemzet életerejét oly politikai czélok érdekében, melyeket az önök pártja követ. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Védelmébe veszi továbbá a t. miniszterelnök ur — ismét félremagyarázva szavaimat — Falk Miksa t. képviselő urnak eljárását a delegáczióban. Azt mondja, hogy megint nagyon méltánytalan dolog volt részemről az a támadás, melyet vele szemben intéztem, mert hiszen egész generácziók lelkesedhettek Falk Miksa urnak czikkein. A t. miniszterelnök ur megint félreértett, mert hiszen én ezt Falk Miksa ur irányában egyenesen felhoztam elismeréskép, hogy ő a magyar nemzet jogainak érvényesítése érdekében annak idején nagyon sok szolgálatot tett. Hogyha az igen t. miniszterelnök ur a vitatkozás modorában részünkről méltányosságot kivan, ezt a méltányosságot mi is megkívánhatjuk a tekintetben, hogy világosan tett kijelentéseinket a saját czéljai érdekében ne magyarázza félre. Ezt megint azon káros politika illusztrálására hoztam fel, mint azon betegség szimptomáját, hogy az a férfiú, a ki annak idején ezeket a szolgálatokat csakugyan megtette, ime, odáig hanyatlott, hogy a magyar delegáczióban németül beszél és ez ma elismert tény, ugy Hódossy Imre t. képviselő ur felvilágosítása, mint a t. miniszterelnök ur beszéde után. Igénytelen nézetem szerint ennek a ténynek mentségül nem szolgálhat az sem, mit felhozni méltóztatott ma, hogy hiszen abban a választmányban bizalmasan folyik a tanácskozás, mert hiszen azt a faktort én nem tekinthetem kaszinónak, a hol bizalmas diskurálás folyhat, mert a ki ott helyet foglal, annak a mandátumnak alapján foglal helyet, a melyet ettől a képviselőháztól és törvényhozástól kapott, ott kikérünk mi magunknak mindenféle bizalmaskodást. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék