Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

ÍÍ4. országos ülés 1902 május lk-én, szerdán. 63 szaporodott. Már most én annak a rendeletnek végrehajtása felett is őrködöm, de nem irok magam össze, sőt nem is az én orgánumaim irnak össze; a mint méltóztatnak tudni, autonóm orgánumok irnak össze, nem kizárólag hivatalos személyek által történik az összeírás, hanem történik a törvényben előirt utón és megvan a reklamácziónak módja. És én ebben a kérdésben is minduntalan figyelmeztetőleg és felvilágositólag utasítom a törvényhatóságokat. A mi a hozzám beérkezett panaszokat illeti, én azokat is elintézem, a mennyire emberileg lehetséges. A képviselő ur panaszkodik, hogy íme, Nyitra vármegyében egy választókerületben az összeirásnál kihagytak rémséges nagy számú választót, és mikor ez iránt hozzám panaszt tettek, akkor én nem tettem semmit, mert íme, már három hete. és az illetők nem lettek volna tudósítva. Hát most szeretném tudni, hogy kit értett az illetők alatt? Azt értette a képviselő ur, hogy én intézkedésemről azon t. képviselő uraknak — felkeresve őket — számot adjak? Már bocsánatot kérek, az én ajtóm mindenki előtt nyitva áll, engem meg lehet kapni mindig — talán igen sokszor is és túlságosan is — és én elfoglaltságom mellett magam elé eresztek minden embert, minden megkötés nélkül. De, hogy aztán annak a panasznak, a melyet rám biztak, elintézéséi meg is referáljam minden embernek, a ki hozzám panaszt hoz, a ki hozzám kérvényt hoz: engedelmet kérek, azt már mégsem lehet követelni. (Ugy van! jobbfel''l.) A képviselő ur tehát igen helytelenül veti szememre; de miután nyilvánosan tette, itt válaszolok neki. Ha szólt volna privátim, megmondtam volna neki a választ, — mindig szívesen társalgók a képviselő úrral közdolgokról — megmondtam volna neki, valaminthogy megmondtam egyikmásik esetben. 0 figyelmeztetett engem arra, hogy Szatmár vármegyében nem értesítik azokat, a kiket a válasz'ók névjegyzékéből kihagytak, pedig a törvény elrendeli, hogy értesitendők az illetők. A képviselő urnak igaza van. Én rögtön intézkedtem és fegyelmi eljárás alá vettem azon orgánumokat, (Helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) a kik az illetőket nem értesiteiték. De hát a képviselő urak azt hiszik, vagy ugy értelmezik a felelőséget, hogy ezen ország 30—40.000 orgánumának minden ténykedéséről közvetlenül be kell a miniszternek számolni? És ha annyi száz- és százezer jól elintézett eset mellett van egypár ezer rosszul elintézett, — a jól elintézettek nem panaszkodnak, mert azok nem adnak életjelt magukról — akkor a jelentkező rosszul elintézett panaszok miatt azután elverik a port az egész állapotok felett és azt mondják, nem változott semmi. Ez pedig nem igazságos mértékkel való mérés. A mi ezt a specziális nyitrai esetet illeti, hát beszámolok erről a t. képviselőház előtt, mert itt interpellált a képviselő ur engem. Azt mondta, hogy ISiyitra-Zsárabokréten kitöröltek 400 választót, és egész ííyitra vármegyében rémitően, és megdeczimálólag leszállították a választói névjegyzékbe felvettek számát. A mint én ezt a panaszt megkaptam, rögtön irtain a főispánnak, az alispánnak, — sajnálom, hogy nem hoztam el, — és felhozattam magamnak az összes választói jegyzékeket. Magam vizsgáltam át gondosan valamennyit, a referens felvilágositásai és kommentárjai alapján; és beismerem, hogy találtam én is ott olyan czimeit a kiha gyásnak, a melyek nem helyesek. Figyelmeztettem is rögtön az illetőket, de hát a jogorvoslattal magának a kihagyottnak kell élni, hogy ez nem helyes eljárás ós igy eljárni nem szabad. De hogy oly fekete volna a dolog, mint a hogy a képviselő ur mondja, azt tagadásba veszem, mert igy áll a kérdés. Én a főispánnak irtani április 19-én, május 6-án megjött a jelentés; rövidebb idő alatt meg sem jöhetett. Ebben azt mondja, hogy a kihagyásoknak okai leginkább arra redukálhatok, hogy igen sok helyütt felosztatott a negyedtelek apró parczellákra, a régi választási lajstromokba igen sok ember azon negyedtelek jogán jött be, habár az felosztatott öt-hat részre. Hát már ez helytelen dolog. Mert csak azt lehet bevenni, a ki egynegyed úrbéri telekkel bir, és azokat, a kik a negyed úrbéri telket most már csak részben bírják, azokat azon a czimen, mert az apjuk, vagy elődjeik egynegyed úrbéri telek alapján benne voltak a lajstromban, most felvenni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik a kivándorlás kérdése. Erre nézve kijelentettem, hogy ezt nem tartom jogczimnek, mert az illető nem vándorol ki örökre, hanem ismét visszajöhet és azon az alapon kihagyni nem lehet senkit. De a számok sem mutatnak olyan nagy mértékű és rendkívüli apadást, mint a képviselő ur mondja. (Halljuk ! Halljuk!) Nyitrán igy állt a választók jegyzéke: 1900-ban volt 21.928. 1901-ben 23.838"; 1902-ben 23.963 és pro 1903 van 23.025. Tehát az egész vármegyében az apadás 938; ennyi az egész apadás a vármegyében: majd megmondom, hogy mennyi esik az egyes községekre is. A mi a zsámbokréti kerületet illeti, 1901-ben volt 1881 választó, pro 1903 van ugyanott 1649: tehát nem 400 ós annyival hanem csak 232-vel apadt a választók száma, és ez a 68 községre ugy oszlik meg, hogy egy községben átlag négy választóval apadt a számuk, a mi nem nagy dolog. Hogy itt nem történt valami szándékosság, azt mutatja az is, hogy 41 községben apadt a választók száma. 16-ban szaporodott, ] l-ben pedig változatlan maradt. De nem beszól a t. képviselő ur a többi nyitrai választókerületről, pedig hát azok sem kormánypárti képviselővel vannak képviselve. Én megnéztem a nyitrait, megnéztem az érsek-ujvárit, megnéztem a galgóczit is. és ottan nincsen apadás, hanem szaporodás van. Ez tehát annak a bizonyítéka, hogy miután három másik kerü-