Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

64 1U. országos ülés 1902 létben meg szaporodás Tan, hogy ott apasztás imencziója az illetőket nem vezette. A legutolsó érvére a képviselő urnak csak röviden akarok válaszolni. Azt mondja, hogy azért nem viseltetik bizalommal a kormány iránt, mert az nem tűri a vallásosságot, vagy hogy a vallásosság iránt nem viseltetik azzal az érzéssel, a mivel kellene, szóval, kifogásolja a kormánynak a vallás irányában való álláspontját. Hát ez egyszerűen nem igaz és nem áll. Én kijelentem a t, képviselő urnak, hogy én vagyok az, a ki mindig hirdettem és hirdetem, hogy igenis minden államnak, minden társadalomnak talpköve a vallás és erkölcs (Helyeslés a jobboldalon.) és a nélkül társadalmi rend vagy állami rend nem képzelhető. Én ezt hirdetem és vallom, csakhogy a vallást nem cserélem össze a felekezetiességgel, és a felekezeti állásponttal, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert azt olyannak tartom, a mely nem talpköve az államnak és a társadalomnak, hanem a mely mint az a bizonyos belecsepegtetett vizcsepj) — mert eleintén csak ilyennek jelentkezik — a legnagyobb sziklát is szét tudja repeszteni: szét' fogná, bontani az állami és a társadalmi, rendet is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Építeni, alkotni vagy politikát csinálni Magyarországon felekezeti alapon nem lehet és nem szabad. Buzáth Ferencz: Ki akar? Szél! Kálmán miniszterelnök: . . azt igenis az ország veszedelmének, a társadalom szétmorzsolásának és az ország érdekével homlokegyenest ellenkezésben állónak tartom. (Élénk helyeslés jobbfelÖl.) Krasznay Ferencz t. képviselő úrral is kell egypár szót váltanom, mert egypár igen fontos és kényes kérdést emiitett fel. Azt mondja, hogy az 1899: XXX. t.-cz., az u. n. Széli-formula megnyugtatta az országot, mert garancziákat szerzett, de azt a formulát és azokat a garancziákat most a kormány, illetőleg a miniszterelnök önmaga semmisiti meg, s önmaga tör azokon rést. Hát ez igen súlyos vád és azzal szemben én határozottan kijelentem, hogy az nem áll. Be is fogom bizonyítani. Ha a t. képviselő ur megnyugodott akkor abban a formulában, ugy legyen nyugodt ezután is, mert azokat a garancziákat én semmikép sem szüntettem meg és semmikép sem csorbítottam. Kétfelé osztja a képviselő ur támadó érveit. Azt mondja, hogy először is formai szempontból, másodszor pedig materiális szempontból csökkentettem azokat a garancziákat. Formai szempontból azért, mert azt a theoriát fejtettem ki ebben a házban, hogy az 1899: XXX. t.-cz. 4. szakaszának azon rendelkezése ellenére, mely azt mondja, hogy nem szabad uj szerződéseket tárgyalni vámtarifa nélkül, szerintem esetleges prolongácziók igenis történhetnek vámtarifa nélkül is. Hát engedelmet kérek, ezzel a formulán rés törve nincs. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: De igen.') Az felfogás dolga. Egy kicsit én is vagyok jumújus lk-én, szerdán. rista és állítom, hogy ezen törvényczikk geneziséből és motivácziójából világosan kiderül, — méltóztassanak megnézni az indokolást, a melyben ki van fejtve a törvény minden rendelkezése és szelleme, — hogy a törvénynek az volt a czélja, hogy ne kelljen addig, mig a két állam gazdasági érdekeinek meg nem felelő mostani tarifa helyett az uj tarifa létre nem jön, érdemleges tarifaszerződést kötni. De szerződéseknek kötését az 1907-ig terjedő időig igenis megengedi a 4. §. első bekezdése. Azért is oly esetekben, mikor nincsen szó uj tarifáról, nincsen uj szerződésről, hanem csak a réginek esetleg automaticze rövid időre való meghosszabbításáról: akkor igenis nem lehet erről szó, hogy előbb meg kell lenni az uj vámtarifának. Hiszen nem kell ez esetben ez a garanczia, a melynek csak ott van czélja és értéke, a bol újonnan kell szerződni. A prolongácziónak természete is szerződés, az bizonyos, de juridikai karaktere az, hogy a két fél akaratnyilvánításának közössége alapján folytatólag szerződési viszonyt állapit meg ujabb cziklusra. De kétségtelenül a folytatásnak az a természete, hogy — és ebben áll a distinkczió — a létező alapon prolongálj eddigi állapotot. Annál inkább áll, a mit mondok, mert ez a prolongáczió rendszerint ugy történik, hogy a felmondás egyszerűen elmarad, tehát úgyszólván automaticze; a hol tehát uj tárgyalás, uj alap, uj tarifa nem kell: nem lehet azt mondani, hogy ez azonos uj szerződés kötésével; ide nem kell garanczia, ezt sem közjogilag, sem a törvény hermeneutikája szerint meg nem engedhetem. Nem törtein tehát rést az által, hogy felállítottam azt a tételt, hogy az, ha egyik-másik szerződés automaticze, felmondás nélkül, esetleg minden törvényhozási funkczió nélkül, odábbmegy, nem ütközik a törvény 4. §-ába, mert annak czólját nem bántja, mert uj tarifa, nem szükséges, hogy egy állapot kisebb időre automaticze tovább fentartassék. (Ellenmondás. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez olyan világos dolog, hogy ahhoz sző sem férhet. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik vád, hogy rést törtem volna ezen a törvényen a mexikói szerződéssel. Hiszen tárgyaltuk akkor a dolgot: én kifejtettem, hogy a mexikói szerződés tekintetében követett eljárás csak erősiti azt a törvényt, mint tételes szabályt. Azt mondottam, hogy íme egy hathavi felmondásra való szerződést sem lehet és szabad, az illető törvénytől való eltérósképen, uj törvényhozási rendelkezés nélkül megállapitani. Mit jelent ez ? Azt, hogy ilyen 6 havi dolgot sem lehet csinálni a nélkül, hogy azt külön törvény ki ne mondja. Abban semmi résütés nincsen, ha a törvényhozás adott helyzetben azt mondja, hogy kivételesen máskép jár el. mint a hogy azt az általános szabály megállapítja. De azt mondja a képviselő ur, és ez fontosabb, hogy materiális tartalmát illetőleg is az eddigi eljárással rést ütöttem azon a törvényen.