Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

62 iík. országos ülés 1902 mint a törvény bennünket a vámszövetség előkészítésére utasít, az ország vitális érdekeinek feladása nélkül, azok megmentésével, és összes termelési ágainknak, ugy a földmivelési, mint az ipari termelési ágak érdekeinek megóvása mellett. Ezt mondtam, e mellett állok. Rátkay László: De az ország közvéleménye ellenkezőleg nyilatkozik, tessék megkérdezni! (Elénk ellenmondás a jobboldalon.) Széll Kálmán minszterelnök: Ez az én álláspontom ! Ebből az álláspontból folytatom a tárgyalásokat és ezen tárgyalás eredményét a t. báz elé fogjuk terjeszteni, mert biszen a mi felett tárgyalunk és végzünk, az csak előkészítése a kérdésnek, a törvényhozás fog felette batározni. Ezért én annak a kijelentésnek, a mely történt, sem hazafiúi indokait, sem t. barátom álláspontjából való abszolút érinthetlenségét és korrektségét nem vitatom, sőt elismerem, de legyen arról meggyőződve a t. báz minden tagja, hogy engem nem. fog vezetni sem jobbra, sem balra semmi, mert én igyekszem a magam, csekély tudása, a magam ismeretei és a magam meggyőződése szerint, és igyekezni fog a kormány minden tagja is ebben a kérdésben állást foglalni és pedig nyugodtan, higgadtan, semmi irányban magunkat meg nem zavartatva. (Ugy van ! jobbfelöl.) Sem az az ujságharez, a melyik most folyik, sem semmi egyéb engem meg nem fog zavarni. Mindég engem teljesen hidegen hagy. Méltóztatnak tehát ebből a magatartásból látni, hogy én a magam részéről nem sok ügyet vetek a kelletlen, semmikép se helyeselhető, ideges és nagy részükben igazságtalan, helytelen hirlaphábomra. Ezt a hirlapháborut feleslegesnek tartom, és csak örülök, hogy innét nyugalommal viszonozzák, azzal se törődöm, hogy sajátságos éllel egyszerre engem tisztel meg alaptalan támadással. Én megyek azon az utón, a melyet a törvény elém ir és melyet az ország érdeke, nézetem szerint, parancsolólag követel. (Helyeslés jobbfelöl.) Én azután be fogok számolni a t. képviselőháznak mindenről és akkor méltóztassék én felettem Ítéletet mondani, hogy engedtem-e, nem engedtem-e, miben engedtem, miben nem engedtem és a mit én ajánlani fogok, megfelel-e az ország érdekének? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő urak csak nem gondolják azt, hogy mert én előre meg nem mondom és nem fejtegetem, hogy ez azt jelenti, hogy én magam nem vagyok tisztában magammal. Én és a kormánytagjai nagyon tisztában vagyunk a dolog iránt, de csak akkor fogjuk idehozni, mikor az egyezség, a mely remélhetőleg mégis létre jön a másik állammal, létesül, a mit őszintén óhajtunk a mi érdekünkben is és a monarchia érdekében is, a mi aztán a másik államnak is nagy érdeke. (Helyeslés jobb felöl.! Pichler Győző: És ha nem létesül? Széll Kálmán miniszterelnök: Ha nem létesül, — legyen a t. képviselő ur csak nyugodt, — akkor se fogok elbújni, hanem ide fogok állni május lh-én, szerdán. és egészen őszintén és részletesen meg fogom indokolni, a mint az kötelességem. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek most már arra, a mit Molnár János t. képviselő ur szives volt bizalmatlanságának megindokolására felhozni. Nem fogok mindenre kiterjeszkedni, a mit ő mondott, de többek között mégsem hallgathatom el, hogy Molnár János képviselő ur, a ki szintén a felett töprenkedik, hogy melyik miniszterelnök fog engedni, az osztrák-e, vagy a magyar miniszterelnök-e, csakhamar számot vet ezzel a töprenkedéssel, reám teríti a lepedőt és azt mondja, hogy ő tudja, ki nem fog engedni; tessék kitalálni ezt a nagyon is rejtélyes róbuszt, hogy ki fog engedni. (Derültség.) Molnár János: Nem azt mondtam, hanem azt mondtam, hogy fél! Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon nagy kék betűkkel van itten! (Derültség.) Molnár János: Tessék megnézni a beszédet! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha a t. képviselő ur ezt annyira tudja, rektifikálom. Tehát azt mondta, hogy a miniszterelnök ettől nagyon fél. Ne vegye tőlem rossz néven a t. képviselő ur, ha figyelmeztetem, hogy az a lap, a mely oly közel áll a t. képviselő úrhoz, még tovább megy, mert egy olyan inszinuácziőval él. a melyet én a magam részéről ezennel kategoricze visszautasítok, (Mozgás a néppárton.) mert én arról ugyan semmi sejtelemmel ma sem birok, akkor se bírtam, hogy a függetlenségi pártnak mi lesz az álláspontja és hogy Kossuth Ferencz t. képviselő urnak kijelentései és konklúziója mik lesznek. De hogy ha önök már meggyanúsítottak előre, legyen az önök gusztusa szerint, biszen oly sok meggjunusitásban részesültem már, ha egygyel több vagy kevesebb, már mindegy, majd csak igyekszem elviselni. (Derültség jobb/elöl.) A képviselő ur ezenkívül még egygyel motiválja az ő abszolút bizalmatlanságát és ez az, hogy a választási eljárás, a mint mondja, nagyon sok kifogás alá esik ma is, — nem mondja ugyan, hogy egészen olyan, mint volt — és nem orvosoltatott ugy, a mint a képviselő ur akarná. Higyje meg a képviselő ur, hogy igazságtalan velem szemben. Igen számos adattal tudnám bebizonyítani, hogy milyen módon kezeltem a választásokat és mennyire nem érhet engem a vád, hogy én, a mennyire emberileg lehető dolog, ebben az országban nem akartam becsületesen és őszintén a tiszta választásokat. (Zaj és felkiáltások a néppárton: Nem arról volt szó!) Ne féltsék Molnár urat. majd felel ő nekem. (Derültség.) Már most átmegyek az összeírásokra. Hát én nem állítom, hogy ezen összeírásoknál nem történt itt-ott most is hiba, de t. képviselőtársam nekem fog igazat adni, hogy én az összeirási eljárás szabályozására egy olyan, mondhatom, inkább jogkiterjesztő és liberális rendeletet bocsátottam ki, hogy azzal a választóknak száma