Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-114
60 ÍÍ4. országos ülés 1902 Széll Kálmán miniszterelnök: Pichler Győző képviselő ur hiába mondja, hogy csendesen meghallgat, mikor olyan közbeszólásokkal él, hogy a közös aktívákról beszéljek. (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk I Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mert kénytelen leszek névszerint megnevezni és meginteni a közbeszólókat. Kubik Béla: A miniszterelnököt is tessék meginteni! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Hogy én kit és mikor intek meg, az az én hatáskörömbe tartozik, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és én Kubik Béla képviselő urat kérem, hogy először ne zavarja a szónokot közbeszólásokkal, azután pedig ne feleseljen az elnökséggel. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk' Halljuk!/ Széll Kálmán miniszterelnök: Hát, t. képviselőház ez igy van és nem ugy, a mint önök állítják. Azok, a kik az 1867 : XII. t.-czikket megalkották, a többség és annak vezérei, Deák Ferencz és miniszterelnöke, Andrássy Gyula igy értelmezték azt, a mint én most teszem és tényleg igy alkalmazták is, mert az 1868-iki védrenclszer megállapításánál nem a külön, önálló magyar hadsereget, hanem a közös hadsereg intézményét hozták be, és ha a túloldalról mégis azt kérdezik, hogy ez Deák Ferencz hagyatéka, leszek szerencsés azoknak a kedvéért, a kik a kérdést teszik, de talán különben is a kérdés nagy fontosságánál fogva magam részéről felvilágosítani, hogy igenis ez Deák Ferencz legsajátabb hagyatéka és hogy ugy állítottam oda, mint az ő meghamisíthatatlan hagyatékát. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Deák Ferencz 1868. augusztus 3-án fejtegette a külön, önálló magyar hadsereg kérdését. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) És mikor ezt fejtegette, ő kezdte azon, — ő, Deák Ferencz, nem én, — hogy a különített, önálló magyar hadsereg, ugy, a mint kívánta az akkori függetlenségi párt vezérszónoka. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A mostani is!) a mostani is, de most 1868-ról beszélek, {Derültség a jobb-és a baloldalon.) tehát, a mint kívánta az akkori ellenzék, Magyarország törvénykönyveiben nem gyökerezik. (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon.) Ennek a nagy közjogi kérdésnek a története ez. Deák beszédére ennek elmondása közben rátérek. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Először is állandó hadseregről az ].715-diki törvényezikk intézkedett, mely kimondta, hogy honosokból és idegenekből állandó hadsereget kell csinálni; elkülönített hadseregről tehát nem intézkedett. Az 1790-diki t.-cz. sem tette ezt, a mely Magyarország függetlenségének és önállóságának egyik magna chartája. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Az 1790-diki t.-cz., mikor a hadügyről szól, azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy a hadi tanácsnál két magyar hadi tanácsos is alkalmaztassák. Ez a sereg elkülönözését nem jelenti. És a mikor az ország május í/f-én, szerdán. rendjei ujonezokat ajánlottak, a mely ajánlási jogot éberen megőriztek és fentartottak alkotmány és közjog szerint, azt mondták többek között, hogy a magyar ezredek teljes számban leendő fentartására a fogadás nem lévén czélszerü mód, e helyett országos küldöttség küldessék ki azzal a misszióval, hogy javaslatot dolgozzon ki »de conservandis in actuali statu completo legionibus Hugaricis.« Azt mondja továbbá Deák Ferencz: Az 1802-diki I. t.-cz. beszél ugyan az exercitus Hugaricus-ról, de ott van egyszersmind a szónak magyarázata, mert megemlékezik arról, hogy ez az exercitus Hungaricus miként értetik, mondván, hogy az exercitus Hungaricus: »Duodecim legionum pedestrium, decem equestrium, in summa sexaginta quatuor millium exercitus Hungaricae numerám in praesens defixum.« stb. Tehát nem mint különálló hadsereg, de igenis 64.000 lovas és gyalog katonából állott, (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) a mely önálló és független hadsereget nem képezett, de ő Felsége seregének részét képezze. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek Deák Ferencz szavai. Tanúsítja ezt az 1795 : II. t.-cz. is, a mely szól a felajánlásról és az élelmezésről. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Azt mondja, hogy 340.000-ből álló császári királyi hadsereg fentartására 2,040.000 mérő rozsot, ezenfelül zabot és ökröket ajánlanak. »pro intertentione 340 millium exercitus caesareo regii,« A törvény tehát nem beszél külön magyar hadseregről, hanem császári királyi hadseregről. Szederkényi Nándor: Hát a deputácziók munkálkodása! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd azután méltóztassék felelni. Én most Deák Ferencz érveléséről beszélek és az ő beszédéből czitálok szószerint. Itt van sző szerint, utánanézhetnek, hogy hibásan czitálok-e ? De ezt nem fogják találni. Tekintse bár végig akár ki a törvényeket. s országgyűlési iratokat: látni fogja, hogy teljesen önálló, független, külön magyar hadsereg létezésének nyoma nincs azokban; sőt még az 1848-iki törvények is emiitik ugyan e szót: »magyar hadsereg«; de arról mint önálló, független, külön hadseregről sehol nem rendelkeznek. Deák Ferencz beszédét ezzel végzi: »S hivatkozom a t. ház tagjaira, hogy ilyen önálló, független, külön magyar hadsereg 1848-ban is csak akkor jött tettleg létre, mikor seregeink nem a szankezió pragmatika értelmében ő Felsége seregeivel együtt, hanem ellenük küzdöttek. Ha pedig valaki okát vizsgálná annak, hogy az állandó katonaság megállapítása óta miért nem sürgettek egy teljesen önálló, független, külön hadsereget az ország rendéi, valószínűleg azon eredményre jutna, hogy nem sürgették, mert azon meggyőződésben voltak, hogy két ilyen elkülönzött, önálló, független hadsereggel sem a hazát, sem ő Felsége trónját megvédeni nem lehetett volna.« (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hát t.
