Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

2Í4. országos ülés 1902 május lQ-én, szerdán. 59 az ország önállóságát feladta, mert énnekem az a nézetem, hogy az 1867 : XII. t.-cz. az ország törvényhozási, belkormányzati és közigazgatási függetlenségét föntartotta, és hogy fel nem adta, egyikről se mondott le, hanem közösen gyakorolja az ő állami szuverenitásának némely jogait és kötelességeit a másik féllel, a melyeket a pragmatika szankczióból folyóknak és onnét leszármazóknäk tartott és mint közösen gyakorlandókat állapított meg. (Ugy van ! jobbfelől.) Ez a különbség közöttünk. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő urak egyike sem fogja nekem bebizonyíthatni, hogy ennek az országnak nagy szuverén jogaiból egyik is hiányzik, nem mondom, hogy olyképen gyakorolja mindannyit, mint ha kapcsolat nélkül különállana, de csak az áll, hogy némely jogait, a közös védelemből folyókat együttesen és közösen gyakorolja a másikkal; ez következik a kapcsolatból és következik a kapcsolatból folyó jogok és kötelességek azon interpretációjából, a melyet megállapított az 1867 : XII. t.-czikk, (Ugy van! a jobboldalon.) így áll, nézetem szerint, a kérdés. De a t. képviselőtársam azt mondja, hogy nemcsak ebből az okból viseltetik általános bizalmatlansággal, hanem abból az okból is, mert a 67-es kormányok ezen is túlmentek ós lejtőre vitték és feladták azon jogokat is, a melyek az 1867-iki törvényben le vannak téve. Barta Ödön: Igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez -vita tárgya köztünk. Többek között felhozza, hogy az 1867 : XII. t.-czikk a magyar hadseregről emlékezik meg, holott azt eltüntették később és a magyar hadsereget nem állították fel, pedig az 1867 : XII. t.-czikk ezt magában foglalta. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt azt kell megjegyeznem — mert érdemes a kérdésről megemlékezni, {Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) a nélkül, hogy e nagyhorderejű kérdés egészét most felölelhetném, mert arra rövid az idő, de annyit meg kell mondanom, hogy az 1867 : XII. t.-cz. nemcsak a magyar hadseregről emlékezik meg, mint a hadsereg kiegészítő részéről, de akkép emlékezik meg, hogy az az egész hadsereg kiegészítő része. Kérdezek én már most minden embert, . . . Thaly Kálmán: Az egész véderő kiegészítő része! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . A törvény nem véderőről beszél! Az 1867 : XII. t.-cz. — és én szószerint czitálok — azt mondja, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képezi a magyar hadsereg. Hát én azt állítom, hogy a mikor a törvény azt mondja, hogy az egész hadsereg,^ akkor a másik kifejezésében, hogy ennek az egész hadseregnek a kiegészítő része a magyar hadsereg, nem érthetett egy külön önálló magyar hadsereget, (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Andrássy ezt másként mondta! Nagy zaj.) Babó Mihály: Andrássy ezt másként értelmezte ! (Folytonos zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem értelmezte máskép. Rosszul méltóztatik tudni, hallgassák meg érvelésemet, majd rátérek. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Ez Deák Ferencznek a hagyatéka ? Széll Kálmán miniszterelnök: Ha a t. képviselő urak azt akarják, hogy beszámoljak Deák Ferencz hagyatékáról, be fogok ezzel is számolni, de ha közbeszólásokkal zavarnak folytonosan . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: A közös aktívákról is igy beszélt! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . akkor is alaposan és kétségtelen tények és források alapján érveltem, most is azt teszem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Engedelmet kérek, t. ház, hogy a képviselő urakat figyelmeztessem, hogy a parlamenti vitatkozást lehetetlenné teszik, a mikor a vitatkozásban ellenkező nézettel szemben nem czáfolattal, hanem zajongással élnek. (Ugy van! jobb jelöl.) Méltóztassék a szónokot meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: A mikor én érvelni, csendesen és higgadtan tárgyalni készülök, és senkit sem bántok, (Egy hang a szélsőbaloldalon : A 'nemzetet bántja !) a nemzetet sem. és a mikor kifejteni akarom nézetemet és engemet folytonosan, de egészen más térről vett közbeszólásokkal zavarnak, (Igaz! Ugy van! jobb felöl. Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) akkor, engedelmet kérek, nem lehet higgadtan érvelni, önök csak azt hallgatják, a mi tetszik. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak provokálnak, tehát belemegyek abba is, hogy beszámoljak arról, hogy mi volt Deák Ferencz nézete és mi hagyatéka e részben ? (Folytonos zaj a szélsnbaloldalon.) Ha azután nem akarnak meghallgatni, akkor ne mondják azt. hogy érv érvvel küzd, hanem akkor más küzd egymással szemben. (Ugy van.' a jobboldalon.) Higyjék el a képviselő urak, én e házban a szólásszabadságot mindig ugy értettem, hogy csak érv küzd érv ellen és indok indok ellen. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk!) Én, ki az ellenkező (Folytonos zaj a szélsőbal/oldalon.) érveléseket, nemcsak folytonosan meghallgatom, pedig gyakran nagyon hangzatosak, hanem még fáradságot is veszek magamnak nap-nap után itt ülni és egy csomó jegyzetet csinálni, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) annyi méltányosságot talán megkövetelhetek, hogy engem is meghallgassanak, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző : Sohasem hallgattak még miniszterelnököt ilyen csendben! 8*