Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

58 íí'i. országos ülés J9í)2 május l-'i-én. szerdán. Akkor és mindig, valahányszor a zárszámadásokat tárgyalja, mert a zárszámadások mutatják ki a pénzkészleteket; a zárszámadási bizottságban nagyon lelkiismeretesen és behatóan megvizsgáltatnak és a képviselőházban mindenkinek joga van hozzászólani és a pénzkészletek kérdésében a pénzügyminiszter urat feleletre vonni, s a felmentvényt megadni vagy megtagadni. (TJgy van! ügy van!jobbról. Egy hang a ssélsöbaloldalon: Ez utólagos! Reparálni, már nem lehet!) Minden ki van mutatva az utolsó fillérig és nem utólagos, ott elszámolás történik. Igen, utólagosan a történt utalványozások alapján, a miket a törvényhozás tesz és ha az előirányzaton kiviil utal valamit ki a minisztérium, hiszen évnegyedenkint előterjesztjük azokat a kimutatásokat, a melyeket a számszék ide bead (TJgy van! ügy van! jobbról.) és a melyek a zárszámadási bizottsághoz utaltatnak és a t. képviselőháznak alkalma van azoknak az állagáról magának meggyőződést szerezni. Hanem a t. képviselő ur speczifikál egyet: hogy hadihajókra adunk előlegeket. Ez nem áll. Legyen arról megnyugtatva a t. képviselőház, hogy egyetlenegy fillért nem utalványozott a minisztérium semmiféle néven nevezendő hadihajóra; annyi hadihajó épült, a mennyit a delegáczió egyenkint megszavazott és épült azon összegeken, a melyeket megszavazott, azon túl nem. Hanem a t. képviselő urat konfundálja valami. Egyszer egy lap közölt valami kimutatást, hogy 40 és annyi millió korona adatott ki hadihajókra. Ebben egy vastag tévedés volt. mert nem annyi adatott ki hadihajókra, hanem azon összegek, a melyek a már építkezés alatt álló hadihajóknak további építkezési részleteit képezik majd a további években és a melyeket majd a további delegácziók lesznek hivatva megszavazni, azok tesznek ki akkora összeget, de abból még nincsen egy fillér sem kiadva. A t. képviselő ur hivatkozott a zárszámadásoknak egy tételére. Ez tévedés; nem is veszem rossz néven a t, képviselő úrtól, nem is szemrehányáskép mondom, hanem csak felvilágosításul. Mondom, ez egy tévedés, mert talán ennek a tételnek a szövege nem egészen világos. A zárszámadások átfutó kezelésében van egy tétel, a mely igy szól: A haditengerészet rendkívüli szükségleteinek fedezésére 4 millió korona. De ez nem előleg, a melyet a magyar kincstár adott a haditengerészetnek, hanem ezen a czimen volt követelése a magyar kincstárnak az osztrákokon, ők ide utalványozták, innen meg oda utalványoztatok ; ez átfutó kezelést képez, a mely tökéletesen kiegyenlíti magát a számadásokban és semmiféle terhet nem képvisel, vagy kiadott előleget nem képez. Most már áttérek azon szónokokra, a kik a tegnapi és a tegnapelőtti ülésen ezen appropriaczionális vitához hozzászólottak. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt azt jegyzem meg általánosságban, hogy — a mint már egyszer régebben kijelentettem a pénzügyi bizottságban — a nélkül, hogy szemrehányást akarnék tenni bárkinek is, én a költségvetés tárgyalásának azt a módját és rendszerét, a mely a képviselőházban a magyar országgyűlésen ma dívik, a mely szerint álló négy hónapig a képviselőház szakadatlan ülésekben és meghosszabbított ülésekben mindig csak költségvetést tárgyal, tarthatatlan helyzetnek tartom. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Sem a törvényhozási, sem az adminisztratív munkáknak rendes menete e mellett nem lehetséges. Én azért nem akarom a költségvetési tárgyalásnak semmiféle czélját, tulajdonképeni, igazi czélját meghiúsítani ós azt szűkebb keretek közé szorítani, magát a tárgyalásnak, igazi érdemét. Nem akarom a szólásszabadságot korlátozni, nem akarom azt, hogy mindenki hozzá ne szólhasson a költségvetéshez. De feleslegesnek tartom azt, hogy országos ülésekben minden tárczánál hosszú, ujabb általános és részletes viták folyjanak és mindenki a maga részéről szükségesnek tartsa elmondani minden nézetét, de rebus omnibus et quibusdam aliis, minden tárczánál, hogy ugyanazon nézeteket a képviselőház meghallgassa ott is, itt is, igen csekély haszonnal. Ebből semmi haszna az országnak nincs. (TJgy van! a jobboldalon.) Ebből a helyzetből az én erős nézetem szerint ki kell jönni. Olay Lajos: A kormánypárt csinálta! Szél! Kálmán miniszterelnök; Nem mondtam, hogy önök csinálják! A nélkül tehát, hogy azt akarnám mármost fejtegetni, hogy miképen gondolom ezt, (Halljuk ! Halljuk! a, szélsőbaloldalon.) jelzem, hogy szerencsés leszek az őszszel a t. képviselőház elé egy házszabálymódositással állni, de nem a szólásszabadság rovására, csak az eljárást illetőleg, a melynek czélja az lesz, hogy a költségvetési tárgyalás a maga érdeméből ne veszítsen és a mellett még se akaszsza meg a törvényhozás működését négy-öt hónaj)on keresztül. Én előttem az angol parlament tárgyalásai lebegnek és ahhoz hasonló dolgot, (Mozgás a szélsöbaloldalon.l de nem ezt szándékozom a t. képviselőháznak proponálni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Most már áttérek Kossuth Ferencz t. képviselő úrra, a ki elsőnek indokolta meg a maga bizalmatlanságát a költségvetéssel szemben. A t. képviselő ur a maga bizalmát, illetőleg bizalmatlanságát kétféleképen osztályozza. (Halljuk! Halljuk!) Van egy általános és van egy specziális bizalmatlansági indoka. Az általános bizalmatlansági indok, a mely abból áll, hogy a t. képviselő ur kijelenti, hogy minden 67-es alapon álló kormány ellen bizalmatlansággal viseltetik, — gondolom — egy olyan, a melyet én egészen jogosultnak tartok és a melynek czáfolatába bocsátkoznom nem szükséges. Csak egyet jegyzek meg erre nézve: (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy én nem osztom t. képviselőtársamnak azt a bizonyítását, hogy az 1867 : XII. t.-czikk