Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-114

58 íí'i. országos ülés J9í)2 május l-'i-én. szerdán. Akkor és mindig, valahányszor a zárszám­adásokat tárgyalja, mert a zárszámadások mu­tatják ki a pénzkészleteket; a zárszámadási bi­zottságban nagyon lelkiismeretesen és behatóan megvizsgáltatnak és a képviselőházban minden­kinek joga van hozzászólani és a pénzkészletek kérdésében a pénzügyminiszter urat feleletre vonni, s a felmentvényt megadni vagy megtagadni. (TJgy van! ügy van!jobbról. Egy hang a ssélsö­baloldalon: Ez utólagos! Reparálni, már nem lehet!) Minden ki van mutatva az utolsó fillérig és nem utólagos, ott elszámolás történik. Igen, utólagosan a történt utalványozások alapján, a miket a törvényhozás tesz és ha az előirányza­ton kiviil utal valamit ki a minisztérium, hiszen évnegyedenkint előterjesztjük azokat a kimuta­tásokat, a melyeket a számszék ide bead (TJgy van! ügy van! jobbról.) és a melyek a zárszám­adási bizottsághoz utaltatnak és a t. képviselő­háznak alkalma van azoknak az állagáról ma­gának meggyőződést szerezni. Hanem a t. képviselő ur speczifikál egyet: hogy hadihajókra adunk előlegeket. Ez nem áll. Legyen arról megnyugtatva a t. képviselőház, hogy egyetlenegy fillért nem utalványozott a minisztérium semmiféle néven nevezendő hadi­hajóra; annyi hadihajó épült, a mennyit a dele­gáczió egyenkint megszavazott és épült azon összegeken, a melyeket megszavazott, azon túl nem. Hanem a t. képviselő urat konfundálja va­lami. Egyszer egy lap közölt valami kimutatást, hogy 40 és annyi millió korona adatott ki hadi­hajókra. Ebben egy vastag tévedés volt. mert nem annyi adatott ki hadihajókra, hanem azon összegek, a melyek a már építkezés alatt álló hadihajóknak további építkezési részleteit képe­zik majd a további években és a melyeket majd a további delegácziók lesznek hivatva megsza­vazni, azok tesznek ki akkora összeget, de abból még nincsen egy fillér sem kiadva. A t. képviselő ur hivatkozott a zárszám­adásoknak egy tételére. Ez tévedés; nem is veszem rossz néven a t, képviselő úrtól, nem is szemre­hányáskép mondom, hanem csak felvilágosításul. Mondom, ez egy tévedés, mert talán ennek a tételnek a szövege nem egészen világos. A zárszám­adások átfutó kezelésében van egy tétel, a mely igy szól: A haditengerészet rendkívüli szükség­leteinek fedezésére 4 millió korona. De ez nem előleg, a melyet a magyar kincstár adott a hadi­tengerészetnek, hanem ezen a czimen volt köve­telése a magyar kincstárnak az osztrákokon, ők ide utalványozták, innen meg oda utalványozta­tok ; ez átfutó kezelést képez, a mely tökélete­sen kiegyenlíti magát a számadásokban és semmi­féle terhet nem képvisel, vagy kiadott előleget nem képez. Most már áttérek azon szónokokra, a kik a tegnapi és a tegnapelőtti ülésen ezen appro­priaczionális vitához hozzászólottak. (Halljuk! Halljuk !) Mindenekelőtt azt jegyzem meg általánosság­ban, hogy — a mint már egyszer régebben ki­jelentettem a pénzügyi bizottságban — a nél­kül, hogy szemrehányást akarnék tenni bárkinek is, én a költségvetés tárgyalásának azt a mód­ját és rendszerét, a mely a képviselőházban a magyar országgyűlésen ma dívik, a mely szerint álló négy hónapig a képviselőház szakadatlan ülésekben és meghosszabbított ülésekben mindig csak költségvetést tárgyal, tarthatatlan helyzet­nek tartom. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Sem a törvényhozási, sem az adminisztratív munkáknak rendes menete e mellett nem lehetsé­ges. Én azért nem akarom a költségvetési tár­gyalásnak semmiféle czélját, tulajdonképeni, igazi czélját meghiúsítani ós azt szűkebb keretek közé szorítani, magát a tárgyalásnak, igazi érdemét. Nem akarom a szólásszabadságot korlátozni, nem akarom azt, hogy mindenki hozzá ne szólhasson a költségvetéshez. De feleslegesnek tartom azt, hogy országos ülésekben minden tárczánál hosszú, ujabb általános és részletes viták folyjanak és mindenki a maga részéről szükségesnek tartsa elmondani minden nézetét, de rebus omnibus et quibusdam aliis, minden tárczánál, hogy ugyan­azon nézeteket a képviselőház meghallgassa ott is, itt is, igen csekély haszonnal. Ebből semmi haszna az országnak nincs. (TJgy van! a jobb­oldalon.) Ebből a helyzetből az én erős nézetem szerint ki kell jönni. Olay Lajos: A kormánypárt csinálta! Szél! Kálmán miniszterelnök; Nem mondtam, hogy önök csinálják! A nélkül tehát, hogy azt akarnám mármost fejtegetni, hogy miképen gondolom ezt, (Hall­juk ! Halljuk! a, szélsőbaloldalon.) jelzem, hogy szerencsés leszek az őszszel a t. képviselőház elé egy házszabálymódositással állni, de nem a szólásszabadság rovására, csak az eljárást illető­leg, a melynek czélja az lesz, hogy a költségve­tési tárgyalás a maga érdeméből ne veszítsen és a mellett még se akaszsza meg a törvényhozás működését négy-öt hónaj)on keresztül. Én előt­tem az angol parlament tárgyalásai lebegnek és ahhoz hasonló dolgot, (Mozgás a szélsöbalolda­lon.l de nem ezt szándékozom a t. képviselőház­nak proponálni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Most már áttérek Kossuth Ferencz t. kép­viselő úrra, a ki elsőnek indokolta meg a maga bizalmatlanságát a költségvetéssel szemben. A t. képviselő ur a maga bizalmát, illetőleg bizal­matlanságát kétféleképen osztályozza. (Halljuk! Halljuk!) Van egy általános és van egy spe­cziális bizalmatlansági indoka. Az általános bizalmatlansági indok, a mely abból áll, hogy a t. képviselő ur kijelenti, hogy minden 67-es ala­pon álló kormány ellen bizalmatlansággal visel­tetik, — gondolom — egy olyan, a melyet én egészen jogosultnak tartok és a melynek czáfo­latába bocsátkoznom nem szükséges. Csak egyet jegyzek meg erre nézve: (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy én nem osztom t. képviselőtársamnak azt a bizonyítását, hogy az 1867 : XII. t.-czikk

Next

/
Thumbnails
Contents