Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113. országos ülés 1902 május 13-án, kedden. 47 Rátkay László: Mégis csak Magvarország Tesz benne részt! Hodossy Imre: ... és a külügyminiszter ur rövid pár szóval német nyelven adta meg a választ. {Nagy saj és nyugtalanság a szélsöbalol dalon.) Polczner Jenő: Ez botrány ! Menjünk akkor a Reichsrathba! {Folytonosan tartó, nagy zaj és mozgás a szélsőbal oldalon.) Hodossy Imre: Én remélem, hogy el fogjuk egyszer érni. . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsííbaloldalon : Soha!) Kubik Béla: Ez legyen az utolsó! Hodossy Imre: Én — mondom — remélem, hogy el fogjuk egyszer azt érni, bogy az összes kormánytagok, a kik a közös kormányt képezik, fogják teljesen ugy birni a magyar nyelvet, miként a németet. (Zaj a, szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: Miért nem követelik? Hodossy Imre: Ezen átmeneti időben rgedig alkalmazkodnunk kell a tényleges viszonyokhoz. (Nagy zaj és mozgás a szélsnbaloldalon.) Kérem, igy nem tudok beszélni. Ha pedig engem letorkolni akarnak, akkor azt elérhetik. {Halljuk! Halljuk!) Azt akarom mondani, hogy addig, mig ez az átmeneti állapot tart és a mig az az állapot, a mely kívánatos, a melyet óhajtunk és a mely a maga idején kell. hogy bekövetkezzék, be nem áll: kénytelenek vagyunk a viszonyokkal megalkudni. (Zaj és ellentmondások a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Az a baj, hogy mindig alkuszunk. (Zaj.) Hodossy lure: És ha valaki nem elégszik meg azzal, hogy a külügyminiszter egyik közegétől kap magyar választ, (Zaj a szélsöhaloldalon.) hanem közvetlenül a minisztertől vár felvilágosítást, akkor kénytelen ehhez alkalmazkodni. (Mozgás a szélsöbalo!dalon.) Azon állítás azonban, mintha azon tárgyalások más nyelven folytak volna, mint magyar nyelven, tévedésen alapul. Magát a tárgyat, azt hiszem, nem szükséges érintenem. /Helyeslés joUbfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! {Szünet után.) Elnök: T. ház! áz ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Illyés Bálint jegyző: Abaffy Ödön! Abaffy Ödön : T. ház! Ez a kormány, illetve -a miniszterelnök ur, valósággal fuldokolt abban a bizalomözönben, a mely hivatalbalépését minden oldalról kisérte. (Halljuk! Halljak!) A bizalomteljes várakozás az ellenzéki oldalon nem hiányzott, sőt sok tekintetben intenzivebb, de mindenesetre őszintébb volt sok kormánypárti politikus hangosan hirdetett bizalomnyilvánitásánál, hiszen jól tudjuk, hogy egy egész tekintélyes frakezió volt - és mintha volna ma is — a mely nem minden elfojtott szenvedelem nélkül nézte a helyzet változását. (Halljuk! Halljuk !) tsmétlem azonban, a bizalom, a melyet ellenzéki oldalon előlegeztek a miniszterelnök urnak, őszinte és hátsógondolatoktól teljesen ment volt, nemcsak a miatt, mórt a miniszterelnök ur kormányra jutásában saját fellépésének diadalát látta, hanem azért is, mert maga a miniszterelnök ur volt az, a ki az előző állapotokat viselkedésével teljesen elitélte, a miből joggal véltük levonhatni azt a következtetést, hogy a miniszterelnök állal inaugurálandó politika ugyancsak negácziója lesz mindannak, a mit az ellenzék negyedszázadon át hiába ostorozott az előző kormányzatokban. Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök ur kezdettől fogva tagja, egyszer pláne minisztere is volt annak a pártnak, a mely párt a parlamentek történetében páratlanul hosszú uralma alatt épen abban látta törekvéseinek netovábbját, hogy a hatalom megtartásának tudományát és taktikáját valóságos művészetté emelje; az is igaz, hogy az erősen kiábrándulófélben levő közvélemény ezt a körülményt mind élesebben és élesebben kezdi kidomborítani. Ugy vélem mégis, hogy nem okozati, hanem inkább esetleges a dolgoknak ez az egymásután következése. Abból a tényből ugyanis, hogy a miniszterelnök ur oly hosszú időt töltött ama padokon, nem következett, nem folyt, legalább nem az okszerűség szigorú elvei szerint, hogy a megtisztító munkára, a purifikáló folyamat kibuggyantására képtelen volna. Hiszen a romlott korszakok Önmaguk szokták szülni és nevelni apostolaikat és igy vélem, nem rosszul fogom fel az emberi őstermészet összealkotását és pszichológiáját, ha azt mondom, bogy az ap>ostoli küldetés egyik fontos és semmiképen sem utolsó kritériuma, hogy a régi roszszat, azt, a mi romlott, az illető alaposan megismerte és közvetlen szemlélet alapján megtalálta légyen. Ez a megismerés és megutálás azután alkalmas lehet arra, hogy a jobb érzést szenvedélyesen felkorbácsolja és a bűnös rendszernek halálos ellenségévé tegye ma azt, a ki ugyanannak orgiáiban dobzódott még tegnap. Joggal lélegzett tehát fel az ország és joggal mondotta: ime tehát, mégis csak győzött a jobb, a korrektebb irányzat a teljes korrupezió felett, debuisset j^ridem! Midőn tehát jelenleg az appropriácziót, e tisztán bizalmi kérdést tárgyaljuk, akkor vizsgálnunk kell, mennyiben váltotta be a miniszterelnök azokat a várakozásokat, a melyeket programmja, fellépése és — a mi fontos — kormányra jutásának előzményeiből joggal várt és várhatott is a nemzet, mert a többi kor-' máuyokénál nagyobb volt a befektethető erkölcsi tőkéje és hasonlithatlanul nagyobb volt a jóakarat