Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113. országos ülés 1902 május 13-án, kedden. 43 kalmas ezen röpirat által nyújtott képet . . . (Egy hang balfelöl: Ki irta?) Valami Weinmann; Íratták vele. Hogy mennyire alkalmas ezen ott festett képet a t. miniszterelnök ur politikája helyesbiteni, azt minden elfogulatlan ember megítélésére bizhatom egész nyugodtan. Hogy is kívánhatnék azt a külföldtől, hogy respektálja a mi országunk önállóságát, mikor az a közjogi alap, a melyet önök olyan kitartóan védelmeznek és a mely ellen való küzdelmet önök meddőnek mondják, mert azt változtathatatlannak jelentik és hirdetik minduntalan a mi támadásainkkal szemben, mikor ez a közjogi alap akkora mélységeket tár fel előttünk, a melyekbe, ha itt kitartóan nem védelmeznők a nemzet jogait és ha mi is engednők azokat a jogokat csakugyan elhomályositani, mindenestől belehullanánk t. miniszterelnök ur, még az ön kormányhatalma is. Mit tapasztaltunk csak a legutóbb is annak az intézménynek a működésében, a mely az önök által értelmezett dualizmusnak önök szerint a legbecsesebb, mert annak fentartását lehetővé tevő intézménye, a delegáczió tárgyalásánál? ívem azt mondja-e az 1867 : XTT. t.-cz. 27. § a. hogy (olvassa): »E minisztérium — t. i. a közös kormánynak a tagjai, — a közösügyek mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat«. Mit mond a 37. §., a mely körülírja a delegácziónak a hatáskörét'? (Olvassa): »Ezeken túl a bizottságok intézkedéseikben nem terjeszkedhetnek s a magyar országgyűlés és magyar kormányzat részére fentartott ügyekbe nem avatkozhatnak.« Mit mond továbbá-a 39. §? Azt mondja, hogy a közös minisztérium a maga előterjesztéseit mindenik bizottságnak külön adja elő. Ez a közjogi alapnak az a romlása, a melyet az a jogfentartó elem, melyet a t. miniszterelnök ur hirdet és gyakorol, lehetővé tett s a mely szemeink előtt mutatja meg, hogy miféle mélységek tátonganak előttünk. Q-oluchowski Agenor közös külügyminiszter ur, a ki annak a császári háznak és az imént ismertetett megosztott, de a valóságban és az ő nyilatkozata szerint is mégis konczentrált Ausztriának a minisztere, bátorságot vesz magának arra, hogy az osztrák delegáczió külügyi albizottságának ülésén szóvá tegye ós pedig ott természetesen németül, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nálunk is!) szóvá merészeljen tenni olyan ügyet, a melyhez neki, nem a mi nézetünk szerint, hanem a t. miniszterelnök ur és a t. túloldal által védelmezett 1867: XII. t.-cz. világos parancsai szerint is abszolúte semmi köze nincsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen hivatkoztam az imént gr. Dessewffy József »Taglalatára«, mely már 1830-ban kimutatta azt, hogy a szomszéd tartományok fejedelmével való kötés semmiféle más tekintetben nem létesített köztünk kapcsolatot, mint a kölcsönös védelem tekintetében. Ha, t. miniszterelnök ur. az 1867 : XII. t.-cz. maga megmondja, hogy a delegáczió mit tárgyalhat és mit nem tárgyalhat, akkor kérdezem én az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy miféle jog körébe foglalható bele a közös külügyminiszter urnak az az elja'rása, hogy ő ott valamennyi közreműködésre hivatott tényező komoly akaratát invokálja arra, hogy a hazafias konczentráczióuak ezen műve, t. i a kiegyezés, mihamarabb létre jöjjön? (Úgy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Miféle hazafias konczentráczió ? Hát mi annak a közös külügyminiszter urnak a hazafiassága ? Barta Ödön : Dualisztikus ! Bakonyi Samu: A császári háznak a konczentrált érdeke, Ausztriának a mienkkel ellentétben álló érdeke. Mindkettő lehet, de, azt hiszem, hogy egész politikájából meg lehetünk győződve arról, hogy legkevésbbé hazaiiassága neki a magyar állam specziális, hazafias és gazdasági érdekeinek védelme. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Nessi Pái: Vissza, kell utasítani. Bakonyi Samu: És ezért, hogy ez az eljárás az osztrák delegácziőban nem talált visszautasításra . . . Lengyel Zoltán: Még a magyarban sem talált volna! Bakonyi Samu: . . . azon nem csodálkozhatunk mi egy cseppet sem, hisz az osztrák delegáczió t. tagjai ugyanazon j>ártokból kerülnek ki, a mely pártok akkor, a mikor a mi országunk érdekeinek megrövidítéséről van szó, elfelejtenek minden viszályt egymás között és készséggel sorakoznak a Körber ur háta mögé, tehát ezen politika érvényesülését sürgető közös külügyminiszter ur háta mögé is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De hogy ez nem talált visszautasításra a magyar delegáczió albizottságában sem, ez már méltó megüközéssel tölthet el bennünket: (Ugy van ' Ugy van! a szélsöbalóldalon.) az ottlevő ellenzék hangoztatta ugyan: de hogy mennyit ér abban az intézményben annak az ellenzéknek a működése, azt bizonyítja épen ez az elbánás, a melyben ezt a megütközést a t. miniszterelnök ur és a t. túloldalnak ottlévő tagjai részesítették. Nem az ellenzék részéről vártam volna én azt a visszautasítást, hanem az igen t. miniszterelnök ur részéről elsősorban, (É'énk helyeslés a szélsöbalóldalon.) a ki minduntalan azzal veri mellét, hogy ő a magyar állam jogait megvédi. Pichler Győző: Csak gr. Zichy Jenőnek volt becsülete! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Bakonyi Samu: Hallgatott a miniszterelnök ur; nem volt egyetlenegy visszautasító, egyetlenegy megtorló szava sem ezen túlkapással szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Megsértette tehát nemcsak gróf Goluchowski 6*