Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

44 113. országos ülés 1902 odaát az osztrák delegáczió külügyi albizottságában a kiegyezési törvényt, a melynek ezen intézkedése azonos a mienkben és az osztrák kiegyezési törvényben, megsértette nemcsak az osztrák delegáczió albizottsága, mikor ezt szó nélkül hallgatta, — nem mondom, bogy eltűrte, mert bizonyára jólesett neki, de a mi nekünk fáj, a mi reánk nézve sérelmes, a mi ellen óvást emelünk minden erőnkből, megsértette ezen törvényhozásnak ott működő bizottsága is, mikor ehhez neki nem volt szava és — a mi a legfőbb, a legfájdalmasabb az, bogy a miniszterelnök ur, a kinek a működése és kormányzata alatt a nemzet legvitálisabb érdekei várnak kielégítésre, ehhez az a miniszterelnök ur is hallgatott! (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) És, t, képviselőház, tetézte ezen törvényellenes magatartását, mert nemcsak hallgatott a közös külügyminiszter urnak eljárásához a miniszterelnök ur . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az osztrák delegáczidban ? Bakonyi Samu: . . , a magyar delegáczió külügyi albizottságában! Bocsánatot kérek, ne méltóztassék csodálkozni ezen, meg van az összefüggés nagyon is az imént felállított tétel és az abból most mindjárt levonandó következtetés között, a között a következtetés között t. i., bogy ezen a közjogi alapon a magyar állam önállóságának jogait még az 1867 : XII. t.-ezikk által meghagyott mértékben sem lehet megvédelmezni és a között a tétel között, a melyet a miniszterelnök ur magatartása állit élénkbe. Nevezetesen az imént említett 1867 : XII. t.-czikknek 39. §-a világosan rendelkezik, expressis verbis, ezt nem lehet semmikép elmagyarázni, sőt lapsus liuguaet sem lehet elkövetni, igen t. miniszterelnök ur. Széll Kálmán miniszterelnök: Hagyjuk csak a gúnyolódásokat! Bakonyi Samu: Azt mondja az a törvény czikk, t. ház, hogy a közös miniszter urak előterjesztéseit mindegyik bizottságban külön kell előadni. Ezzel szemben micsoda lebecsülését, micsoda kicsinylését és semmibe vevését látjuk ennek a t. közös külügyminiszter ur részéről, a mikor ő elmondja expozéját az osztrák delegáczió külügyi albizottságában és a magyar delegáczió külügyi albizottságát arra sem méltatja, hogy ott is kifejtse politikáját, (Ugy van! Ügy van! Zaj a szélsoba lolda lo»i.) Nessi Pál: Nem is érdemli! Bakonyi Samu: Ezt az eljárást megtámadta az ott ülő ellenzék. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is ezt támadták! Tessék jobban megtanulni, hogy mit támadott! Bakonyi Samu: A miniszterelnök pedig nem tiltakozik, de még védelmezi is. Széll Kálmán miniszlerelnök : Nem is védtem ! Semmiről sincs jól informálva! május 13-án, kedden. Bakonyi Samu: Még védelmezi, hivatkozva a delegáczió egy határozatára, a melyet épen az ő előadott nézeteiből volt alkalmunk ujabban megismerni, bogy t. i. a delegáczió, a mely az 1868: XII. t.-cz. alapján fentartott jogoknak ama rendszere alapján, a melyhez ragaszkodik a t. miniszterelnök ur, van hivatva gondoskodni... Rakovszky István: Helyes, hogy erről szól! Bakonyi Samu: . . . ugyanaz a delegáczió a t. miniszterelnök ur védelmező nyilatkozata szerint azt határozta el, hogy nem is szükséges, hogy ide is leereszkedjék a t. közös külügyminiszter ur. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van ! Bakonyi Samu: És a mikor a t miniszterelnök ur kollégája a magánjogi perrendtartásban a teljes szóbeliséget akarja behozni, a közjogi rigorózitás azon csodálatos példáját látjuk, hogy a t. miniszterelnök ur politikája a rég lejárt Írásbeliséggel akarja megvédelmezni jogainkat a delegáczióban, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) a mikor a delegáczió határozatának azt az intézkedését mentségül fogadja el a közös külügyminiszter ezen eljárására, bogy elegendő, ha írásban megadja expozéját, hogy igy is lehet tárgyalni. (Mozgás a szélsobalóldalon.) Határozhatott a delegáczió akármit, mi ezt az eljárást mindig a magyar állam fenségjogának, szuverenitásának kicsinybe vevése gyanánt fogjuk tekinteni. (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés a szélsőbalok!álon.) Kubik Béla: Törvényellenes! Nessi Pál: Ugy van ! ügy van! Ezt nem lehet eltűrni! (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Egyszerűen nevetséges! Nessi Pál: A milyen a gazda, olyan a cselédje! Bakonyi Samu: Ezek után azt a további kérdést intézem a t. miniszterelnök úrhoz, miként védelmezi meg a delegáczió működésében a magyar állam fenségének egy másik követelményét, azt ugyanis, hogy a magyar törvényhozás bármely faktorának működésében más nyelv használható ne leg\en, mint a magyar állam nyelve. (Igaz! Ugg van! a. szélsobalóldalon.) És elébe tárom a t, miniszterelnök urnak azt a dicsekvését, a melyre beszédem egy korábbi részében már czéloztam, hogy politikája a magyar állam nemzeti jellegének kidomboritása az állami élet minden körében. Az is kidomboritása-e, ha megtűri a t. miniszterelnök és a t. túloldal, hogy nem a magyar állam nyelvén tárgyalják a magyar állam legvitálisabb érdekeit? (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Pichler Győző: Pedig Groluckowski utóda, Aehrenthal se tud magyarul! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez sincs ugy! Nessi Pál: Hiányos műveltség van ezekben az urakban!