Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

40 ÍÍ3. országos ülés 1902 május 13-án, kedden. labbról sem mérhető össze, de én kötelességet teljesítek, és a kötelességek teljesítésének felfogásában különbséget nem szabad tennünk. (Általános helyeslés.) Azt mondta a t. miniszterelnök ur, mikor erről az oldalról Dalmáczia visszacsatolásának nem konkrét javaslat alakjában való idehozatalát, hanem annak előkészítését sürgettük, hogy annál kevéshbé aktuális ez, mert egy olyan állapottal állunk szemben, a melyet ő »egy százéves elbirtoklásnak* nevezett. Elbirtoklásnak mondta az igen t. miniszterelnök ur. Lengye! Zoltán: Nem tudja még a jogi definicziókat! Bakonyi Samu: Bocsánatot kérek, a közjogban én elbirtoklást nem ismerek (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nem ismer Beksics Gusztáv képviselőtársam sem. 0 ezt megírta. Nessi Pál; Jól beszél és ír, de rosszul szavaz. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Igen t. miniszterelnök ur, ha azt méltóztatik vitatni, hogy a közjogi igazságok elliomályositását jogfentartó nyilatkozatokkal méltóztatik megakadályozni, akkor én nagyon kérem a t. miniszterelnök urat, épen az elhomályosít ás megakadályozása érdekében, hogy ezekre a nyilatkozatokra jobban méltóztassék vigyázni. ((Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és méltóztassék elkerülni azokat az alkalmakat, a melyek minduntalan felmerülnek, és a melyek mellett szemrehányásainkra nekünk az igen t. miniszterelnök ur épen a közjogi viták terén egyáltalában helyt nem foglalható könnyedséggel azt mondja, és azzal menti magát, hogy ez »lapsus linguae.« Széll Kálmán miniszterelnök; Nem egy közjogi dologra mondottam, hanem egy kimutatásra! Bakonyi Samu: Ha a magyar korona területének visszacsatolásáról van szó, az talán csak közjogi dolog; (Ellenmondás jobbfelöl.) és ha ez csakugyan közjogi dolog, akkor méltóztassék ezt a nyilatkozatát helyreigazítani, még pedig azzal a mentséggel, a mint mással nem is lehet és a a mit el is várok tőle. hogy ez csakugyan nem más, mint lapsus linguae. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd ezentúl Bakonyi képviselő úrtól fogom tanulni a közjogot ! Bakonyi Samu: A közjogi felfogások követelményének ilyen tág magyarázata mellett nem lehet csodálkozni egyáltalában azon, hogy ha az igen t. miniszterelnök ur háta mögött álló vagy ülő többség az általunk beterjesztett határozati javaslatoknak olyan pontjait is leszavazza a t. miniszterelnök úrtól eltanult könnyedséggel, a melyek közjogi kérdések rendezésére vonatkoznak. Széli Kálmán miniszterelnök: Azzal nem vádolt engem még senki, hogy könnyed vagyok közjogi dolgokban! Bakonyi Samu: De így áll a dolog, t. képviselőház, bebizonyítottam az igen t. miniszterelnök urnak saját nyilatkozataival. László Mihály: Ő volt eddig legszigorúbb a közjogi dolgokban! Bakonyi Samu: Nem lehet csodálkozni, mondom, hogy ha ez a könnyedség átmegy az igen t. többségre, és mikor Dalmáczia visszacsatolásának előkészítéséről, s az arra vonatkozólag előterjesztett határozati javaslatról van szó, akkor a többség leszavazza ezt a határozati javaslatot és azon közjogi szoros magyarázat ellenére, a melyre lesz szerencsém még rámutatni, leszavazza a királyi esküt, leszavazza a királyi hitlevelet. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Baílagi Géza: Az nem közjogi kérdés! Nessi Pál: Megbocsátunk nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezek ám az üres frázisok! Bakonyi Samu: Ha az állam területének a kérdése nem közjogi kérdés, akkor igazán nem tudom, hogy miféle kategóriába sorozza azt Ballagi Géza t. képviselőtársam. Ballagi Géza: Politikai kérdés! Komjáthy Béla: Ezt a tanítványai jobban tudják ! Barfa Ödön: Közjogi kérdés ez! Tessék megtudni, hogy ilyesmit nem lehet a politikával elalkudni! Ballagi Géza: Hogy ma visszacsatoljuk-e vagy sem, ez politikai kérdés! Oíay Lajos: Beksicstől kérdezze meg, az megtanítja rá. Beksics legalább tudja, de roszszul szavaz. Bakonyi Samu: Nagyon sajnálom, hogy a miniszter urat az imént az ő lapsusának az elébetárásával kénytelen voltam felizgatni. Hiába igyekszik mosolyogni . . . Szélt Kálmán miniszterelnök: Nem izgatott föl, eszemben sem volt. Csak nevettem rajta! Bakonyi Samu: ... de erre azt mondhatja, hogy hiszen ezek szavak, hiszen tévedhetünk, megbotlik a nyelvünk, hanc veniam damus, petimusque vicissim. Jól van, tehát a szavakkal végzek, és a tényekről beszélek. (Halljuk! Halljuk I) Én azt állítom, hogy a t. miniszterelnök urnak eddigelé ismert kiegyezési politikája nem a fentartott jogok érvényesítését foglalja magában, hanem igenis, a mint már erre czéloztam is, a provizóriumokkal való fortwurstlizást, a mint azt odaát Ausztriában a legmegfelelőbb szóval jelezték. Pedig az igen t, miniszterelnök urnak van egy hatalmas mestere, akire nekünk épen az általa folytatott politika miatt, noha azzal a politikával a mienk diametrális ellentétben áll, mégis folyton hivatkoznunk kell: Deák Ferencz, a ki épen a kiegyezési törvényről a 67-es bizottság által formulázott javaslat tárgyalása alkalmával mondotta, hogy vigyázni kell az országra, mert nem tudhatjuk azt, hogy az a katasztrófa, a mely egy olyan konzisztencziáju államot, mint a milyenek az osztrák örö-