Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113 országos ülés 1902 május 13-án, kedden. 35 tradicziók és hagyományok alapján fejlesztessék és kormányoztassák tovább. Ebből logikusan következik az, hogy én nem akarom a nemzetiségi törvényt megbolygatni, sőt a mennyiben annak egyes részei a magyar állam politikai egységével összeférhetően hajthatók végre, azok végrehajtását kívánom is. Én azt mondottam, hogy ellentétben és szemben azokkal az ingerült kitörésekkel és animozitással, — megengedem, hogy tiszta hazafias meggyőződésből fakad, — a nemzetiségi kérdést nem gyűlölséggel, nem haraggal akarom kezelni, hanem inkább rokonszenvvel, hazafias belátással, mint olyan ügyet, a mely nemcsak a nemzetiségeknek, hanem egyszersmind a magyar nemzetnek is igen fontos politikai ügyét képezi. Kubik Béla: Nem kérünk abból a rokonszenvből ! Kristóffy József: Mert a nemzetiségek ugy, a mint vannak, legalább én szerintem kétféle bírálat alá esnek. Áz egyik részen és oldalon állanak az izgatók, kik ennek az országnak törvényes rendjét támadják. (Zaj a szélsöbaloldalon.) És itt én nagyon sajnálom, hogy a minap a sajtó egyik orgánumában azt olvastam, hogy a nemzetiségi izgatással szemben oly elnézést tanúsítottam, a melyet egy magyar képviselőnek nem volna szabad tanusilania. Sajnálom ezt, mert hiszen egy hanggal, egy szóval sem emlékeztem meg a nemzetiségi izgatókról, mert ba azokról beszéltem volna, ugy tegnap is azt mondottam volna, a mit most mondok, hogy a nemzetiségi izgatásokkal és a nemzetiségi izgatókkal, s mindazokkal szemben, a kik az ország közjogi rendjét megtagadják, s kifelé gravitálnak, a magam részéről mindig és minden alkalommal kíméletlenül, a törvény teljes szigorát kívánom alkalmazni. (Általános helyeslés.) De engedelmet kérek, a nemzetiségek ugy, a mint kint a vidéken feküsznek, nemcsak izgatókból állanak, — sőt az izgatók kevés számmal vannak, — hanem állanak azokból a százezrekből, milliókból, kik híven és becsületesen tartottak ki hosszú időn keresztül velünk, a kik elismerik ennek az országnak a közjogi rendjét, a kik együtt akarnak velünk élni, boldogulni és semmi egyebet nem kivannak, mint csak azt, hogy a maguk erkölcseiben, szokásaiban, nyelvükben és kultúrájukban békén maradhassanak. Pichler Győző: Ez nem politika, ez versirás. Kubik Béla: Lovat ad a nemzetiségek alá, nem veszi ezt észre? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház. Kristóffy József: Méltóztassanak megengedni, . . . Olay Lajos: Veszelovszkyról és Pavlovicsróí volt szó! Veszelovszkyt, Pavlovicsot támadták, meg Korodi Lutzot! (Zaj.) Kristóffy József: Pavlovics és Korodi képviselő urak nyilatkozatairól nekem tudomásom nem volt, mert akkor nem voltam a házban, de e nyilatkozatokat azok után, a mikről Krasznay Ferencz t. képviselőtársam részéről értesültem, — a leghatározottabban elitélem és visszaút ásítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Olay Lajos: Azt tudni kellett volna! Mi azokat támadtuk! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kristóffy József: Az én beszédem azoknak a százezreknek és százezreknek szól, a kik az orszáa; közjogi rendjében megnyugosztlak ; a kik ennek RZ államnak a keretében, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.

1 mint becsületes, jó magyar állampolgárok élni akarnak, és a kik nem tartanak közösséget azokkal a nemzeti izgatókkal; a kik nem hajtják meg fejüket azoknak terrorizmusa előtt, hanem ennek az országnak közjogi keretében, ennek az országnak alkotmányos rendjében mint magyar állampolgárok velünk együtt a haza javára működni, dolgozni akarnak. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás, zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azokat nem bút uja senki.') Ezeknek érdekében akartam én itt egy nyugodtabb hangot megütni; az én intenczióm nem volt egyéb, mint bizonyos megnyugvást idézni elő (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halijai" ! jobbfelöl.) azokban a nemzetiségi körökben és rétegekben, a melyek a magyar nemzetnek, a magyar államnak polgárai, a magyar államnak hű fiai akarnak lenni. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Babó Mihály: Ki bántotta azokat ? (Mozgás és zaj. Elnök ismételten csenget.) Pichler Győző: Daczára ennek a beszédnek, Ferencz Ferdinánd nem fog szeretni [(Derültség.) Kristóffy József: Megengedem. Én azt gondolom, hogy ez a felfogás, ez a hang, a melynek én itt tegnap kifejezést adtam — nagyon sajnálom, hogy egyesek részéről félreértetett — nem is uj ebben a képviselőházban. Hivatkozom arra, hogye házban a nemzetiségek azon részeit, a melyek ennek az országnak közjogi rendjével ki vannak békülve, nem egyszer, hanem akárhány alkalommal megvédelmezték erről az oldalról igen neves és igen nagy nyomatékkal bíró politikusok. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Haltjuk! Halljuk! jobbfelöl.) De többet mondok, hogy nem állok egyedül ezen felfogásommal, bizonyítja a mi törvénykönyvünk és bizonyítja az, hogy olyan nagy elmék, olyan nagy szellemek, mint Deák Ferencz és báró Eötvös József ugyanezt a felfogást osztották. (Elénk mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Elajándékozták az ország egy részét!) Barta Ödön: A horvát fehér lap tetszik tehát! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Rákosi Viktor: Elajándékozták volna csupa, nagylelkűségből az egész országot! (Nagy,.zaj.) Kristóffy József: Ismétlem, hogy én az államellenes nemzetiségi izgatással szemben a magam részéről is a legkíméletlenebb eszközöket volnék kész használni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A törvény teljes szigorával üldözném a magam