Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

06 113. országos ülés 1V02 részéről is azokat, a kik ezen állam közjogi rendjét megbolygatni, felforgatni akarják. (Moz­gás és zaj a szélsöbaloldalon. Sálijuk! Hall­juk ! jobbfelöl.) Be viszont a magyar állam ha­talmának ápoló kezével óhajtanám vezetni azo­kat a nemzetiségieket, a kik az ország hű fiai akarnak lenni és maradni. (Helyeslés a jobbolda­lon. Mozgás és zaj a szélsőbal-oldalon.) Illyés Bálint jegyző: Bakonyi Samu. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bakonyi Samu: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! Folytonos zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek itt a jobboldalon! (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: T. képviselőház! A szomszéd padokról a t. néppártnak tegnapi vezérszónoka beszéde elején azt a gondolatot penditette meg, hogy a hosszú költségvetési tárgyalás után, a mely nem volt egyéb, mint az appropriácziónak bizalmi szemi)ontból való tárgyalása, talán feles­leges is most mélyebben behatolni a politikai bizalom vitatásába. Azonban épen annálfogva, hogy a költségvetési tárgyalás szerintem is talán hosszabbra nyúlt: az annak során felvetettt képek nagyobb mértékben szóródtak szét, sem­hogy szükséges ne volna azoknak rövid összefog­lalása annak a részéről, a kit mindaz, a mit a t. túloldal a maga politikájának védelmére ezen hosszú költségvetési tárgyalás során elmon­dott, annak a politikának a helyességéről meg­győzni képes nem volt. (Halljuk! Halljuk!) Ha ezeket a hosszú vita során szétszóródott képeket összefoglalom röviden, akkor ezeknek összefogla­lását — mindazok után, a miket ma ismételten hallani szerencsénk volt, a túloldal egyetlen t. szónokától eddigelé — másnak, mint a bizal­matlanság kimerítő megokolására alkalmas fegy­vernek nem tekintem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igénytelen felszólalásom során kötelességem tehát megfesteni ezt az összefoglalt képet ugy, a mint én azt ma látom, a mint szerintem az az ország helyzetét a leghivebben tünteti fel, azt a helyzetet, a melyben napról­napra alig tapasztalunk egyebet. /Halljuk .' Hall­juk!) mint hogy folytonosan tátongó mélységek felé hanyatlunk azon politikában, a melyet a t. túloldal követ. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hiszen a vita felesleges voltának szemre­hányását az ellenzék csakugyan nem igen ve­hetné magára, mikor hallottuk tegnap és ismé­telten ma is épen a t. túloldalnak egy ki­váló sulylyal biró tagjától, hogy ő mennyire nem tartja feleslegesnek a vitát ma sem. Egy dolog azonban kétségtelenül feleslegessé vált reám nézve, egyfelől Krasznay Ferencz t. barátomnak azon teljesen megfelelő kritikája folytán, a mely­ben .a t. túloldal tegnapi szónokának ellenünk való kirohanását részesítette, másfelől nem kisebb mértékben azon vezeklés folytán, melyet ezen lesújtó kritika hatása alatt igen t. képviselőtár­sunk az imént tanúsított. Én sokkal fiatalabb és igénytelenebb tagja vagyok ennek a törvényho­május l.í-án, kedden. zásnak, semhogy ildomosnak tartanám a magam részéről azon megható vezeklés után, a melynek az imént szemtanúi voltunk, azt a megérdemelt visszatorlást, melyben őt Krasznay Ferencz t. barátom részesítette, még továbbra is folytatni, (Halljuk! Halljuk!) Azonban megengedi nekem igen t. képviselőtársam, hogy mai nyilatkozata után is még egy kritikát mondjak róla, nem a magam szavaival, hanem Shakespeare-t olvasom rá, a ki így ^kiált fel: »Jaj annak, a kit késő bánat ér!« És hogyha összevetem Krístóffy Jó­zsef kéjjviselőtársamnak tegnap ellenünk intézett támadását mai nyilatkozatával, ezt a bánatot bizonyos mórtékben későnek kell találnom és pedig azért, mert egy dolgot semmiféle mosako­dással a t. képviselőtársam jóvá többé nem tesz, s ez különösen abban áll, hogy támadásának időpontját a lehető legszerencsétlenebbül válasz­totta meg. A minap a bosnyák vasutakról szóló törvényjavaslat felett folytatott vitában az igen t. miniszterelnök ur azt kérdezte tőlünk, hogy azokat a kérdéseket miért épen most feszegetjük. Hát, azt hiszem, sokkal több joggal kérdezhetem én Krístóffy igen t. képviselőtársamtól, hogy azt a támadást, a melyet épen rosszul megválasztott időpontja miatt nem tehet jóvá semmi körül­mények között, miért épen most látta jónak ellenünk intézni ? (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Krístóffy József: Megmondom négyszem kö­zött ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Delegátus!) Bakonyi Samu: Ha tisztánlátó pillantást tud vetni az osztrák pártok helyzetére és meg tudja mérni t. képviselőtársam, hogy milyen ki­rívó ellentétben áll az ő magatartása az egy­mással folyton marakodó osztrák pártoknak mos­tani magatartásával: akkor, ha elfogulatlanul képes saját magatartását megítélni, igazat fog nekem adni abban, hogy mai bánata késő, és ennélfogva elkövette azt a bűnt a magyar érde­kek ellen tegnapi támadásával t. képviselőtár­sam, a melyre méltán mondhatom, hogy a bűn­hődést megérdemelte. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) De hiszen azt a bűnhődést 6 már meg is kapta, igyekezett is levezekelni, ennélfogva a lovagiasságnak legminimálisabb kö­vetelményei arra indítanak engem, hogy tőle bucsut vegyek ez alkalommal, mert hiszen egé­szen bucsut vehetek támadásainak részünkről történt visszautasítása után tőle, a ki egyet: hogy magyar képviselő létére a magyar törvény­hozásban az osztrákokkal szemben a magyarok szolidaritását tegnap megbontotta, meggyőződé­sem szerint jóvá nem tehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kristóffy József: Ezt nem fogadom el! Bakonyi Samu: Menjen hát t. képviselőtár­sam, bolyongjon tovább azon a tengeren, a mely­nek viharát tegnap fel akarta korbácsolni, ke­resse a maga világító tornyát, útravalóul pedig talán vigye magával pártja tisztelt közlönyeinek vele foglalkozó czikkeit; mi valahogy ki fogjuk

Next

/
Thumbnails
Contents