Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-113
113. országos ülés 1902 ki Bismarck-módra fog velük elbánni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Beöthy Ákos: Mit szól hozzá a pártja? Krasznay Ferencz: Épen erről akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Egyszerűen meg akarom állapítani azt, hogy az a párt, a melyhez a t. képviselő ur tartozik, ugy látszik, nincs egy véleményen a képviselő úrral, hála Istennek, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert Hódossy Imre t. képviselő urnak azt a felszólalását, a melyben a liberális kormánypártnak álláspontját a nemzetiségi kérdésben kifejtette, osztatlan tetszéssel fogadták, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) holott a t. képviselő ur felszólalása nem találkozott osztatlan tetszéssel, mert egyet nem lehet megosztani. A tetszés ugyanis csak az ő oldaláról volt meg. (Derültség a szélsőbaloldalon,) Hódossy t. képviselő ur jeles beszédében — itt a beszéd — homlokegyenest ellenkezőjét mondta annak, a mit a t. képviselő ur mondott. Megállapította jogászi szellemének szabatosságával és biztonságával, hogy azok a követelések, a melyeket itt a nemzetiségi képviselők hangoztattak, »nem csak hogy nem alapulnak a nemzetiségi törvényen, hanem azzal homlokegyenest ellenkeznek*. Ipsissima verba. A t. képviselő urnak tehát nincs joga azon örülni, hogy a nemzetiségi képviselők ide bejöttek. Krístóffy József: Nem mondtam,hogy örülök! Krasznay Ferencz: Beszédében van: örvendetes tény, hogy bejöttek és hogy velünk itt a parlamentben együtt működnek! Nincs joga örülni, mert a nemzetiségi képviselő urak megállapítottan törvényellenes dolgot követeltek. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Idézett beszédében kimutatta Hódossy Imre t. képviselő ur, hogy nyilvánvaló. »miszerint a képviselő uraknak — t. i. a nemzetiségi képviselő uraknak — követelései a nemzetiségi törvényben semmi legkisebb alappal nem birnak.« Ezzel szemben azt állitani, hogy a nemzetiségi kéjwiselők nem reklamálnak egyebet, csak az 1868-diki törvény végrehajtását, ellenkezik a valósággal. (Mozgás a jobboldalon.) Azt mondja képviselő ur, hogy a nemzetiségi kérdés bolygatására nincsen szükség. Megint Hódossy Imre képviselő úrra hivatkozom, a ki mindjárt beszédének elején azt mondja, hogy »a nemzetiségi kérdés a magyar állam egyik •életbevágó, legfontosabb kérdését képezi, a mely ugy e törvényhozásnak, valamint a kormánynak is állandó és éber figyelmét kell, hogy igénybe vegye.« Nem tudom, hogy a t. képviselő urnak mily különös oka lehetett arra, hogy épen most akarja elaltatni a nemzetiségi kérdést és épen most akar szőrmentén bánni a nemzetiségi kérdéssel, a mikor a kormánypárt egy igen tekintélyes tagja, a mint épen most idézetekkel kimutattam, sürgetően kívánja a nemzetiségi kérdés megoldását. Kubinyi György: Jó is volna! május 13-án, kedden. 29 Krasznay Ferencz: Az a t. képviselő ur épen a nemzet és a törvényhozás éber figyelmét hivta fel erre. (Az elnöki széket Dániel Gábor alelnök foglalja el.) Azt hiszem, hogy azzal a felfogással, a melyet a t. képviselő ur vall, ugyancsak veszedelmes volna, ha őt valamely poziczióba, közfunkezióra kiynák meg, mondjuk: megtennék főispánná. (Élénk derültség és felkiáltások a szélsobaloldalon: Csanád megyébe!) Krístóffy József: Nem is aspirálok rá! Kubik Béla: Veszedelmes ember, az bizonyos! Krasznay Ferencz: Mert, t. képviselőház, a mi azt illeti, hogy a nemzetiségi képviselők igenis kívántak itt sokkal többet és egyebet, mint az 1868-diki törvény végrehajtását, arra nézve elég hivatkoznom két szónokukra. Veszelovszky Ferencz képviselő ur a minap az igazságügyi tárcza tárgyalásakor nyiltan reklamálta, hogy a bíróságok tótul törvénykezzenek, és éjien csekélységem volt, a ki kimutatta ennek a kívánságnak a törvénytelen voltát. Egy másik szónok, Pavlovics Ljubomir, egyenesen azt mondta az 1868 : L1V. t.-czikkről, hogy »rólunk nélkülünk« hozták meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Megfeleltem! Krasznay Ferencz: Nem elég-e ez ? Kérdezem a t. képviselő űrtől: ne háborodjék-e fel erre minden hazafi és ne támadjon-e fel bennük ily körülmények között a nemzeti öntudat? Széll Kálmán miniszterelnök: Megkapta a visszautasítást innét! Krasznay Ferencz: Épen azért, t. miniszterelnök ur, mert megkajjta, nem tudom megegyeztetni a képviselő ur beszédét a liberális párt egységes felfogásával, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Helyeslések a jobboldalon.) és nem tudom megegyeztetni a sokat hangoztatott egységgel. Barta Ödön: Majd meghalljuk, hogy Krístóffy is megkapja-e a visszautasítást! Krasznay Ferencz: Akkor, a mikor egy nemzeti állam fontos kérdésében kijegeezesedett, szabatos felfogása van a pártnak, az a felfogás. a mit a t. miniszterelnök ur tolmácsolt, akkor feláll a pártnak egyetlen szónoka az apj>ropriaczionális vitában és homlokegyenest ellenkező nézeteket vall. Kubik Béla: Majd visszaszívja! (Élénk derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) Krístóffy József: Nem szívja vissza! Kubik Béla: Bánffyt is támogatta és támogatni fogja még az ördögöt is, ha oda kerül! (Derültség.) Krasznay Ferencz: Ugy állított oda bennünket a képviselő ur, mint valami türelmetlen, rakonczátlan tömeget, a kik a nemzetiségi képviselőknek általa czitált jogosult kívánalmait visszautasítják. Krístóffy József: Egy szóval sem mondtam! Krasznay Ferencz: Azt méltóztatott mondani, hogy a szólásszabadságát támadjuk meg a
