Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-113
28 113. országos ülés 1902 Erős vád clZj Ét mit ellenünk a képviselő ur I akkor hoz fel, midőn azt mondja, hogy mi, a függetlenségi párt, nem látjuk az igényeket és szükségleteket, a vágyak átalakulását, azokat a nagy szocziális, társadalmi és gazdasági problémákat, a melyek odakünn a nép lelkében forronganak. Én szives figyelmébe ajánlom Nagylak érdemes képviselőjének mindenekelőtt a függetlenségi és 48-as párt válaszfeliratát. Tessék azt elolvasni, s ha elolvasta, kérdem tőle: Képzelhető-e ma, a XX. században, egy reálisabb, a megvalósítás és a megvalósulhatás stádiumához közelebb álló szocziál-politikai programm, mint az, a mely ebben a válaszfeliratban van ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kérdezem: nem a függetlenségi és 48-as párt volt-e az, a mely a nép gyengéit, azokét, a kiket önök kicsinylőleg kisembereknek szoktak nevezni, erősíteni akarja ; nem a függetlenségi és 48-as párt állitotta-e oda, nem mint utópiát, hanem mint olyant, a mely nagyon megegyezik, és nagyon megegyeztethető a mai államháztartással, az egyenes-adók egyes fajainak leszállítását (Ugy van! Ugy van! a széls:'baloldalon.) és egyes fogyasztási adóknak mérséklését: (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem a függetlenségi és 48 as párt reklamálta-e a progresszív adórendszert, melyet az igazi kulturállámok, Erancziaországgal élükön, megállapítottak ; nem a függetlenségi és 48-as párt sürgette-e a kivándorlás ügyének szabályozását, nem ugy, mint a t. miniszterelnök ur kilátásba helyezte, rendészeti törvényekkel, nem zsandárokkal, hanem gazdasági reformokkal? (PfJU van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És kérdezem : nem a 48-as és függetlenségi párt egy tagja állitott-e fel egy tüzetes programmot arra, hogy a kisember attól a 3 és egynéhány millió 8 — 10°/o-os tehertől megszabaduljon? Barta udön t. képviselőtársam pendítette meg a kisbirtok földtehermentesitését (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) És kérdezem: hogy a homestead, a létminimum kérdése nem-e ebben a pártban nyerte szülőanyját és nem-e itt diskutiáltatott ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És azt kérdem végül, t. képviselőház : vájjon akkor, a mikor mi a gazdasági önállóságot sürgetjük, a mikor egy erőteljes iparos osztályt akarunk megteremteni ennek az országnak, nem-e a munkás proletariátusnak legerősebb ellenszerét akarjuk megvalósítani ? Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, megint csak ott vagyunk a Rip van Winklénél. A képviselő ur nem olvasta sem a mi válaszfeliratunkat, sem az országgyűlési naplót, vagy pedig nem vesz részt a tanácskozásokban. Én másnak ezt a tudatos nem tudást igazán nem tudom minősíteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsoba 1 oldalon.) Van, t. képviselőház, még egy másik vád, a melyet ugyan czitátumként fordít felénk a t. képviselő ur ... Barta Ödön: Csak annyi bajunk legyen! Krasznay Ferencz: . . . a gyomai választás május 13-án, kedden. alkalmából, de magáévá teszi ezt a czitátumot. Azt mondja, hogy a magyar nép kezd elfordulni a függetlenségi és a 48-as párttól. (Elénk derültség a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: És ettől az ő feje fáj! Krístóffy József: Nem általánosságban mondtam! Krasznay Ferencz: Ezt már Rip van Winkle sem mondta. Kérem, megnéztem a beszédet; először idézni méltóztatik a gyomai választás alkalmából itt elmondottakat és azután az van mondva, hogy kezd elfordulni a magyar nép a régi zászlótól. Hát nem fordul el. Ez arithmetika dolga. Kétszer négy az nyolcz: negyvenen voltunk és ma nyolczvanan vagyunk. (Ugy van,! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Hát kérdem : elfordul-e tőlünk a magyar nép? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék egy mappát elővenni és méltóztassék azon kiszínezni pirossal, mint a hogy az szokás, azokat a kerületeket, a melyeket a függetlenségi és 48-as párt vall a magáénak: méltóztatik majd látni, hogy az a magyar Alföld, a mely ezt a hazát magyarrá teszi, az a magyar Alföld a mienk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És hogyha az arithmetikának a másik oldalát nézzük, ha szemügyre méltóztatik venni a számokat: akkor azt méltóztatik látni, hogy az a jó magyar Alföld ugy meg lett rövidítve a választókerületek beosztásánál, hogy én pl. az én választókerületemből tíz kormánypárti képviselőt ki tudnék fizetni, (Derültség a szélsöbaloldalon.) mert 5000 választóm van. Azt hiszem, az arithmetikával kár ilyen hadilábon állani. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Egyenesen veszélyes, t. képviselőház, az az álláspont, a melyet a képviselő ur a nemzetiségi kérdésben itt elfoglalt. (Igaz! Ugy van! a szélsőim l oldalon.) Olay Lajos: ügy van! Ez a fő! Krasznay Ferencz: Nem itt van annak a helye, t. képviselőház, hogy a függetlenségi és 48 as pártnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját én itt kifejtsem. A r olt alkalmam rövid idővel ezelőtt egy kis, talán rapszodikus, felszólalásban elmondani azt az alapgondolatot, hogy a magyar haza csak akkor lesz a magya-. roké, és a magyar állam kiépítése akkor szűnik meg frázis lenni, ha mindenki megszívleli azt a gondolatot, a melyet meg kellett szívlelniük más nemzetiségeknek is, más kulturállamokban: hogyha ennek az államnak a jótéteményeit, jogrendjét elfogadták, jó lesz lassankint a kultúráját is elfogadni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Jó lesz nem hivatkozni kifelé a saját külön kultúrájukra, és jó lesz egyéb tekintetekben is összeforrni velünk (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nemcsak akkor, a mikor a javakat érzik, hanem osztozzanak majd bánatunkban is, és ne várják be esetleg azt az állapotot, a mig akad egy magyar Bismarck, a
