Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113. országos ülés 1902 leljek, egy czitátummal, magából, Nagylak érdemes képviselőjének a beszédéből. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A beszédnek ez a része sikerült, épen azért, mert czitátum, sőt talán ez az egyedül sikerült része. Kubik Béla: TJgy van ! "ügy van! Krasznay Ferencz: Az mondatik a történetíróra való hivatkozással (olvassál: »Az ideálok világító tornyok a történelem tengerén és ha feléjük tartva, nem mindig ér is biztos révbe a társadalom hajója, bizonyos, hogy a nagy felfedezéseknek, az emberiség haladásának és művelődésének mindig az a remény és küzdelem volt a főrugója, a melylyel a hajót a világító toronyfelé kormányozta*. Nos, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a saját czitátumát idézem Nagylak érdemes képviselőjének a fejére, a mikor azt mondom, hogy ha tudni kívánja, hogy mi a függetlenségi és 48-as párt progratnmja, hát a/, a vi. lágitó torony az. (Élénk helyeslés és tetszés a, szélsöbaloldalon.) A világítótorony: azok a nagy eszmék, azok a nagy ideák, a melyekből önök is táplálkoztak évtizedeken keresztül: (TJgy van! a szélsöbaloläalon! 0 is!) a közszabadságnak, a lelkiismereti szabadságnak azok a nagy ideái, a melyeket önök aprópénzre váltottak fel, és a melyeken négy évtized óta tengődnek. (Ugy van ! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Justh Gyula: Egész másképen beszélt a választói előtt! Krasznay Ferencz: T. képviselőtársam, a függetlenségi és 48-as pártnak ezen nagy ideái régiek, de elegendők lesznek még önöknek és ennek a hazának egypár száz esztendőre, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) míg a negyvennyolezas nagy időknek nagy eszméit, a valódi egyenlőséget, az igazi szabadságot és a nem kendőzött testvériséget csakugy_an meg fogják ebben az országban valósítani. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloläalon.) Ne méltóztassék tehát a patinának a régiségét ennek a pártnak szemére hányni; jó lesz az még ennek az országnak sokáig; bár többet vennénk ki abból a régi programmból; bár szorgosabbak és szorgalmasabbak lennénk a programm egyes pontjainak megvalósításában, (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) Kubik Béla: Sok kisajátítani való van még! Krasznay Ferencz: De, t. ház, kérdem: nincs-e a régi programmban egy nagyon uj, egy nagyon aktuális, egy nagyon égető kérdés: a gazdasági önállóságnak, a gazdasági reneszánsznak kérdése? (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon!) Vájjon ezt az uj programmpontot elhagytuk-e mi aludni; vájjon nem ez a párt tartotta ébren (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) a gazdasági önállóságnak, mint a nemzeti erő egyedüli és biztos forrásának tudatát a nemzetben? (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) A képviselő ur, nem tudom, talán beszédének készítésével volt elfoglalva, a mióta ezt az országgyűlést megnyitották, hogy nem látta és nem hallotta, mily agitácziót fejtett ki ez a párt; május 13-án, kedden. 27 (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) vagy nem olvasott t. képviselőtársam és nem látta, mily munkásságot fejt ki ezért a napisajtóban? És nem látta-e, hogy e párt a legitim agitáczió minden becsületes eszközét felhasználja,? T. ház ! Azt hiszem, hogy ezzel megfeleltem a második kifogásra is, hogy t. i. a függetlenségi és 48-as párt fegyverei a régiek. ( Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A fegyverek igenis a régiek; nem is akarnak ujak lenni, ha régi az a, fegyver, a melylyel ennek a pártnak nagymestere, Kossuth Lajos győzött, a melylyel ezt az egész országot, ezt, a nyers, középkori ideákkal szaturált országot annak idejében egy év alatt a maga pártja alá tudta sorakoztatni. Az igazság meggyőző erejétől sugárzó diskusszió. a szünetet nem ismerő propagáczjó, ez lesz a mi fegyverünk, t. képviselőház. (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) A becsületes, tárgyilagos diskusszió idebenn, és a törhetetlen, SZÍVÓS agitáczió odakünn. (Helyeslés.) Avagy talán azt akarja t. képviselőtársam, hogy egy másik fegyverhez nyúljunk, ahhoz, a melynek használatával megvádolta a néppártot? Hiszen a néjipártot épen azért vádolta, hogy állítólag személyes támadásokat csinál, és inszinuál. Én a fegyvertárban mást nem ismerek, mint becsületes, tárgyilagos kritikát, vagy személyes támadásokat. Az nem tetszik a t. képviselőtársamnak, — ha ugyan igaz volna, a, mit állított, — emez pedig szintén nem. Igazán nem tudom, hogy mit óhajt. Méltán sorakozik a t. képviselő urnak harmadik állítása az előző kettőhöz. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t, képviselő ur, hogy: a milyen meddő volt a mi harezunk eddig, a milyen meddő a küzdelem a kiegyezésben, a melyről pedig a tények is bizonyítják, hogy az ország konszolidácziójának alapjául szolgál . . . Barta Ödön : Látszik ! Polczner lenö : A pusztulás alapjául szolgál! Krasznay Ferencz: A kiegyezésnek diadaláról beszélni ma, egyszerűen frivolitás. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor, a mikor a kiegyezés és a közösség csőd előtt áll, (Ugy van f Ugy van! a szélsöbaloläalon.) azt dicsőíteni, és azt mondani, hogy az állam alapjának konszolidáczióját képezi: igazán nagy vakmerőség! Én azt hiszem, hogy a t. képviselő ur joggal lenne hasonlítható az ismeretes operetté-alakhoz, Eipp van Winkléhez, a ki 20 évig aludt, és nem látta, hogy például a külföldön egész politikai irodalom támadt erről a tárgyról, pl. hogy csak a franczia és német sajtóra és politikai irodalomra mutassak, hol kimutatták azt, hogy ez az átmeneti valami, a mit kiegyezésnek neveznek, már annyira a csőd szélén áll, hogy nemcsak ez a szerencsétlen politikai alkotás, hanem vele együtt az egész osztrák-magyar monarchia eszméje a felbomlás útjára lépett. Igen okos és bölcs államférfiak irtak legutóbb erről, könyvtárra menő könyveket. Ugy látszik, a t. törvényhozó ur nem olvas könyveket. 4*