Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

122. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. 233 választ adni nem akarok és nem fogok, mert nem is szokás és nincsen is bevéve gyakorlatba, s az eddigi hármasszövetségi szerződés sincsen közzétéve. Közzététetett annak idején a mi köztünk és Németország között kötött szerződés. A szerződések és szövetségek szövege és tartalma, főleg akkor, mikor a megújítás állapotában vannak -—- hiszen mikor 1888—89-ben közzététetett a köztünk és Németország között kötött szövetség is, ez a szövetség megkötése után nyolcz évvel történt — mondom, akkor, a midőn azok megujitás alatt állanak, nem szoktak közzététetni, de gondolom, hogy elég, ha azok lényeges, igazi, valódi tartalma iránt ilyen kijelentések történnek, mint a minők történtek a mi szövetségünkről. Ilyen kijelentést tett gróf Bülow, a nagy Németország nagy államférfia, ilyent tett Prinetti, Olaszország államférfia, ilyenforma kijelentést tett a mi külügyminiszterünk, az osztrákmagyar-monarchia külügyminisztere és ilyen kijelentést tettem én is már nem egyszer és tettem ime most is. A mi a kérdések negyedikét illeti, hogy miért mondatott már most fel, azt felelhetem, hogy nem mondatott fel, hanem a tárgyalások megindítása mutatkozott czélszerünek és kívánatosnak, még pedig az előbb mondott indokok alapján, egy évvel a lejárat előtt. A mint a tárgyalások megindultak, kötelező nyilatkozatok cseréltettek és a szövetség létrejötte iránt kétség nincsen. Azonkívül kérdezi a t. képviselő ur az 5. pontban, hogy tudok-e arról nyilatkozatot tenni, hogy Bülow Velenczében Prinettivel mit végzett és mi volt annak a beszélgetésnek a tartalma? Nem szokás privát beszélgetések tartalmát közzétenni és diskusszió tárgyává tenni. Ha azt kérdezné t. képviselőtársam, hogy én mit beszélgettem egyik-másik alkalommal, hát a magam részéről azt sem tenném közzé. Azt pedig épen nem tehetem közzé, vagy arról nem nyilatkozhatom, a mit Bülow és Prinetti urak beszélgettek egymással, (Derültség.) de talán nem is tartozik a dologhoz. Folytatólag a t. képviselő ur a Bülow és a köztem lefolyt beszélgetésről tudakozódik. Én azt gondolom, hogy ez sem tartozik ide, ezt sem lehet vita tárgyává tenni. Csak annyit jelenthetek ki, — és ebből is láthatja a t. képviselő ur, hogy semmi okom sincsen a tartózkodásra — hogy azok a beszélgetések egészen fedték magukat azokkal a nagy czélokkal és azzal a tartalommal, a melylyel a hármasszövetség eddig birt és ezután is birni fog és azon meleg érzelmekkel, a melyekkel én ezen szövetség iránt viseltetem. A mi most már a szövetségnek gazdasági vonatkozásokkal való összekötését illeti, a mit a t. képviselő ur szives volt igen hosszasan kifejteni, s a mire nézve különösen azon állításban konkludált, hogy ime, a mi szövetséges-társainkkal van a legtöbb gazdasági bajunk és a gazdasági szerződések megkötésének nehézségei előtérbe lépnek, és egy igen kellemetlen KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VII. KÖTET. adalékát képezik ennek a viszonynak, a mik aztán azt bizonyítják, hogy az a viszony nem egészséges: én a t. képviselő úrral nem értek egyet a konklúzióban. A premisszákban van némi igaz. Abban, sajnos, van valami és azt nem lehet tagadni, hogy a mi gazdasági összeköttetéseink Németországgal nem egészen olyan természetűek, mint a hogy én kívánnám, az előzékenységet nélkülözzük, a mire jogunk van a mai szerződés alapján. Az állatkivitelt illetőleg és az állategészségügyi egyezmény alkalmazását illetőleg sok a kívánni való, sok a baj. Nem ugy áll e tekintetben viszonyunk, mint a hogy én óhajtanám és a mire törekedni kell a benső és szoros politikai viszonynál fogva is. Továbbá a vámtarifa, melyet Németország felállított, hasonlólag, bizony nem lehet tagadni, igen nagy részében egyenesen a mi érdekeink ellen van irányozva és a mi érdekeink teljes figyelmen kivül hagyásával van felállítva. Hát ez igaz. De hát ez az autonóm tarifa és nem a szerződés. És én még sem osztom azt, a mit mondott, hogy biztos, hogy nem jön létre szerződés köztünk és Németország között. Mert, bár sok nehézségeink lesznek, én mégis azt hiszem, hogy mindkét hatalom, ugy Németország, mint mi, a saját érdekében arra fog törekedni, hogy a szerződést megcsináljuk. Nem is adom fel a reményt, hogy daczára annak, hogy a német vámtarifának sok oly része van, a mi nagy akadály lesz és annak sok része olyan, a mely alig legyőzhető' nehézségeket okoz, mondom, még sem adom fel a reményt, hogy a szerződés megkötése annak idején mégis sikerülni fog. Manapság azt, hogy egy állam politikai okokból gazdasági érdekeit, (Halljuk! Halljuk/) gazdasági politikáját egészen feladja, és teljesen elejtse az egész vonalon, nem lehet követelni. Nem lehet ezt követelni Németországtól sem, Olaszországtól sem és tőlünk sem vicissim, és nem is vagyunk hajlandók — megnyugtathatom a t. képviselő urat — a politikai barátságért magáért, gazdasági érdekeinket ignorálni, feláldozni és azokat lényegükben megsérteni. (Általános élénk helyeslés.) Azt hiszem és azt tartom, hogy szerződésen kivüli állapotba nem helyezkedhetünk mi sem Németországgal, sem Olaszországgal szemben, nemcsak a politikai szövetség miatt, a mi már maga elég arra, hogy szerződjünk, de saját érdekeink, valamint a Németország és Olaszország saját gazdasági és politikai érdekei miatt sem. Ama korreláezió, a mely az ő érdekeik és a mi érdekeink közt van, nem engedi a szakítást. Az ily szerződésen kivüli állapotot, azt hiszem, kerülnünk kell mindnyájunknak. De, ha be is állana, a mit nem hiszek, akkor is gondolom, annak bajait — vagy pedig, ha elő nem áll, a mint remélem, hogy nem áll elő és arra fogunk törekedni, hogy elő ne álljon — a szerződés kötésének a nehézségeit — jobban le fogjuk győzni, ha politikai szövetségben vagyunk 30