Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

234 122. országos ülés 1902 az illető államokkal, mintha nem vagyunk politikai szövetségben. A politikai benső viszony arra nem mindig elég erős, hogy átmeneti gazdasági kellemetlenségeket már csirájában elfojtson, de állandó gazdasági háborút nem tűr el. A politikai szövetség nagy czéljainak és nagy érdekeinek elég erőseknek kell lenni, hogy a szövetség elbírjon eltéréseket a gazdasági kérdésekben is. És nem megy azok miatt veszendőbe, de viszont elég erővel kell birnia és legyen az a hatása meg, hogy azokat a gazdasági eltéréseket kiegyenlíteni és az ellentéteket elsimítani, enyhíteni segítsen. Higyje meg, t. barátom, ha ő, a ki nem barátja a hármasszövetségnek politikailag sem és talán azért színezi erősebben a gazdasági vonásokat, azt mondja, hogy a hármasszövetséget ott kell hagyni és a kettősszövetséghez kell csatlakozni, higyje meg, ha ezt megtennők, Francziaország egyetlen magyar ürüvel sem bocsátana többet át az ő határain, mint most. A mi hármasszövetségünknek kizárólag védelmi, defenziv és béke-czélzatai vannak és hogy menynyire olyanok a czélzatai, mutatja az, hogy a kettősszövetséget nem tekintjük ellenünk irányzottnak, hanem kiegészítőnek tekintjük, a mely szintén békeczélokat követvén, parallel halad velünk és hála Istennek, biztosítani fogja ebben a tekintetben Európának azt a békeperiodust, a melyet nagy gazdasági, nagy szocziális kérdései közepette nem nélkülözhet és a melyre nemcsak nekünk van szükségünk, de szüksége vaD egész Európának. A mi most már az Olaszországgal való szövetségi viszonyt és a borklauzulát illeti, azt a gyanút fejezi ki t. képviselőtársam, hogy azt esetleg elalkudták Velenczében a mi kárunkra Bülow és Prinetti, vagy pedig mi tettünk már erre nézve Ígéreteket. Ebben a tekintetben megnyugtathatom azzal, hogy gróf Goluchowski ismeri jogait, hatáskörét és kötelességeit, gazdasági kérdésekben át nem lépi és ha utalok arra a beszédemre, a melyet erről a tárgyról tegnapelőtt tartottam, (Igaz! JJgy van! a jobb- és a baloldalon.) a mikor az olasz borvám-kérdésről világosan megmondtam, hogy nincs elalkudva semmiféle érdekünk a borklauzula tekintetében és nem is fogunk elalkudni semmit, mert azt a klauzulát a majdan megkötendő uj szerződésbe bevenni nem fogjuk. Ezekkel feleltem talán mindazokra, a miket t. képviselőtársam tőlem kérdezett és azokra a fejtegetésekre, a melyekkel beszédét kisérte. így aztán röviden konkludálhatok arra is, a mit a hatodik kérdésének lényegére óhajtottam válaszolni. Törvényes jogomat és befolyásomat gyakoroltam e politikai megállapodásokra. És azokra nézve, a miket t. képviselőtársam mondott, az a nyugalom, de másfelől az a biztonság, a melylyel e külügyi kérdésekről, a hármasszövetségről, mindezekről a vonatkozásokról, a június 13-án, pénteken. gazdasági kérdésekről, a kereskedelmi szerződésekről, a borklauzuláról, az áruk kiviteléről jSTémetorszáeb a határozottság, a melylyel mindezekről beszélek, talán ékesebben, mint minden egyéb bizonyítja a képviselő urnak azt, hogy azon törvényes jogokat és befolyást, melyet nekem kötelességem gyakorolni, igen is gyakoroltam. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénh helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. ház! Mikor interpellácziómat előterjesztettem, még akkor a delegácziók nem üléseztek; az én felszólalásom akkor nem ia volt parafrázisa a külügyminiszteri expozénak, nem is lehetett az, hanem az akkori nemzetközi politikai és gazdasági helyzetünkből merített megfigyelések alapján tettem meg interpellácziómat. Én nagyon szívesen vettem volna, ha a t. miniszterelnök ur ugy saját méltósága, mint a magyar parlament méltósága iránt lett volna annyi érzékkel, hogy válaszolt volna interpellácziómra, mielőtt még a delegácziókban megtörténtek a nyilatkozatok, mert nem egészen áll az a mi alkotmányunk szempontjából, hogy a külügyminiszter egyedüli és kizárólagos törvényes vezetője a külügyeknek. A mi szempontunkból egyik vezetője a magyar kormány feje is, mert hiszen a magyar parlament az ellenőrzést a miniszterelnök utján gyakorolja a külügyekre nézve, a mire annál inkább rá van utalva az 1867-iki kiegyezési törvény értelmében, mert a kiegyezési törvény értelmében csak azokra nézve vezető a külügyminiszter . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Kijelentettem, hogy igy van. Visontai Soma . . . mely külügyek mindkét államra nézve közöseknek tekinthetők; tehát lehetnek Magyarországnak sajátlagos külügyei, melyekre nézve maga a miniszterelnök ur gyakorolja a külügyminiszteri tisztet és hivatást. De ha már megtörtént, a min segíteni nem lehet, természetes, hogy nekem, mikor ma válaszolnom kell, számolnom kell a helyzettel, hogy t. i. a delegáczióban ugy az ellenzék részéről történt kimerítő felszólalások, valamint a külügyi kormány és a mi kormányunk részéről is történt kimerítő nyilatkozatok után a hármasszövetségre nézve, én állásfoglalásom indokolását rövidebbre foghatom. Tartozom azonban magamnak azzal, hogy némi rövid megjegyzést hozzáfűzzek a miniszterelnök ur előadásához. Mikor interpellácziómat előterjesztettem és azzal a kommentárral kisértem, hogy a hármasszövetség megújítása körül bizonyos mozgolódás észlelhető, nem mondtam én, hogy megingott a hármasszövetség egész épülete, vagy, a mint a miniszterelnök ur jónak látta az én felszólalásomat magyarázni, mintha a hármasszövetség akkor már kimulóban lett volna, hanem azt mondtam, a mi az akkori helyzetnek megfelelt, hogy t. i. oly nagy antagonizmus látszik keletkezni egyrészt gazdasági irányban a három