Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

232 122. országos ülés 1902 június 16-án, pénteken. tásának kérdéséről, mórt hiszen azóta folyt le a delegaezionális ülésezés, a melynek folyamán a külügyek minisztere és törvényes vezetője is megtette a maga előterjesztéseit a külügyekre vonatkozólag. A képviselő ur által felvetett kérdésről is nyilatkozott. E kérdés felett azután igen kimerítő vita folyt a delegáczió kebelében, a mely vita a nyilvánosság előtt történvén, azok a beszédek közkézen forognak. A külügyi költségvetés tárgyalása alkalmával magam is hosszabb beszédben nyilatkoztam épen a hármas-szövetségről és kifejtettem az ellenzék felszólalásai és állításai ellenében, hogy a hármasszövetség a mi külpolitikánk sarkköve ma is, annak fentartása a monarchia és Magyarország érdekében áll, hogy annak fentartását és megszilárdítását én a magam részéről óhajtom és azt vallom, hogy a béke fentartását lehetőleg biztosítja, a mibiztossági érzetünket és állásunkat erősít', még pedig mindhárom hatalomnak egymást fedő érdekeinek kölcsönössége alapján. Mindezt hosszasan megmotiváltam, de most nem bocsátkozom ezen motívumok ismétlésébe, hanem egyszerűen válaszolok a hozzám intézett kérdésekre. A képviselő ur először is azt kérdi, hogy van-e tudomásom arról, hogy egyrészt Ausztria-Magyarország és a Németbirodalom, másrészt Olaszország között fennálló szövetség 1903. május 6-án lejár és hogy a szövetség megújítása tárgyában az érdekelt kormányok között már most — t. i. az interpelláczió előterjesztésekor — tárgyalások folytak. Erre azt válaszolhatom, hogy igenis van róla tudomásom, sőt még ennél többet is válaszolhatok, egy kissé reflektálva a képviselő urnak kommentáló beszédére, azt t. i., hogy abból, hogy tárgyalások folynak és egy évvel előbb folytak már ezen szövetség megújítására vonatkozólag, korántsem az következik, a mit a t. képviselő urnak mint bizonyítékot méltóztatott felállítani, hivatkozva azon körülményre, mintha ez azt mutatná, hogy annak a szövetségnek megujitása nagy nehézségekbe kerül, és hogy nem ugy áll a dolog, mint a hogy itt ebben a házban én hirdettem, mint a hogy hirdették általában, hirdette a külügyi kormányzat és hirdették a hírlapirodalomban, hogy az a szerződés olyan erős alapokon nyugszik, mint nyugodott előbb; a képviselő ur szerint igen gyenge alapokon áll az, és az a körülmény, hogy most ujittatik meg a szerződés, az ő nézete szerint mellette szól. Hát én megfordítom a tételt és azt mondom, hogy abból, hogy a tárgyalások már megindultak — nem ma, hanem már hónapokkal ezelőtt indultak meg, — nem lehet azt következtetni, a mit a képviselő ur következtet, hogy ellenkezőleg épen az folyik belőle, hogy az érdekelt kormányok és államok, ugy Németország, mint Ausztria-Magyarország és Olaszország be sem várták ezen szerződés lejártának idejét, hanem idejekorán kicserélték már abbeli nyilatkozataikat, hogy tárgyalni készek a felett, hogy a szövetség megujittassék. Ha valakivel szerződési viszonyban vagyok és jó korán, még a szerződés lejárta előtt gondoskodom kölcsönös egyetértéssel arról, hogy ezen szerződési viszonyunk tovább tartson, daczára annak, hogy nem vagyok kénytelen még beszélni a dologról, mert hiszen a szerződéses viszony még tart, és a lejárati idő még nem következett be: akkor én csak annak a nézetemnek éa meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy óhajtandó, hogy létre jöjjön a szerződés, nem pedig annak, a mit a t. képviselő ur ebbe, nézetem szerint igen tévesen, belemagyarázott, hogy t. i. ez annak a jele, hogy nem óhajtják. Igenis, az a készség, a melylyel mind a három államnak kormánya belement azon kérdés tárgyalásába, hogy ez a nagy politikai szövetség megujittassék, a mellett szól, hogy az a szövetség az érdekeknek azonosságán alapszik és mind a három kormány mérvadó tényezői akaratának és óhajtásának a jele és bizonyítéka. Ennyit az egyik dologra vonatkozólag. A második pontban felvilágosítást kér a t. képviselő ur aziránt, hogy az eddigi szövetségi szerződés Olaszországot illető pontozataiban mődosittatott-e és a harmadikban azt kérdezi, hogy annak védelmi jellege — mert ez a punctum saliense a két pontnak — fentartatott-e, vagy kibővittetett? Erre vonatkozólag annyit mondhatok a képviselő urnak, hogy a szövetség ma még okmányok aláírásával véglegesen megújítva nincsen és igy azoknak előkészítése vagy tárgyalása végleg befejezve nincsen, de mind a három hatalomnak képviselői Olaszország, Németország és Ausztria-Magyarország képviselői egyaránt kijelentették abbeli készségüket, hogy a szövetséget megújítani hajlandók; kötelező nyilatkozatokat cseréltek hivatalos utón arra nézve, hogy ez a szövetség meg fog Tijittatni és idejekorán fognak a megújítást tartalmazó okmányok aláíratni. Ha tehát formaszerüleg nem történt is meg, a szövetség megujitása iránt semmi kétség fenn nem. forog. A mi pedig a szövetség tartalmát illeti, annyit mondhatok, hogy mind a három hatalom részéről nyilatkozatok történtek azon irányban, hogy ennek a szövetségnek tartalma teljesen egyenértékű lesz a lejárt szövetség tartalmával, s a maga lényegében a maga nagy czéljában és feladataiban és a maga nagy motívumaiban azonos lesz a régi szövetséggel. Hogy már most ennek a szövetségi dokumentumnak, a melyre vonatkozólag talán már eleget mondottam, a midőn azt ugy állítottam oda, hogy azonos lesz, hogy teljesen egyenértékű lesz a másikkal, minden egyes részlete mit fog tartalmazni, azt, gondolom, természetesnek fogja találni a t. ház, ha a magam részéről nem fejtegetem és a kérdésnek ezen részére magam részéről