Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

122. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. 231 fognak részesülni. De igen sokan vannak a gazdák között is, a kik szívesen hajlandók lennének ilyen módon az ő hű cselédjeikért évenkint azt az 1 korona 20 fillért vagy még nagyobb összeget is megfizetni, ha tudják, hogy azoknak a hü cselédeknek öreg napjaikra mégis valamikép meg lesz könnyebbítve a helyzete. De nagy mértékben fokozná ez a cselédeknek gazdájuk iránti hűségét és ragaszkodását is, sőt előmozdítaná azt is, hogy megmaradnának cselédeknek, a mi annál fontosabb, mert, a mint méltóztatnak tudni, manap már sokszor igen nehéz jó cselédet kapni, különösen pedig a városokban. Nagyon jól tudom, hogy a földmivelésügyi miniszter urat mi vezérelte abban, hogy ennek a segélypénztárnak, hogy ugy fejezzem ki magam, kizárólag munkás és földmivelésügyi jelleget adjon: azt akarta, hogy ezek a falusi munkásnépek ne torlódjanak a városba, hogy lássák jövőjüket a falusi, a mezei niunka mellett is biztosítva, ne keressék fel oly nagy számban a gyárakat és különféle ipartelepeket, hanem maradjanak meg a földmivelésnél, a melyhez kiskoruktól fogva hozzászoktak. De én azt gondolom, hogy nem is olyan nagy azoknak a cselédeknek a száma, a kikről ezeknek a segélypéuztáraknak kellene gondoskodniuk és ha fognak is szaporodni ezen intézmény teendői, ha meg is kellene talán szaporítani azt az apparátust, a mely ezt az intézményt vezeti, másrészt kiszámithatatatlan nagy volna a haszon, a mely a társadalom ezen eddig majdnem teljesen elhanyagolt osztályára háramlanék abból, hogy tudnák, hogy aggkorukra, rokkantságuk és munkaképtelenségük esetére legalább is oly segélyre számithatnának, a milyenre számithatnak a többiek. De, t. ház, épen ebből a javaslatból látom, hogy bizonyos tekintetben meg is van már szegve az az elv, a mely a t. miniszter urat eddig vezérelte. Megengedi ugyanis a t. miniszter ur, hogy a különféle temetkezési egyesületek, ha igénybe akarják venni ezt a pénztárt, feloszolhatnak és tagjai lehetnek; megengedi, hogy a kiházasitási egyletek vagy más jótékony egyesületek, ha felszámolnak, és a miniszter ur erre az engedélyt megadja, tagjai lehetnek a segélypénztárnak. Már pedig ezen egyesületek révén a segélypénztár oly nagyszámú tagot fog kapmi amúgy is, a kik nem foglalkoztak a földmiveléssel, a kik a társadalom szegényebb és alsóbb néposztályából toborozvák. hogy ezáltal a munkássegélypénztár elveszti kizárólagos jellegét és ki fog terjedni olyan munkásokra is, a kik eddig ezen feloszlandó egyesületek tagjai voltak. Én ennélfogva a t. miniszter urnak figyelmébe ajánlom a dolgot, hogy ha most már nem lehetne a kész javaslatban oly intézkedéseket tenni, hogy a házi cselédek is felvétessenek, mert ez talán zavarná a nagy gonddal készített számitást, legalább a jövőben, a midőn, miként kilátásba helyezi, ismét fejleszteni fogja ezt az intézményt, terjeszsze azt ki a házi cselédekre is és a házi cselédek ezrei áldólag fogják ezért a jótéteményért említeni valamikor a nevét. T. ház! Mindezek után ugy a magam, mint pártom nevében kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatot elfogadom, i Helyeslés.) Megjegyzem azonban, nem a mostani, hanem az 1900 : XVI. t.-czikkre vonatkozólag, ha netalán elkerülte volna a t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét, hogy számtalan panasz merült fel az orvosi gyógykezelésre és vizsgálatokra vonatkozólag. Az 1900: XVI. t.-cz. akként intézkedik, hogy a pénztár orvosi teendőjét a községi, illetőleg a járási orvosok végzik, de ha a szükség ugy követelné, a központi igazgatóság fel van hatalmazva, másképen is intézkedni. Hát igen sokszor megesik, — és sokszor olvastuk a lapokban a panaszokat, — hogy ezek a községi és járási orvosok túl lévén terhelve teendőkkel, nem mennek el a munkáspénztár betegeihez, vagy pedig csak későn mennek el és ezáltal az a segély, a melyben a betegsegélyző pénztár részéről a tagoknak részesülniük kellene, rájuk nézve értéktelenné válik. Vagy általában nem jön az orvos, vagy későn érkezik. Miután a törvény amúgy is megadja a lehetőséget arra, hogy szükség esetében a központi bizottság máskép is intézkedhessek és elkerülhesse a járási, illetőleg a községi orvos szolgálatát, talán lehetne olyan módozatot találni, hogy ezen pénztáraknak betegeit ott, a hol a szükség azt megkívánja, más orvosok is kezelhessék. Ezen észrevételek után kijelentem, hogy a javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Az idő előre lévén haladva, mivel a miniszterelnök a mai napra jelentette be válaszát Visontai Soma képviselőnek a német birodalmi kanczellár utazása és a hármasszövetség tárgyában hozzá intézett interpellácziójára, a törvényjavaslat tárgyalását most félbeszakítjuk és kérem a t. házat., szíveskedjék most a miniszterelnök válaszát meghallgatni. (Halljuk!) Szél! Kálmán miniszterelnök: T. ház! Visontai Soma képviselő ur április hó 19-én a hármas-szövetség megújítása tárgyában intézett hozzám interpellácziót. Én, ha jól emlékszem, azon ülésnek ezen fázisáról is, rögtön akartam a t. képviselő urnak ebben a kérdésben megadni a választ, azonban az ülésre meghatározott időből meglehetősen kifogytunk és igy, miután hosszasabb volt az interpelláczió és talán még kimerítőbb és részletesebb a beszéd, a melylyel azt a t. képviselő ur kisérte és igy hoszszasabban kellett volna felelnem, akkor nem válaszoltam. Azóta a válaszra a ház szünetelése miatt nem került a sor. Akartam ugyan válaszolni, de a képviselő ur felkérésére abbanhagytam. Most már abban a helyzetben vagyok, hogy rövidebben nyilatkozhatom azokról a kérdésekről, a melyeket a t. képviselő ur felvetett, általában a hármas-szövetség meguji-