Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

122. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. 227 az ország azt az áldozatot, ugy építsük meg azt egyszerre, hogy épület tökéletes legyen és hogy most megbírálhassuk, megfelel-e a czélnak, igen vagy nem. (Helyeslés a baloldalon.) Miután azonban a t. miniszter ur nem igy kontemplálja ezt az építkezést, én a magam részéről nem fogadom el a törvényjavaslatot és csatlakozom Várady Károly határozati javaslatához. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Hall juh ! Halljuk!) Azok után, a miket volt szerencsém előadni és a miket e padokról Hieronymi Károly t. barátom előadott, csak igen röviden akarok néhány észrevételt tenni, leginkább azért, hogy a benyújtott határozati javaslatokkal szemben álláspontomat körvonalozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt e határozati javaslatokról szólanék, Várady képviselő urnak tartozom egy válaszszák Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy most, az ülésszak végén, gyorsan terjesztjük be ezt a törvényjavaslatot. Hát a míg a költségvetést tárgyaltuk, addig nem állhattam elő ezzel a javaslattal. Azonban a legelső napon, a mikor a költségvetés szentesítése után a ház ülést hirdetett, benyújtottam rögtön a törvényjavaslatot. Tíz napja van már a ház előtt a törvényjavaslat, a melynek indokolásában hivatkoztam arra is, hogy a terveket minden képviselőnek rendelkezésére bocsátom. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Tiz nap állott rendelkezésemre, hogy a terveket megtekinthessék. Intézkedtem arról is, hogy a tervek itt a házban ki legyenek állítva és a kiállított tervek indokolják meg indokolásomnak úgynevezett rövidségét. Határozottan tiltakoznom kell az ellen, mintha az indokolásnak ebben a rövidségében a parlament iránti tiszteletlenség nyilvánulna. Azért nem indokoltam meg bővebben, mert a bemutatott tervek képezik a tulajdonképeni, a főindokolást. A terveket letettem a ház asztalára, azokban találhatják meg az indokolás kiegészítését. (Helyeslés jobbfelöl.) De sőt az indokolás tartalmát a pénzügyi bizottságban én magam egészítettem ki, a mint méltóztatnak látni a pénzügyi bizottság jelentéséből, a melyben egyes részletes összegek is fel vannak tüntetve és a melyek, azt hiszem, elég tájékozást nyújtanak arra nézve, hogy az egész összeg miként oszlik meg az egyes főépületek között. De, ha rövid is az indokolás, a mint látom, a t. képviselő ur még sem méltóztatott azt figyelemmel elolvasni, (Derültség jobbfelöl.) mert szememre hányja, hogy nem nyilatkozom arról, mi történjék a mai épületekkel. Hát én nyilatkoztam erre vonatkozólag az indokolásban. Egészen világosan hivatkoztam az 1891 : XX. t.-cz. 35. §-ára, a mely szerint, ha valamely épületnek különös rendeltetése, t. i. eredeti czélja megszűnt, akkor az a pénzügyminiszteri tárcza kezelésébe vétetik, de hozzátettem még, hogy (olvassa) : »ez azonban épen nem zárja ki azt, hogy ezen épületek a pénzügyminiszter úrral folytatandó tárgyalások alapján az államkincstárnak esetleges uj épitkezések költségeitől való megkímélése czéljából egészen, vagy részben más tanügyi szükségletek kielégítésére legyenek igénybe vehetők«. Sőt a pénzügyi bizottság abban a jelentésében azt mondja (olvassa) : »Megjegyzi a bizottság még azt is, hogy, bár természetes és az 1891: XX. t.-cz. 35. §-ának folyománya, hogy az eddigi műegyetemi épületek, ha azokat a főiskola elhagyta, a pénzügyi tárcza kezelése alá jutnak, mégis eleve kizártnak kívánja tekinteni, hogy azok más, mint kulturális czélokra szolgálhassanak«. És itt azután meg is mondja az indokokat, a melyek alapján kéri, hogy azon épületek jövőre is tudományos és tanügyi czélokra fordíttassanak, a mint nekem is határozott meggyőződésem, hogy ez csak igy van helyén, mert hiszen a mostani technikai épület mellett most is egyéb egyetemi czélra szolgáló épületek vannak elhelyezve és nem is képzelhető, hogy az a régi technikai épület másra, mint tanügyi, vagy egyéb kulturális czélra fordittassék. Hogy ma részletezett adatokkal álljak elő arra nézve: mit kívánok oda helyezni, azt talán nem kívánja a t, képviselő ur. Az az épület vagy muzeális, vagy pedig egyetemi czélokra, esetleg a filozófiai kar czéljaira és más hasonló czélra fog szolgálni; e tárgyban már számtalanszor nyilatkoztam, de pozitív programmot ma korán volna adni. A mi azt a kérdést illeti, hogy miért nem mutattam ki a mai elhelyezés hiányait, —és ezt Molnár Jenő t. képviselőtársam is emiitette — hát azért nem beszéltem erről részletesebben, mert hivatkozhatom a t. képviselőházra a tekintetben, hogy a költségvetések tárgyalása alkalmával épen ellenzéki oldalról — ezt kimutathatom a naplókból — minden évben egyenesen szememre vetették, hogy minő tarthatatlan helyzet az, a mely a politechnikumon a rossz elhelyezés miatt uralkodik; azután magam fejtettem ki azt számtalanszor, hogy minő elégtelen épületekben van a politechnikum, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és akkor még arra is méltóztattak utalni, mennyire tarthatatlan helyzet az, hogy ott, a bérelt épületek közvetlen közelében kávéházak vannak, stb. Mondom, erre is emlékszem ; talán az idei költségvetés tárgyalása alkalmával is méltóztattak felhozni, de erre kiterjeszkedni teljesen fölöslegesnek tartottam. Ennek következtében azt a vádat, mintha az indokolás rövidségével valami hibát követtem volna el, el nem fogadhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Készséggel elismerem, hogy lehetett volna a külföldi egyetemekre is hivatkozni, csakhogy én olyan pompózus indokolással nem akartam előállani, mert nem irodalmi 29*