Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-112
ie> 112. ors:útjo,s ülés l')02 május 12-én, h'üfön. akczió összeforrasztása által a magyar politikának is uj irányt szabott. Azt mondja egy történetíró: »az ideálok világitó tornyok a történelem tengerén és ha feléjük tartva, nem mindig ér is biztos révbe a társadalom hajója, bizonyos, hogy a nagy felfedezéseknek, az emberiség haladásának és művelődésének mindig az a remény és küzdelem volt a főrugója, a. melylyel a hajót a világitó torony felé kormányozta«. Én ugy látom, hogy árral, apálylyal küzdve mi biztosan haladunk a világitó torony felé, (Tetszés jobbfelöl.) ugy látom, hogy a mi hajónk kormánya jó kezekben van, (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás a szélsobaloldalon.) és épen azért az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom és megszavazom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: A miniszterelnök ur elszédült a sok tömjénfüsttől! Illyés Bálint jegyző: Molnár János! (FelMáltások: Szünetet kérünk!) Molnár János: T. kéjjviselőház! (Halljuk/) Mielőtt a napirendre kitűzött tárgyra áttérnék, legyen szabad néhány szóval reflektálnom az előttem szólott igen tisztelt képviselő ur szavaira. (Halljuk.') Erről az oldalról már többször felhangzott az a nézet, hogy a t. túloldal körében igen sok a czentrifugál elem. A t. képviselő urnak beszéde minket, vagy legalább engem erről nagyon meggyőzött, vagy legalább is nézetemben megerősített, mert, íme, néhány héttel ezelőtt ugyanazon oldalról a mimikri-teóriát, a mimikri-politikát hallottuk hangoztatni, ma pedig a t. képviselő ur valóságos petrifikáló elveket hangoztat. Azt mondja ugyanis, hogy »szentesitett törvények megváltoztatására Magyarországon nem lehet többséget szerezni". (Derültség a néppárton.) Bámulom a t. képviselő urnak ezen elveit, a melyek ezt a hazát valóban a diluviális, a czölöpkorszakba relegálnák vissza és nagyon ajánlom neki, hogy szíveskedjék ezt az ő pártjabeli igen tisztelt miniszter uraknak megsúgni. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nem is ugy volt értve! Módosítunk sokat! Molnár János: Lám! Épen azt akartam mondani! Hiszen csak néhány napja helyezte kilátásba az igen tisztelt igazságügyminiszter ur a büntetörvény revízióját, a másik miniszter ur meg az ipari és a kereskedelmi törvény revízióját, és, ugy vélem, remélik és hiszik, hogy fognak ezekre többséget találni Magyarországon. Széll Kálmán miniszterelnök: Itt van egy csomag jegyzék arról, a mit a napokban bejelentettek ! De nem ugy volt értve! Molnár János: Azután, t. ház, legyen szabad védekeznem a t. képviselő urnak egy kijelentése, vagy inkább vádja ellen; mert mi vádnak tekintjük e kijelentését a néppártra nézve és irigyeljük a t. Kossuth-pártot; mert mig arról azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnak, hogy annak elvei változatlanok, a módszere is, a taktikai fegyverei is ugyanazok, minket azzal vádolt, hogy programmunkból mi »engedtünk«, és a mi »merevségünk megolvadt*. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez csak dicséretes ! Molnár János: Igen kérem a t. képviselő urat, legyen szíves — nem épen most és nem épen itt. — de legyen szíves velem bármikor, akár négyszemközt közölni azt, hogy melyek azok a pontok, amelyekben mi programmunkból engedtünk, vagy a melyekben a mi merevségünk megolvadt. Legyen meggyőződve at. képviselőház, hogy semmi körülmények között sem fogjuk elismerni azt, hogy a legkisebb mértékben is elveinkből, programmunkból engedtünk volna; mert ha ezt észrevenuők, mindenesetre megjavitanok az állapotot a lehető leghamarabb. Azután azt mondja a t. képviselő ur, hogy a néppárt . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Hát Krístóffy hogy engedett a merevségéből a fúzió alkalmával! Hogy engedett ! Elnök: Kérem Pichler képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásokkal zavarni. (Zaj.) Molnár János: A t. képviselő ur továbbá azt mondja, hogy a néppárt »meddő izgalmakat* keltett a parlamentben és hogy »poiitikai epéjét öntötte ki« a t. túloldalra. Hát, t. képviselőház, ha igazságosak akarunk lenni, csak emlékezzünk vissza arra, hogy midőn ez a parlament megkezdődött, mindjárt az első napokban a nagyon erős, nagyon heves támadások innen a túloldalra, vagy pedig onnan ide intéztettek-e? Hát nem t. Bornemisza, Győrffy és Ivánka képviselő urak voltak-e azok, a kik a néppártot oly hevesen és erősen megtámadták ? Hogy erre mi visszavágtunk, azon ne méltóztassanak csodálkozni. Sőt, ha való volna is az, hogy mi »politikai epénket« — a mi pedig nincs — lövettük a túloldalra; ha való volna is az, hogy »meddő izgalmakat« keltettünk itt, akkor erre is azt mondhatnók, hogy hiszen önöktől tanultuk. Emlékezzék csak vissza a t. képviselő ur, a ki ott ült és ott volt a mi leghevesebb ellenfeleink között a múlt cziklusban, hogy melyik oldalról hangzott el itt a házban és melyik oldalnak sajtója hirdette nagy hangon azt, hogy a politikai pyrotechnika minden eszközét szabad és kell a néppárttal szemben használni ?! Csoda-e, ha önöktől kissé eltanulva ezt a harczmodort, itt önöket hevesebben támadjuk ? /Helyeslés a balközépen.) Én megbámultam előbb a t. képviselő urnak mimikri-teóriáját a politikában és bámulom most az ő mimikri-politikáját az ő érzelmeiben. Hiszen most ép oly hevesen és erősen küzd a t. miniszterelnök ur mellett, mint a hogy küzdött elődje mellett; bámulom még az ő mimikripolitikáját nézeteiben is, mert hiszen épen a t.
