Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

222 122. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. jelentéstételre is vagyok kötelezve és minden egyes költségvetés tárgyalása alkalmával is ellenőrzést gyakorolhat a parlament. Annál is inkább kérem a t. házat, hogy fogadja el a javaslatot, mert kétségtelenül ezzel nagy horderejű lépést tehetünk, ott úgyszólván uj egyetemi városrész keletkezhetik és minden tekintetben megfelelő és a helyzet követelményeit kielégítő műegyetemen lelhetik ifjaink az oktatást. (Élénk helyeslés és éljenzés jóbbfdöl.) Farkas József jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. ház! Ha egy-két szóval felszólalok a törvényjavaslatnál, ezt csak azért teszem, hogy jelezzem, hogy az a párt, a melyhez tartozom, figyelemmel kisér minden lépést, a mely a közművelődés és a magyar műveltség előbbvitelére szolgál és, a mit oly ritkán van alkalmunk tehetni — mert folytonosan csak bírálgatnunk kell, még pedig keservesen bírálgatnunk — most ezen törvényjavaslat benyújtásáért a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat üdvözlöm; üdvözlöm j^edig azzal a biztatással, hogy ilyen kérdésekkel, a melyek a magyar közművelődést előreviszik, mentül többször jöjjön ide. (Elénk helyeslés.) Valamely aggályaim ha mégis vannak, ezek az aggályok csakis arra a hosszú időre vonatkoznak, a mely szerint az építkezés 1911-ig tartana. T. miniszter ur. Én azt hiszem, a t. ház is tudatában van annak, hogy a műegyetem ma már nem felel meg czéljának; látjuk, hogy a műegyetemnek igen sok része melléképületekben, bérelt lakásokban van elhelyezve, még pedig nagyon rosszul. A műegyetem hallgatóinak száma folytonosan szaporodik, a mi csak igen üdvös és jó jele annak, hogy a nemzet megtalálja a helyes utat, a melyet a jövő világharczokban és a közművelődés terén keresnie kell. Ha nem csalódom, a hosszú épitkezés csak azért van, mert állítólag nincs elég pénzünk. A miniszter ur is azt mondja, hogy számolnunk kell a pénzügyi helyzettel. Engedje meg a t. ház, hogy itt rámutassak arra a szomorú helyzetre, a melyben a magyar képviselőház, a magyar nemzet van, hogy a mikor közművelődési fontos kérdésekről van szó, akkor nincs pénzünk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A mint azonban eszébe jut akár a hadügyminiszternek, akár a honvédelmi miniszternek, hogy pénz kell ismétlő-fegyverekre, a népfelkelőknek fegyverekkel való ellátására, [akkor mindjárt rendelkezésre állanak a kellő összegek, akkor itt vannak a pénztári készletek, és az a kérdés, hogy a kiadás hosszabb időre legyen felosztva, szóba sem kerül, mert itt van a mindenható hatalom, a mely azt mondja: igy akarom, így parancsolom. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt kívánom és indítván) ozoni ugy a t. miniszter urnak, mint a t. háznak, hogy azt a mindenható parancsot, a mely mindig felülről jön, most sugalja a magyar közművelődés, és mondja ki, hogy ez az épitkezés ne tartson 1911-ig, hanem azonnal foganatosíttassák. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) A törvényjavaslatot pártom nevében is elfogadom. (Helyeslés.) Farkas József jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Nagyon sajnálom, de Rátkay László t. képviselőtársammal nem vagyok egy véleményen, és még abban az esetben is, ha e javaslat visszautasításánál magam maradok is, felszólalok és kijelentem, hogy nem szavazom meg. Mindenekelőtt kifogásolom a benyújtási módozatot és a rendkívül gyors tárgyalást, a melyet a t. kormány ennél a javaslatnál követ. A javaslat dátumából látjuk, hogy június 4-dikén nyújtatott be, néhány naj> múlva tárgyalta a pénzügyi bizottság, és ma, június 13-dikán, itt van már a plénumban, kritizálnunk kell és véleményt kell mondanunk felette. Pedig itt nincs szó csekélységről, hanem 10 millió koronáról. Azt tartom, hogy Magyarországon a legtöbb ember már a bőréből készül kiugrani, a mikor milliókról hall beszélni. Mert hol a delegáczió szavaz meg 38 milliót, — jövő évre, mondják, 40 milliót fogunk kidobni — hol meg a pénzügyminiszter jön 9 millió hátralékával, most meg a kultuszminiszter ur áll elő 10 millióval akkor, a mikor olyan nyomorultan szegény nép vagyunk, a melynek takarékoskodnia kellene. Nessi Pál: Ez az intézet legalább a miénk lesz ! Várady Károly: De kifogásolom a t. miniszter úrral szemben azt is, hogy oly apró, mondhatnám, nyomorúságos indokolást csatolt a javaslathoz. Ha összehasonlítom a másik törvényjavaslattal, a melyet a t. földmivelésügyi miniszter ur adott be, a hol nem 10 millióról van szó, hanem csak 150.000 koronáról, látom, hogy a földmivelésügyi miniszter ur teljesen kidolgozza a javaslatát, 19 oldalas indokolást csatol hozzá, szóval mutatja a legnagyobb lelkiismeretességet, melyet a miniszter ur a parlamenttel szemben tanúsítani tartozik, a miniszter ur pedig két oldalas indokolással áll elő. Igaz, hogy az indokolás mennyisége nem irányadó, mert hiszen az értéke és a minősége az irányadó; de én annyira szűknek tartom ezt az indokolást, hogy részemről lelkiismeretesen nem tudtam megbírálni ezt a javaslatot, mert igen sok hiányt fedeztem fel, melyre választ nem kaptam sem az indokolásban, sem a bizottsági jelentésben. így pl. szükségesnek tartottam volna, hogy a miniszter ur világosan tárja a törvényhozás elé, hogy a mai épület mibe került, milyen nagyságú, milyenek benne a tanügyi viszonyok, miért nem elégséges? Elmondta a miniszter, hogy 600 tanulóra van hely, de elmondta azt is, hogy felvett már uj helyiségeket. Hallottuk, hogy ez a fényes épület, melyet 1882-ben használatba vettek, a kincstár kezelésébe kerül, de hogy mi történik vele, azt nem tudjuk. Hiszen ez is milliókba került és megindítjuk a tanácskozást más épület felől a