Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. 195 veszi-e a választ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a Kovács Gyula képviselő urnak a földmivelésügyi miniszterhez intézett interpellácziójára adandó válasz az alsó-szabolcsi tiszai ármentesitő-társulat ártérfejlesztése ügyében. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. ház! Kovács Gyula képviselő ur a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): »Minthogy az alsó-szabolcsi tiszai ármentesitő-társulat ártérfejlesztési munkálata, arra tekintettel, hogy az ártérfejlesztés alapjául szolgáló lejtmérésnek tökéletlen volta az ártérfejlesztési tárgyalások folyamán beigazoltatott, s arra is tekintettel, hogy a megnevezett társulat a műszaki ártérfejlesztés alapjául vett különböző vizszin alá eső területek egymás közötti hozzájárulása arányát megállapitó 41.055/1898. számú földmivelésügyi miniszteri határozat jogerőre emelkedését, vagyis a közigazgatási bíróság ide vonatkozó Ítéletét be sem várva, a 11-es osztályozási bizottságot e nélkül alakította meg, s ez eljárását meg is kezdette, igy a társulat közgyűlése az osztályozást és kivetési kulcsot egy oly bizottság munkálata alapulvételével állapította meg, mely bizottság megalakítása törvényes alappal sem birt; végre tekintettel arra, hogy az ily alapon létrejött társulati közgyűlési határozatot a másodfokban eljárt hujduvármegyei alispán egész terjedelmében megsemmisítette, s igy a megnevezett társulat ártérfejlesztési eljárása nem sorozható az oly társulatok ártérfejlesztései közé, melyeknek eljárása minden tekintetben törvényes utón folyt le: kérdezem az igen t. földmivelésügyi miniszter úrtól, hajlandó-e a múlt évi 94 348, V. szám alatt kibocsátott azon rendeletét, melyben az alsó-szabolcsi tiszai ármentesitő-társulatnak engedélyt adott arra, hogy a kiterjesztett ártérre a kivetéseket már a folyó 1902-ik évtől kezdve teljesíthesse, hatályon kívül helyezni, ezáltal a megsértett jogrendet helyreállítani s több száz kisbirtokos jogos érdekeit a megnevezett társulat túlkapásaival szemben védelembe venni, végre a törvényesség mellőzésével létrejött ezen ártérfejlesztési munkálatokat legfőbb felügyeleti jogánál fogva egész terjedelemben megsemmisíteni.« Előre bocsátom, t. ház, hogy annak idején a törvényhozás nem könnyen határozta el magát arra, hogy az u. n. fensiki területeket az ártérbe és a teherviselésbe bevonja. Van és szólt bizonyos méltányosság a mellett, hogy a mely területek annyi éven át nem járultak a vízszabályozáshoz és annak terheihez, azok ezentúl se járuljanak hozzá. Azonban tekintettel arra, hogy a Tisza vizszine és az árviz borításai lényegesen emelkedtek, a törvényhozás kényszerhelyzet előtt állott; mert hogy ha nem vonja be ama területeket, a melyek az árviz veszélyének szintén ki vannak téve, akkor a törvényhozás abba a helyzetbe jut, hogy kénytelen segélyt nyújtani, mert az ősi árterületek nem bírják azon terheket, a melyek általa lettek volna viselendők. Ezt általánosságban előre bocsátom. A mi már magát a fenforgó kérdést illeti, itt arról van szó, mint az interpelláló képviselő ur is jelezte, hogy az alsó-szabolcsi tiszai ármentesitő társulat, mely annak idején egyezményes alapon alakult, árterületét műszakilag fejlesztette. Ehhez a társulatnak kétségtelenül joga volt. A számokból az látszik, hogy az ősi egyezményes árterület volt 247.710 kat, hold, a műszaki árfejlesztés után a terület, a mint a t, képviselő ur is jelezte, 351.577 kat. hold lett, és e szerint 106.867 kat. hold az az uj terület, a mely bevonatott az ártérbe. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ebbe az uj területbe fensiki ártér czimén aránylag kis rész vonatott be, t. i. fensiki ártér czimén csak 18.299 kat. holdat vontak be, a többi pedig, az 1830-iki vizszin alá eső terület, vagyis olyan terület, a mely annak idején lett volna tulajdonképen bevonandó, és igy csak az 1830-iki árterület pontos kimutatása folytán jött be az ártérbe. A mi azt a kérdést illeti, hogy az ártérfejlesztés mily stádiumban van, arra nézve mondhatom, hogy az ártérfejlesztés teljesen jogerőre emelkedett még 1899-ben, azon az ártérfejlesztésen változtatni nincs jogom. Mellékesen jegyzem meg, hogy akkor, a mikor a műszaki ártérfejlesztés ügyében határoztam, intézkedtem, hogy 25.034 kat. hold, a melyeket be akartak vonni, ne vonassák be. Többek közt azon a vidéken is, a mely iránt a t. képviselő ur érdeklődik, nevezetes területek hagyattak ki az ártér keretéből, és pedig ebből a 25.034 kat. holdból HajduBöszörmény és a közel eső vidéken kihagyatott: Hajdúszoboszlón 3398 kat. hold, Angyalházán 222 kat. hold, Hajdu-Nánáson 2087 kat. hold, Hajdu-Böszörmény határán 994 kat. hold, Balmaz-Ujvároson 1909 kat. hold. Tovább menve, kötelességem, t. ház, előadni, hogy az ártérfejlesztés megállapításánál a vizszinek egymásközti aránya is meg lett állapítva, és miután a vizszinek egymásközti arányának megállapítása ellen a közigazgatási bírósághoz folyamodtak, a köziga7gatási bíróság mint független bíróság azt a határozatot, a melyet én hoztam ebben a tárgyban, változatlanul fentartotta. Az osztályozás következvén, ennek folyamán történt, hogy a társulat közgyűlésének határozata ellen közbevetett felebbezés folytán Hajdú megye alispánja a munkálatokat megsemmisítette, és pedig két okból. Az egyik ok az volt, hogy nem tartatott meg a helyes sorrend, mert ugyanabban az ülésben, a melyben az árvizszinek egymásközti aránya iránt hozatott határozat, választatott meg a 11 tagú osztályozási bizottság. Ez az egyik. A másik indok az volt, hogy az osztályozás a kataszterre lett alapítva, pedig a kataszteri tiszta jövedelem ily alapul nem szolgálhat. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a mi 15*