Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

188 130. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. hogy a választások tisztaságát a törvény korlátai közt fentartsuk. • Molnár Jenő: Mi lesz a főszolgabíróval! Széll Kálmán miniszterelnök: A főszolgabíró? Molnár Jenő képviselő urnak, a ki olyan türelmetlen, öt helytelenül eljáró főszolgabíróval szemben 980-at állithatok, a kik mindig törvényesen járnak el. Persze, az ötről hangzik a panasz, a többiről pedig nincsen szó. Kiment már az ország perifériájába és szellemébe, hogy részrehajló eljárás a legfelsőbb instáncziában, a minisztériumban nincs, Molnár Jenő: Ott nincs! Széll Kálmán miniszterelnök: Részrehajlatlan eljárás van ott, és ez meg is hozza a gyümölcsét, de azt, hogy előmozdítsak minden oly dolgot, a mi már nem szabad, de szabados mozgalom, azt, hogy előmozdítsam most már mindenfelé a legizgatottabb hangulatban keletkezett és talán a kicsapongásig menő agitácziókat és kihágásokat, azt már nem teszem meg semmi körülmények közt. Azt hiszik a t. képviselő urak, hogy Margittán olyan nyugodt hangulat van, mint itten ? Ott igen izgatott hangulat van, az egész kerület izgatott hangulatban van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs semmi!) Bakonyi Samu: Alegméltóságteljesebb magatartást tanúsította a nép! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ne beszéljenek nekem a képviselő urak, a ki nem vagyok mai nyúl, hanem 14 választást csináltam magam keresztül, arról, hogy ott minden községben a választást megelőzőleg méltóságteljes hangulat van, (Zaj a szélsobaloldalon.) Nagyon fogok örülni, ha méltóságos hangulat van azokban a vezetőkben, a kik a választás faktorai, hanem, hogy ott annál a lakosságnál, a mely ellen az a rendelet van intézve — mert hiszen nem az in teliigen czia ellen van intézve, a mely a főszolgabírónak ezen túlvitt, helytelen intézkedése mellett is kapott volna engedélyt — hogy ott azon körökben oly méltóságteljes hangulat legyen, azt nekem ne mondják, mert akkor nem azon kezdődött volna a dolog, hogy nemcsak az ablakokat beverték, de még az ablakfákat is eltörték. Lehet azt elnézni, hogy az ily dolgok kezdetüket vegyék? Én a rendet máskép fogom fel. És ne gondolják a t. képviselő urak, hogyha én azt hirdetem, hogy higgadtan, tárgyilagosan, igazságosan járok el mindig és azt tartom, hogy jó szerével kell előbb megpróbálni, mintsem az ember az utolsó argumentummal jöjjön : ne higyjék az urak, hogy akkor én ne tudjak és ne akarjak igen erős és komoly rendszabályokhoz is nyúlni, ha szükségesek. Meg is fogom tenni. Nem hagyhatom kezdődni azon dolgokat kicsinyen, hogy a végén úrrá váljanak az egész választókerületben. Ez egészen természetes is, mert ott az ellenzéki ós a kormánypárti jelölt közt erős összeütközés volt. A kormánypárti jelöltnek kasszálták a választását. Pichler Győző: Lemondott! Széll Kálmán miniszterelnök: Jól van, meglehet, hogy azért mondott le, mert attól félt, hogy kasszálják a választását. Hogy ott ne legyen meg a talaj nagyon izgatott hangulatra, azt senki sem fogja állítani, Éz a czédula nem bizonyít semmit, mert ez akkor keletkezett, a mikor a hirdetmény, május 25-én. Azért mondtam, hogy tessék ideadni nekem, majd megnézem a dátumot. Akkor adták ki, de hozzám csak május 27-én jött a képviselő uré, én csak 28-ikán intézkedtem. Nem akarok az én terminusaimról jótállni, de bizonyos, hogy a hirdetmény után és aznap adták ki e czédulát, mikor a hirdetmény keletkezett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ezzel kellő értékére redukáltam az egész nagy históriát. A t. képviselő urak, miután a malmukra hajtja a vizet, egyszerre azzal a tanácscsal állnak elő, hogy ide-oda függeszszem fel, csapjam el a főszolgabírót. Ily rögtön nem intézkedem, mert az nem erély ám, hanem erőszak, esetleg törvénysértés, és esetleg az autonómia megsértése, a mit én nem teszek, hanem felelősségre vonom azt, a ki hibázott, a törvény rendje-módja szerint. (Helyeslés jobb felöl.) A mi a választási határidőt illeti, hogy a margittai, vagy nem tudom, milyen vásár folytán a választás oly napra van kitűzve, melyből az az intenczió látszik, hogy a választók egy részét visszatartsák, erre szintén felelek. Hogy e tekintetben nekem mi a nézetem, erről elmondok egy históriát, hogyan jártam el ezelőtt 24 vagy 27 évvel, vagy az 1875-iki vagy az 1878-iki választásoknál, mikor ezen a helyen ültem. (A pénzügyminiszteri székre mutat.) Akkor hozzám fordult egy ellenzéki képviselőjelölt azzal a panaszszal, hogy egy helytelen intézkedés történt a pénzügyigazgató, akkor adófelügyelő részéről. Tömeges ekzekucziókat rendelt el a választás napjára, a portékák elvitelével fűszerezte ezt az intézkedést, egy távol eső helyre vitette az ingókat, hogy a választók be ne mehessenek a.^ kerület központjába, a választási székhelyre. Én sürgősen intézkedtem, hogy ezt a rendeletet hatályon kivül kell helyezni. Ekkor a másik képviselőjelölt, a kormánypárti, jött hozzám Uátótra, pedig egy messze levő vármegyéből való volt. Ebből látom, hogy 78-ban volt, mert akkor Julius 6-ika és 16-ika közt voltak a választások és én akkor kezdtem meg szabadságomat és Rátóton időztem. Azzal jött hozzám, hogy az lehetetlen, hogy én azt megtegyem, mert ő akkor megbukik és hogy rá is birta már az adófelügyelőt, hogy az én rendeletemet, a mely felfüggeszti azt a sérelmes rendeletet, ne teljesítse. Akkor azt a képviselő urat én elküldöttem sétálni, nem engedtem a remonstrácziónak és azt az adófelügyelőt, ki a képviselő kívánságára