Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-120
120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. 189 az én rendeletein végrehajtását felfüggesztette, menten elcsaptam. En ilyen dologban igy szoktam eljárni, a hol törvényes hatáskörömben ilyen szekáns, ilyen malveillens, ilyen maia fidest tanusitó eljárás megtorlását meggyőződésem szerint helyesnek és szükségesnek tartom. így járnék el most is, ha a képviselő ur nem olyan dolgot mondott volna, a miben nekem beavatkozásom nincsen. Én nem csaphatok el ezért senkit, sem a választási terminust nem változtathatom meg, mert ezt nekem, mint belügyminiszternek a törvény értelmében tennem nem szabad. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ez lehetetlen dolog, én az önkormányzatot respektálom, én az önkormányzatot reformálni kivánom, a képviselő urak azt mondják, megcsúfítom és most a képviselő urak akarnak engem buzditani arra, hogy belenyúljak mélyen az önkormányzat törvényes jogaiba. Ezt nem tehetem, ezzel nem szolgálhatok, a másik részét a dolognak orvosolni fogom. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Benedek János: T. ház! ISTem veszem tudomásul a miniszterelnök ur válaszát, mert az egyáltalában nem volt válasz a hozzá intézett kérdésre, hanem egyszerűen mellé felelt a miniszterelnök ur. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én egyenes kérdést intéztem, egyenes feleletet vártam, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Én a miniszterelnök urnak, sem mint miniszterelnöknek, sem mint belügyminiszternek, sem mint magánembernek, sem személyét, sem tekintélyét egyáltalában nem bántottam, s nem volt szüksége arra az elkeseredésre, arra az izgatott hangulatra, a melylyel kérdésemre felelt és oly dolgokkal vádolt, melyekre én okot igazán nem szolgáltattam. (Igaz! Ugy van! a szélsbbaloldalon.) Én kijelentettem, hogy nem akarom a miniszterelnök urat gyanúsítani, hogy olyan pap, a ki vizet prédikál, mellé pedig bort iszik, mert én egyenes és igaz embernek szeretem tartani a belügyminiszter urat; azonban ez a paphoz való hasonlat még sem egészen sikerült, mert a belügyminiszter ur azt mondta, hogy kötelességet vagy erélyt nem tanul tőlem, vagy mástól; márpedig a jó pap holtig tanul. Egy kis erélyt nem ártana tanulni a miniszterelnök urnak, mert ebben a kérdésben nem járt el erélyesen. Épen azokra a kérdésekre nem felelt meg, hogy vájjon gondolja-e, hogy a közigazgatás feladatait részrehajlatlanul fogja a választások idejében teljesíteni ez a szolgabíró, a ki már most, a választások küszöbén, ilyen hallatlan, még a Bach-korszakot is fölülmúló dolgokat csinál? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Összeilleszthető-e az a magánlak szentségével, ha korlátokat állit fel a hatóság, hogy lakásába hány vendéget hivhat meg valaki? Igazságos közigazgatás-e az, hogy ha a magánlak szentségét megsérti a hatóság azáltal, hogy oda garázda zsandár módjára behatol? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondja a t. belügyminiszter ur, hogy nincs kimondva abban a rendeletben, hogy a közlekedés kormánypártnak szabad, ellenzékinek nem szabad, mert ott az van kimondva, hogy egyáltalában senkinek sem szabad. Felmutattam azt a hatósági engedélyt, melylyel a róm. kath. lelkésznek megengedte, hogy családjával együtt mehet mindenüvé. Családjához tartozik a cselédje, a kocsisa stb. mind. S épen ez a sérelmes, hogy csak azok közlekedhettek, a kiknek a szolgabíró ur megengedte és a kikről tudja, hogy az ő vizeit nem fogják zavarni! Akárki informálta a t. miniszterelnök urat arról, hogy abban a kerületben izgatott hangulat van, nem mondott igazat, mert a hangulat abban a kerületben a legkevésbbé sem izgatott. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula: Csak a jegyzők izgatottak. Benedek János: Ott voltunk egy páran. Oly nyugodtan beszéltek azok az emberek — amint itt közbeszólás alakjában képviselőtársaim is kifejezték — oly méltóságteljesen viselte magát a nép, hogy én szeretném, hogy ha annak a népnek méltóságos magatartásával a miniszterelnök ur tanúsított magatartása megfelelő arányban volna, és hogy válaszában ő is annyira megőrizte volna méltóságát. Elismerem, hogy igen erélyes és hatalmas ember a miniszterelnök ur. Erélyes és hatalmas ember a király is. Azonban mikor Margittára vagy valamelyik faluba bevonult egyszer a király ő Eelsége és Kóbi nagyon előre talált tolakodni, és figyelmeztették, hogy ne tolakodjék annyira, előre, mert a király jön, Kóbi azt felelte: »Mit a király, hisz az nem a szolgabíró!« (Tetszés.) Nagy ur a miniszterelnök ur, de nagyobb ur a főszolgabíró, mert, ugy látszik, a miniszterelnök ur nem akarja megrendszabályozni esnem felel az én kérdésemre és igy mint belügyminiszter nem teljesiti kötelességét. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igaz, hogy az autonómia körét nem sértheti meg a miniszterelnök ur azzal, hogy a központi választmány által már kitűzött határnapot megváltoztassa. Elismerem, hogy ez a kérelmem tévedésen alapul. De én csak azt mondtam, hogy azon a napon, a melyre a választás ki van tűzve, Érmihályfalván vásár lesz. Igy tehát az ottani nép vagy alkotmányos jogát gyakorolja, vagy létfentartásában lesz kénylen kárt szenvedni. Ha tehát nincsen is módjában a miniszterelnök urnak a választás napját megváltoztatni, hatalmában áll a vásár napját megváltoztatni. Csak azt akarom még megemlíteni, hogy nekem egyáltalában nem volt szándékom a miniszterelnök urat bántani. Az azonban, hogy a kérdéseimre ilyen haragosan felel, azt bizonyítja, hogy nincsen igaza. Mindezek után a miniszterelnök ur válaszát ily formában tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.)
