Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. 187 gam, hanem sem balra, sem jobbra nem nézve, részrehajlatlanul járok el, és teszem azt választási és nem választási, politikai és nem politikai, közigazgatási és árvaügyben és mindenben, a mi előadja magát. A mi a szóban forgó kérdést illeti, a t. képviselő ur azon kezdte, a mit eltanult azoktól, a kik abba a frázisba beleszerettek és minduntaíanul ismételgették bővebb és alapos bizonyítékok nélkül: hogy a miniszter ur rendelkezik, de nem fogadnak neki szót. Hát tagadom, és tudnám az ellenkezőjét bizonyítani és olyan esetet is mondani, hogy az én szómnak megsiratója olyan is volt, a kit azok védelmeznek, a kik itt vádolnak, hogy nem járok el erélyesen. De hát igy van ez az országban és talán minden országban. Azért én nem boszankodom oly nagyon, engem ez hidegen hagy. Itt minden ember azt prédikálja, hogy legyen a miniszterelnök erélyes — de mással legyen erélyes. (Élénk derültség.) Legyen erélyes mindenkivel szemben, de ő vele, vagy az ő kegyeltjével, akár emberével, akár érdekkörével, akár eszméjével szemben ne; akkor vegye elő a keztyüs kezét, akkor ne legyen erélyes, hanem a szomszéd urakkal igen! Hát engem ez sem zavar, hanem megyek a magam utján és nyugodt a lelkiismeretem. És nyugodt a lelkiismeretem ebben a kérdésben is. A t. képviselő ur, a ki, hogy ne legyen kénytelen valami elismerő szót is mondani, azt mondja: nem tudja, hogy történt, talán a jóbarátai figyelmeztették az illető szolgabírót, hanem tény az, hogy az a hirdetményt visszavonta. Na, hát én megmondom a képviselő urnak. Visszavonta azért, mert én parancsoltam. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Tudjuk!) De nem mondta! Ez már égette volna a száját! Pedig nincs abban valami nagy dolog. Nessi Pál: Elegen dicsérik odaát! Széll Kálmán miniszterelnök: Itt nem arról van szó! Nem veszem tragikusan, legyen nyugodt Nessi Pál képviselő ur. Hát a dolog igy áll. Feljött hozzám egyik najaon az ellenzéki képviselőjelölt és megmutatta nekem azt a hirdetményt és azzal mutatta meg, hogy kér engem, hogy ebben a dologban intézkedjem, mert nem tartja rendén valónak és nem helyes, hogy a szolgabíró túlment a hatáskörén és rendelkezik oly módon, ahogyan Tatárországban sem szokás. Én elolvastam ezt a hirdetményt. Veres papíron van. És azt mondtam az illető képviselőjelöltnek, a ki pedig nem nagy barátom nekem, már t. i. a tolla nem az; csak konstatálom, hogy azért igazságosan bántam el vele, — azt mondtam neki: »Önnek igaza,van, mert ez nem járja, ezt nem szabad tenni.« És intézkedtem azonnal. Ez a dclegáczióban történt. Nem is késlekedtem, vagy nem is tettem azt, a mit lehetett volna tennem, hogy azt mondtam volna, majd délután felmegyek a hivatalba, vagy holnap reggel majd intézkedem. Hanem azt mondtam, menjen fel azonnal a belügyminisztériumba, küldje le nekem ide ezt meg ezt a tisztviselőt, a ki által majd rögtön rendelkezni fogok. Le is küldték hozzám ide, a múzeum épületébe azt a tisztviselőt, rög| tön rendelkeztem és az alispánnak azt a parancsot adtam ki, hogy ezt az intézkedést vissza kell vonni és a hirdetésnek csak két pontja tartható fenn, a mely a rend fentartása érdekében szükséges, (Elénk helyeslés.) és a mely olyan, hogy azt az ő hatáskörében elrendelheti, mert oly helyen, a hol izgalmak bekövetkezése várható, a korcsmákat egész éjjel tárva-nyitva nem lehet hagyni, hanem gondoskodni kell a rendről. Nincs az önök érdekében sem az, ha nem tesznek semmit a rend fentartására. Hiszen nincsen megmondva abban a rendeletben, hogy a kormánypártnak szabad, az ellenzéknek nem. (Mozgás a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Kevés ott a kormánypárti!) Nem részrehajlás ez, hanem túlszigor, a dolognak korlát nélkül való túlvitele, a mely nem járja. De nem részrehajlásról van szó, nem politikai sérelemről, nem az egyes individuumok politikai hitvallása szerint való eljárásról, hanem ez egy egyszerű, általános plakátum, a melyben a rendelkezések túlmennek a kellő határon, ez ne,m járja, és épen azért visszavonattam. Abban igazat adok a t. képviselő urnak, — és az államtitkár urat azonnal meg is kértem, hogy délután erre nézve majd intézkedjünk, — mondom, abban igazat adok, hogy feleletre kell vonni az illetőket arra nézve, illetve jelentést tétetek magamnak, hogy miért nem vonták vissza azt a tilalmat azon a módon, a mint kihirdetése történt. (Helyeslés.) Rögtön fogom orvosolni, ha sérelem történt. De hát hiszen tudvalevő, hogy hogyan szokott a dolog történni az ilyen plakátokkal. Kiragasztják őket, aztán elkallódnak. Szükségesnek tartották, és helyes is volt. hogy dobszóval is kihirdették a rendeletet. De hát plakátumot is kellett volna ragasztatni, hogy hát a régi rendeletet visszavonták. Azonnal fogok intézkedni, és igen szigorúan, párttekintetek nélkül fogok eljárni. Általában ne méltóztassanak a t. képviselő urak velem szemben ily panaszokkal előállani, hogy a választások szabadságát bármi tekintetben elő nem mozditom. Kérem, én sem vagyok Úristen, a t. képviselő ur sem mindenttudó, mindentlátó ; én is csak akkor intézkedhetem, ha megtudok valamit. És az emberek tudják, hogy intézkedem. A t. képviselő urak a saját maguk körében is tapasztalhatták ezt, mert higyjék el, ha nem járnék el igy, nem ülnének itt annyian, (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Elismertük!) Ne vonják tehát ezt kétségbe, mert a ki az ellenkezőjét mondja, az igazságot üti arczul. Molnár Jenő : Nem mondjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor hát ne halljak olyan diszkussziót, mint az előbb. Nem ig gosak, nem objektívek a t. képviselő urak, ha engem azzal a váddal illetnek, hogy nem teszek meg minden emberileg lehetségest, 24*