Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

112. országos ülés 19\ ban sem válogatják a kifejezéseket, egy cseppet sem ! Pichler Győző: Még Széll Kálmán ellen sem, az a borzasztó! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Már rólam is gondoskodni akar Pichler, nemcsak Magyarországról ! Köszönöm! (Derültség.) Kossuth Ferencz: Az a hir van elterjedve, t. miniszter ur — és ezzel nem derültséget, hanem szomorúságot lehet előidézni, — hogy a korona az osztrák követelések felé hajlik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem áll! Polczner Jenő: A trónbeszédben is megmondta már a korona! Kossuth Ferencz: Megvallom, hogy a magam részéről a korona ezt a hajlamát természetesnek találom. Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem bir alappal! Kossuth Ferencz: Ha nem birna alappal, örülnék neki, ele félek, hogy a miniszterelnök téved, és megmondom, hogy miért. (Ralijuk! Halljuk!) Krasznay Ferencz: Szép egyensúly a korona és a nemzet közt ! Kossuth Ferencz: Az uralkodó nemcsak magyar király, hanem osztrák császár is, neki nemcsak Magyarországgal, hanem Ausztriával szemben is vannak kötelességei. Ha tehát az elterjedt hir igaz . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! Kossuth Ferencz: ... és ha az uralkodó az osztrák követelések támogatása felé hajlik,.. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallgassuk meg!) Kossuth Ferencz: ...a mit én a miniszterelnökkel szemben is állítani mernék, mert a helyzet természetes következménye (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon), az t. i., hogy a korona az osztrák követeléseket támogatja; (Ugy van! Ugy van ! és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mindig azokat támogatta.) ez csak azt mutatja, mennyire igazsága van a függetlenségi pártnak akkor, midőn a korona érdekében is a per szón ál-uniót sürgeti; mert e nélkül, ha ugyanazon személy viseli a magyar királyi és az osztrák császári koronát, kénytelen az uralkodó, személyes ténykedésével, vagy az egyik vagy a másik ország érdekeit érzékenyen sérteni. (Mozgás jobbfelöl. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez uj dolog! Kossuth Ferencz: Igenis, miniszterelnök ur, természetes az, hogy az osztrák császár az osztrák követeléseknek kedvez, mert elsőrangú ausztriai érdek az, hogy Ausztriában a közbéke a pártközi békével helyreálljon. Az osztrák császár látja és belátja azt, hogy a legbiztosabb mód Ausztriában szüneteltetni a pártvillongást, az, hogy Ausztria Magyarországgal szemben követelőleg lépjen fel. (Ugy van! a szélsöbalolda2 május 12-én, hétfőn. 7 Ion.) Az tehát természetes dolog az osztrák császár részéről, hogy ő előtte minden kedves legyen, a mi ezt a nagy eredményt előidézheti; és hogy e következtetés helyes, mutatja az, hogy máris megszűnt Ausztriában a pártviszály és minden egyes osztrák párt máris összefogott azért, hogy részt vegyen abban a hadjáratban, a melyet Magyarország ellen indított az osztrák kormány; ezt bizonyosan észrevette maga a császár is, és jogosan reménykedik abban, hogy ez a közös akczió, a melyben minden egyes osztrák párt egyesült, le fogja csillapítani Ausztriában az elkeseredett kedélyeket és el fogja tompítani az ellentétek élét. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én nem tudom, hogy ez igy van-e? (Igen is ugy van! a szélsőbal oldalon.) De állítom, hogy ez, ha igy van. a helyzetnek logikus következménye. Nem tudhatom, milyen követelményekkel lép fel az osztrák miniszterelnök, mert erre nézve sok a híresztelés. Meg fogok azonban említeni néhányat abban a reményben, hogy a t. miniszterelnök ur abban a helyzetben lesz, hogy esetleg egyik, vagy másik híresztelést megezáfolja. Hírlik az, hogy az osztrák miniszterelnök azt követeli, hogy az átutalási eljáráson fontos változtatások eszközöltessenek, tehát épen azon az egyetlen vívmányon, a melyért Magyarország a háromszázalékos quótaern élést a mi jiártunk ellenkezése daczára megszavazta. Hirlik, hogy a magyar ipar jiártolásának arányaiba is bele akar avatkozni: hirlik, hogy a vámszövetséget hosszú időtartamra akarja kiterjeszteni: húsz, huszonöt évről beszélnek, ugy, hogy az ischli klauzula, a melyet mi eltemetettnek hittünk, ebben az alakban ismét feltámad. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hirlik, hogy az iparvámoknak általános felemelését követeli: pedig, minthogy az iparvámok már eddig is alkalmasak voltak arra, hogy az osztrák iparnak biztosítsák az egész közös vámterületet, tehát az iparvámoknak felemelése más czéllal nem történhetik, mint azzal, hogy a magyar fogyasztőközönséget közvetlen adóval még erősebben megadóztassák. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Végre hirlik az is, hogy az osztrák miniszterelnök nem akarja konczedálni bizonyos nyerstermények vámjának felemelését, még pedig azou nyerstermények vámjának, a melyek az osztrák ipar által feldolgoztatnak: például a bőr és a gyapjú. Ismétlem, hogy nincs módomban megtudhatni, mi igaz e híresztelésekből? de azt hiszem, mindenki egyet fog velem érteni abban, hogy e híresztelések nagyon is megfelelnek a mai helyzet képének és nagyon is természetesen fejlődnek ki a mai viszonyokból. A két miniszterelnök küzdelmében nem tudom melyik lesz a győztes ? a magyar-e, vagy az osztrák ? Elismerem, hogy a magyar miniszterelnök helyt áll a magyar érdekekért az 1899: XXX. t.-cz. keretében; hiszen látjuk a tárgya-