Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

<s 112. országos ülés 1902 május 12-én, hétfőn. lások hosszúságából is, hogy ő nem enged. Azt is feltételezem, hogy a magyar miniszterelnök inkább ott hagyná a helyét, sem hogy elfogadna oly feltételeket, a melyek károsabbá tennék a jelen állapotot a mostaninál, és Magyarország kárára változtatná meg az emiitett törvény által teremtett állapotot; ép ezért (Halljuk! Halljuk!) szükségesnek tartom, hogy egész komolysággal, egész higgadtsággal és egész ünnepélyességgel egy kijelentést tegyek a függetlenségi párt nevében. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kijelentés az, hogy bárki legyen, a ki az osztrák követelésekkel szemben olyan engedményeket tenne, a melyek a mai helyzetet még rosszabbá változtatnák, az szemben fogná magát találni az egész függetlenségi párttal, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) szemben fogná^ magát találni egy uj parlamenti lázadással. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kijelentem tehát a függetlenségi párt nevében, hogy az, a ki esetleg túl akarná Hezitálni az engedékenységben a miniszterelnök urat: az a függetlenségi párt legerősebb, legelkatározottabb ellenállásával fogna találkozni. (Elénk helyeslés a szélsőbal old álon.) A ház padlójára fogjuk szegezni az ilyen túlliczitálót, ugy, hogy meg se tudjon innen mozdulni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Nagy zaj.) Ezt a kijelentést a függetlenségi párt nevében meg akartam tenni azért, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy hallják meg mindenütt (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és értse meg előre is az az ismeretlen valaki, a ki esetleg a tiílliczitálásra vállalkoznék Ausztriával szemben. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És hallja meg, ha meghallhatja, maga a korona is, mert a korona érdeke, hogy Magyarországon béke legyen, minthogy a korona hatalmát és tekintélyét ásná alá az, ha mindkét országot elborítaná a legelkeseredettebb politikai küzdelem lángja, a helyett, hogy ezután is békés viszonyok lennének a korona legbiztosabb alapját képező Magyarországon. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az appropriáeziót nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Dedovics György jegyző: Krístóffy József. Pichler Győző : Kezdődik a liczitáczió ! (Derültség.) Kristóffy József: T. képviselőház! Ez a törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik és a mely a képviselőház által már megszavazott állami költségvetés végrehajtására hatalmazza fel - a kormányt, nemcsak arra nyújt alkalmat, hogy a pártok a maguk elvi álláspontja szerint bizalmukat vagy bizalmatlanságukat fejezzék ki a végrehajtó hatalom képviselői iránt, hanem egyszersmind arra is, hogy levonjuk a tanulságokat a lefolyt vita eredményeiből, (Halljuk! Halljuk!) megállapítván egyúttal azt is, vájjon mennyiben szolgálhatnak az ország hasznára azok a vezéreszmék és gondolatok, a melyek különböző pártok részéről ezen hosszura nyúlt diskusszió alatt szellőztetve lettek. És én azt gondolom, t. képviselőház, hogy ennek megállapítása ezúttal annyival inkább érdekes feladatot képez, mert az alkotmányos élet küzdelmein újból átesett pártok a lezajlott harezok után először jelentek meg a parlament porondján, a mely körülmény nemcsak hogy felkelti az érdeklődést, hanem szinte kihivja a kritikát arra nézve, hogy a pártok mit hagytak odakünn a régiből és mit hoztak magukkal az ujabb eszmékből, azokból a soha el nem múló vágyakból és törekvésekből, a melyek a sorsát fontolgató nép lelkét odakünn forrongásban tartják és a melyek rendszerint a törvényhozás komoly munkáját, sok esetben a parlamenti küzdelmeket is irányítani szokták. Es ha én azokat a felszólalásokat, a melyek a költségvetési vita medrében és annak rendjén az igen t. függetlenségi párt részéről elhangzottak, ebből a szempontból vizsgálom, ha keresem azt, hogy az alkotmányos élet tiszta forrásai mennyiben hatottak üditőleg és felfrissitőleg ezen párt felfogására és gondolkodására, hogy a népek vágyaiból és törekvéseiből mit hozott ez a t. párt magával: hát akkor konstatálnom kell, t. ház, hogy az igen t. függetlenségi párt (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a küzdelem nehéz napjaiban bizony nem sokat felejtett, de uj dolgokat, uj eszméket sem hozott; a programm a régi . . . Kossuth Ferencz: Hiszen ez a mi büszkeségünk ! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Mi nem változtatunk rajta; nem fordítjuk a köpönyeget! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kristóffy József: Mondom, a programm a régi, (Zaj a szélsöbaloldalon.) és a mint azt Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam iménti felszólalásából is megértettük, a fegyverek is többékevésbbé ép olyan régiek, mint a milyen meddő a harcz, s mint a milyen meddő a küzdelem a kiegyezés ellen, a melyről pedig már a tények bizonyítják, hogy az ország konszolidácziójának alapjául szolgál. (Helyeslés a jobboldalon.) Oly pártok, t. ház, a melyek akár a közjogi helyzetben, akár a modern állami felfogásgásban keresik az összes bajok forrását, általánosságban nem alkalmasak a kritikára, mert hiszen az ő kifogásukegyszersmindenkorra ugyanaz; többé-kevésbbé mindent annak az alapnak rovására írnak, a melyet elvileg hibáztatnak. És ebben a helyzetben van az igen t. függetlenségi párt i=, a melynek közjogi merevsége már szinte konzervatív jelleget kölcsönöz a párt politikai működésének, úgyannyira, hogy nem veszi észre feje felett az idők változó járását; nem látja az igények, szükségletek és vágyak átalakulását; azokat a nagy szocziális társadalmi és gazdasági problémákat, a melyek odakünn a nép lelkében forrnak ... (Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Rátkay László : Uraságod talán idegen? (Zaj. Elnök csenget.) Krístóffy József:. ., és a melyek épen azért