Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-116
116. országos ülés 1902 Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy, csak az, a mi tőlem kitelik, fog jönni, Pichler Győző: Minden kitelik a miniszterelnöktől. Nagyobb ur a miniszterelnök, mint gróf Szapáry Gyula. (Zaj a szélsÖbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. A t. képviselő urak sem szorítkoznak csak magára a kérdésre, hanem még sok egyebet is tárgyaltak, tebát joga van a miniszterelnök urnak arra is válaszát kiterjeszteni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Elismerem Pichler képviselő urnak, sőt vindikálom is magamnak, nem mint Széll Kálmán, hanem mint magyar miniszterelnök, hogy nagyobb ur ebben az országban nincs. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lám most meg nem tetszik. (Derültség.) Kubik Béla: Támogatjuk szívesen, csak szerezzen neki érvényt! Széll Kálmán miniszterelnök: Azonban akármekkora ur is a miniszterelnök, tartozik respektálni minden hatáskört, a melyet a törvény és a szabályok előírnak, az önökét is, másét is, a magamét is, mert a magamét is respektáltatni ki- í vánom. (Helyeslés jóbbfelöl.) Először is arról szólok, hogy Rátkay képviselő ur azt mondotta, hogy tegnap a hadügyi albizottságban német nyelven folyt a tárgyalás. (Ralijuk! Halljuk!) Tessék distingválni: a delegáczióban német nyelven történt a tárgyalás. Először is a delegáczióban soha nem ejtetett ki német szó, nem szabad kiejtetni, mert annak, és i>edig minden orgánum részéről, a közösek részéről is, nyelve kizárólag a magyar állam nyelve. De ez egy albizottságban történt és ott is nem a tárgyalás vezettetett németül, hanem az igaz, bár tegnap a diplomaták szerencséltetvén engem, hamarább, talán egynegyed 7 órakor mentem el, és igy nem tudom, hogy mi történt végig, de azon két és egynegyed óra alatt egyetlenegy delegátustól hallottam csak egyetlenegy német kérdést feltenni. (Zaj a szélsÖbaloldalon. Felkiáltások : Ki volt az'?) Nessi Pál: Ki volt az ? (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az sem volt a többséghez tartozó, ezt is megmondom Nessi képviselő urnak, (Derültség a szélsÖbaloldalon.) és ezt nem szemrehányáskép mondom, mert nem tartom, hogy hibázott, mert nem tartom bajnak, hogy egy technikus kérdésben rövid szavakkal németül kérdezett, de előadását magyarul folytatta és magyarul tárgyalt, a mint hogy az albizottság csak magyarul tárgyal. Már most a mi azt a sérelmet lényegben illeti, én, mikor felmentem a delegáczióba, találkoztam Rátkay és Kubik t. képviselőtársaimmal a folyosón. Nem tudom tehát, hogy mikép folyt le az a jelenet, mert nem voltam jelen. Hanem az a sérelem, hogy gr. Szapáry Gyula albizottsági elnök ur azt mondta volna, hogy nincsen joguk ott lenni, mert az albizottság tárgyalásai KÉPVU. NAPLÓ. 1901 1906. VII. KÖTETmájus 16-án, pénteken. 121 nem nyilvánosak. A t. képviselő urak pedig azt akarnák, — ugy látom ezen két interpelláczióból, — hogy én mondjam ki, vagy intézkedjem, — mert oda mehet csak ki a dolog, — hogy az albizottság ülései ezután nyilvánosak legyenek. A törvény azonban szabályozza e részben is a kérdést, a mennyiben 45. §-a azt mondja: »A bizottságok ülései rendesen nyilvánosak lesznek; a kivételi szabályok e részben az ügyrend által fognak megállapittatni, határozat azonban csak nyilt ülésben hozathatik«. Ez tehát statuálja, hogy az országos bizottságnak ülései rendszerint nyilvánosak, de ha az országos bizottság ügyrendje ugy állajhíja meg, az országos bizottság ülései is lehetnek nem nyilvánosak. Ez van a törvényben, mert azt mondja, hogy »rendesen nyilvánosak lesznek, a kivételi szabályok e részben az ügyrend által fognak megállapittatni«. Nessi Pál: Tiszta a dolog! Széll Kálmán miniszterelnök: Egész tiszta, de ez szól az országos bizottságra és nem szól az országos bizottság által kiküldött albizottságra. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsÖbaloldalon.) Nessi Pál: Hohó, csak egy bizottság van! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, hiszen a hohó nincsen benne. (Derültség a jobboldalon.) Ez egyszerűen csak azt mondja, hogy az országos bizottság ülései rendesen nyilvánosak. Már most kérem, legyen szives az én t. képviselőtársam a törvénynek szellemét, a mely ebben a három szóban le van téve, kegyesen figyelmére méltatni. Ha, az ügyrend érteimébén, még az országos ülés is kizárhatja a nyilvánosságot, akkor egj r , az előkészítés, a véleménynyilvánítás czéljából kiküldött albizottság hogyne zárhatná ki a nyilvánosságot? (Helyeslés a jobboldalon.) Csakhogy nem szabad semmiféle határozatot hozni nyilvánosság nélkül. De kinek P Áz országos bizottságnak. Az országos bizottságban nem szabad határozatot hozni a nyilvánosság kizárásával. Az albizottság határozatot nem hoz, határozatot nem hozhat és habár a felett határoz is, hogy mit fog véleményezni, de az albizottság csak véleményez, az albizottság csak előkészít, az albizottság csak feldolgoz és mindent a plénumba tartozik vinni. (Ugy van! jóbbfelöl.) Már most a plénumban ezen a világon minden szóba hozható és szóba is hozatik, mert a plénumban tett nyilatkozatok az érvényesek, azok megörökíttetnek a naplóban, a jegyzőkönyvekben. A mi a plénumban nem történik, az non avenu; mihelyt a plénum határozott, az albizottságok véleménye megszűnik, eltűnik épugy, mint a hogy hiába hivatkoznék valaki itt az igazságügyi, vagy a pénzügyi bizottság véleményére, hogyha a ház azt magáévá nem teszi, hanem a ház határoz. Ott is igy van. Már most azt mondják a t. képviselő urak, hogy minő egy irtóztató sérelem ez ós hogy hová fajult a delcgáczió? Hát ez azt tenné, t, 1(5
