Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

122 ílti. országos illés W02 május lü-án, pénteken. ház, — mert különben az »elfajulást« nem érteném, — hogy csak most történt, most állt elő az az állajwt, hogy ott a képviselők nem lehetnek jelen. De kérem, ez nem most állt elő, (Halljuk! Halljuk !) hanem ez 34 esztendő óta igy volt és soha ez más irányban ebben a házban eldöntés alá nem került. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát Pázmándy esete!) Nem döntött a Pázmándy esetében sem. Most akarom éjjen elmondani; ezt fejtegetem; még a könyv is a kezemben van. Hát mondom, eldöntés alá ez a kérdés nem került. Pázmándy Dénes úrral történt ezelőtt 13 esztendővel, — sem azelőtt, sem azóta ez a kérdés a házban szóvá nem tétetett — hogy ő Bécsben, én is jelen voltam, egy külügyi albizottság ülésén jelen akart lenni; és akkor kimondatott, — a mi a most magukat sértve érző képviselő uraknak is mondatott, — hogy az albizottság ülése nem nyilvános, hogy ő abban részt nem vehet. Akkor ő ezt szóvá tette a házban, és a házban többek között hozzászólt a miniszterelnök, a kérdés a házban megvitattatott és akkor az volt a nézet, hogy a házszabályok nem alkalmazhatók a delegáczióra, a delegácziónak szabályait annak a saját ügyrendje állapitja meg. Ebben az ügyrendben erről gondoskodás nincsen. Ott az albizottságok kiküldéséről szó nincs. Miért ? Mert ez az ügyrend — nem is volna helyes másként — mindig fenkagyja a delegáczió elhatározásának, hogy akar-e csak egy bizottságot kiküldeni, mint a minőt kiküld az osztrák, vagy akar-e többet kiküldeni, mint mi kiküldöttünk 30 esztendő óta, vagy hogy egyáltalában nem akar-e kiküldeni albizottságot, mert az is lehetséges, hogy az országos bizottság in pleno tárgyalja az összes dolgokat. Már most az a praxis jött foganatba, hogy a delegáczió albizottságokat küldött ki. Ezen albizottságra nézve ugy interpretáltatott az ügyrend mindig, hogy annak tanácskozásai bizalmas jellegűek és ott nem lehet jelen más, mint a ki a delegácziónak tagja. Az országos bizottság ülései nyilvánosak, de az albizottságokra nézve ugyanazon felfogás fogadtatott el, mint a képviselőház bizottságaira nézve, hogy valamint azokban csak a képviselőház tagjai vehetnek részt, ugy a delegácziók albizottságára is ugy interpretáltatott a kérdés, hogy, miután az nem parlamenti bizottság, hanem a delegáczió egy bizottsága, ezen albizottságokban épugy, mint pl. a ház pénzügyi bizottságában csak a ház tagjai lehetnek jelen, csak a delegáczió tagjai jelenhetnek meg, de más, a ki a delegácziónak nem tagja, azon jelen nem lehet. Már most egy analógiát hozok fel a t. képviselő uraknak. Azt mondja Barta Ödön t. képviselő ur, hogy a házszabályok 126. §-a alapján áll és erről az alapról mondja, hogy a sérelem megtörtént. Hát kérem, a képviselőház szabályai a delegáczióra nézve nem mérvadók és nem is applikálhatok, először azért, mert a törvény mondja, hogy a delegáczió maga állapitja meg az ügyrendjét, másodszor, mert az nem egy képviselőházi bizottság, hanem az egy főrendekből és kéj)viselőkből álló országos bizottság. Márpedig minden regnikoláris bizottságnál eddig az volt a praxis, — én azok mindegyikének, a horvátnak, a fiumeinek, a valuta-bizottságnak tagja voltam, — hogy az ilyen országos bizottságba képviselők soha sem jöttek be. Nessi Pál: Mert nem akartak! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha akartak volna is, nem jöhettek volna be, de volt rá eset, hogy akartak, és az illető országos bizottság elnöke azt mondotta, bocsánatot kerek, itten nincsen helye nem-tagnak, mert ez nem képviselőházi bizottság. A regnikoláris bizottságokban, a horvátban, a valutában, a millennárisban, és másban is a publiczitás igy nem értelmeztetett, és oda soha senki más, mint annak a bizottságnak tagja, be nem jöhetett. De furcsa is a házszabályokra való hivatkozás. Melyik házszabály legyen érvényes az ily bizottságban ? Bakonyi Samu: Mind a kettőé! Széll Kálmán miniszterelnök: A képviseloházé-e, vagy a főrendiházé? Hát ha a kettő ellentétben van egymással ? Pedig vannak ellentétek. Bakonyi Samu : Ebben nincsen ellentét! Széll Kálmán miniszterelnök: Különben megmondottam, hogy miért nem jöhetnek alkalmazá-sba. Azért nem, mert a törvény mondja, hogy a delegáczió maga állapitja meg saját szabályait. (Helyeslés a jobboldalon.) T, ház! Én azzal zárom előadásomat, méltóztassanak ezt a kérdést indítvány alakjában belehozatni bármikor magába a delegáczióba. Vannak ott ellenzéki tagok, hozzák ezt elő, és határozzon e felett a delegáczió plénuma, a mely a törvény értelmében hivatva van az ügyrendi szabályokat megállapítani. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha az én egyéni vélekedésemet kérdik, ugy én megvallom, hogy kérésüknek bizonyos jogosultságát elismerem és talán lehet is teljesítésére módot találni. Nem akképen, hogy minden bizottsági ülés nyilvános legyen, hanem hogy esetről-esetről mondják ki az illető bizottságok a nyilvánosságot. Mert ismétlem, a szabályok még a plénumra is megengedik, hogy zárt ülést tartsanak akkor, a mikor bizalmas kérdéseket tárgyalnak, olyanokat, a melyeket az egész világon nem tárgyalnak nyílt ajtók mellett. Nessi Pál: Ezt mi nem nehezményezzük ! Széll Kálmán miniszterelnök: Mert nézze Nessi képviselő ur, ha ön oda bejön és ott fejtegetnek valami ágyuszerkezetet, mondjuk egy lafféta-szerkezet belső konstrukczióját, olyanét, a mely túlszárnyalja a többi államok ágyuját: akkor az a vezető miniszter, a ki felelős a dolgokért . . . Nessi Pál: Szabad-e feltenni egy magyar képviselőről, hogy áruló?