Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

120 116. országos ülés 1902 május 16-cin, pénteken. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Németül!) Ott van Rakovszky képviselő ur, tegnaj>előtt is történt a hadügyi albizottságban, hogy kérdés intéztetett az iránt, liogy az u. n. tábori taraczk ágyuk miképen konstruáltattak, miből állanak, hogy van azoknak a dolga ? Oda kommandiroztatott egy generális, a ki az egész ügyet vezeti, s annak élén áll, s a ki mindnyájunknak, a kik jelen voltunk, tetszésére oly szakszerű, oly kimerítő, oly hosszas fejtegetést tartott, hogy az beillett volna tudományos felolvasásnak. Nessi Pál: Miért nem eresztenek be minket ? (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Magyarul tegyék '.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez megint más lapra tartozik, de bocsánatot kérek, egyszerre nem lehet minden közbeszóló ur kívánságán ak eleget tenni, s egyszerre nem lehet két témát fejtegetni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én tudom, hogy a t. képviselő ur nem is így szándékolta, de nagyon kérem, hogy 'ebben a véleményben ne legyen, mert a közös miniszterek mindegyike teljes lojalitással, tisztelettel, köteles tekintettel és művelt emberhez illő módon viselkedik, nyilatkozik és fejtegeti az ő dolgait. (Igaz! TJqy van! a, jobboldalon.) Most még Barta Ödön urnak egy megjegyzésére kell reflektálnom, mielőtt a dologba belemennék. T. képviselőtársam azt mondja, — csakhogy diskreditálja az intézményt, és ezt az ő szempontjából egy ellenzéki akcziónak elfogadom — hogy ott vaktában megszavaznak mindent, s ezt bizonyítja az is, hogy az osztrák pénzügyminiszter kijelentette, hogy nem szólhat még a hitelről, mert az ágyuk kérdése nincs még végleges stádiumban, mert még kísérleti stádiumban van, holott a delegáczió nekiment, s megszavaz erre a czélra 38 millió koronát. Egy vastag tévedés van a dologban. Örülök, hogy alkalmam nyílt a kéjjviselő urat felvilágosítani, a ki többé ezen állítását nem fogja fentartani, mert a kérdés nem így áll. A Haubitzok vagyis taraczkok ügye tökéletesen ki van próbálva, az teljesen készen áll. A mint bebizonyíttatott, ezek teljesen megfelelnek minden követelésnek, ki vannak próbálva és tökéletesen beválnak; de a tábori ágyuk vannak még kísérletezés alatt, tábori ágyukra pedig nem kérnek egy fillért sem, hanem csak taraczk-ágyukra és hegyi tüzérségre. Már most összekonfundálta ezt az az osztrák delegátus, az osztrák pénzügyminiszter pedig így nem nyilatkozhatott, mert tudja a dolgot, ha pedig nyilatkozott, nem tette helyesen, ezért jót állok. Hiszen ezt a tárgyalások is be fogják bizonyítani, s ha nincsenek is jelen ott a képviselő urak mindannyian, ez megjelenik a lapokban, kontrolálhatják, öt ellenzéki képviselő van ott, a ki szintén kontrolálhatja, s ha az ezen oldalon ülő képviselők mind hazaárulók is, az az öt nem hazaáruló, (Derültség a jobboldalon.) s az konstatálni fogja, hogy a taraczkokra, a Haubitzokra sem szavaznak meg ott semmit, a míg be nem bizonyittatik, hogy azok ki vannak próbálva. (TJgy van! a jobboldalon.) Kubik Béla: Lehetetlen, hogy öt ember kontrolálja azt az irtózatos nagy anyagot! (Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Meg vannak oda hiva a delegátusok és szívesen fogják látni a képviselő urakat is, ha odamennek. Tessék csak elmenni és ott a helyszínén fogják megmutatni a képviselő uraknak, hogy ki vannak próbálva. Nessi Pál: Elmehetek én is oda ? (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én magam hívom majd meg a t. kéjjviselő urat! Ott demonstrálni fogják neki is, hogy készen vannak és a kísérletezések teljesen be vannak fejezve. Nem áll tehát, hogy vaktában szavaznak meg valamit. (Helyeslés jobbfelöl.) A tábori ágyuk kérdése később jön. Erről szólt az, a mi az osztrákoknak mondatott. Ha a t. képviselő urak groteszknek tartják a delegáczió eljárását, hivatkozva valamely osztrák kijelentésre, ez, engedelmet kérek, nézetem szerint nem illik az osztrákokra sem, a mi különben is az ő dolguk; de a magyar delegaczióra mondani, hogy elhamarkodva és elsietve tárgyal, tessék elhinni, nem lehet. (TJgy van! jobbfelöl.) A delegáczió irományainak kiosztása után egy hét múlva tartott ülést a magyar hadügyi albizottság, ugy gondolom, kedden. Tartott ugyan eddig három ülést és mégis a legelején van a költségvetésnek, jjedig három ülésen keresztül tárgyalta, a mi elég hosszasan tartott. Azt mondani tehát, hogy, elhamarkodva tárgyal, nem lehet ma a nyilvánosságnak a levegőjében és korszakában, a mikor még arról is beszélnek, arról is tudnak és írnak az emberek, hogy mi nem történt. Nem lehet elhallgatni még csak a gondolatát sem az embernek, hisz ma már az sem lehetséges, hogy titokban maradjon az, a mit négyszemközt beszélünk. Ma tehát a nyilvánosságnak ilyen levegőjében nem lehet azt mondani, hogy ott titokban történik valami, mikor minden bizottságban és albizottságban benne vannak a kompetens ellenzéki férfiak. Az albizottságban sem történhetik semmi titokban, mert mindaz, a mi ottan történt, napvilágot lát és kontrolirozható. Tessék csak kontrolirozni. Én sohasem fogom az országgyűlésnek azt a jogát tagadni, hogy a kiküldött országos bizottság eljárását a törvényesség és eljárás szempontjából ne vehesse bírálat alá. (Helyeslés jobbfelöl.) Most is veszi és veheti is, csak engedjék meg, hogy megvédjem, mert állítani nem egyértelmű a bizonyítással. Bizonyítani pedig nem bizonyítottak azok az argumentumok semmit, legalább nem bizonyították azt, a mit állítottak. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Ellenmondások a szélsöbalóldalon.) Már most az érdeme az interpellácziónak ... (Zaj a szélsöbalóldalon.) Lengyel Zoltán: Most jön a pecsenye!