Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-116
116. országos ülés 1902 május 16-án, pénteken. 119 elejére, 1871-től 1875-ig micsoda erős ellenzéket gyakorolt! Azután itt volt az ellenzék gr. Apponyi Albert vezénylete alatt! Volt valaha panasz, hoztak-e fel valaha ebben a házban sérelmet, hogy a delegáczió az ő hatáskörén túlmegy és a törvényt megszegte ? Soha ! Pedig azok voltak oly hazafiak, mint mi mindannyian, és volt akkora tehetségük, mint nekünk. Rakovszky István: Akkor nem voltak! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha azt mondja Rakovszky t. képviselő ur, hogy nagyobbak voltak: akkor ez annál inkább bizonyit mellettem. Rakovszky István: Félreértett! Széll Kálmán miniszterelnök: Miért nem hozakodtak elő azzal, hogy a delegáczió czentrál-parlamentté nőtte ki magát, tiilment hatáskörén? Azért, mert nem volt rá ok, és igazi sérelem épugy nem forgott fenn, mint a hogy nem forog fenn ma sem. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloWalon.) Barta Ödön: Megmutatom, hogy volt sérelem ! Kubik Béla: Nem fajult el annyira! Széll Kálmán miniszterelnök: Az eljárásban semmi különbség sincs, a mire majd rátérek. Épen abból az időből veszem a preczedenst, a mikor gr. Apponyi Albert ott ült. (A baloldalra mutat.) Förster Ottó: Szép idők voltak! Széll Kálmán miniszterelnök: Már hogy t. képviselőtársaim ebben a kérdésben egy kicsit a kérdés érdemén túlmennek, a mit csak ugy jellemzek, hogy túlzásokba bocsátkoznak, azt csak kettővel legyen szabad illusztrálni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik ilyen túlzás Rátkay képviselő ur beszédében volt, a másik Bartáéban. Rátkay képviselő ur, hogy a dolgot egy kicsit drámaiasabb szinbe öltöztesse, azon kezdte, hogy micsoda tekervényes lépcsőkön kell oda jutni a delegáczió ülésterméhez és micsoda sötét helyeken kell keresztülmenni, hogy szinte borzong az ember háta. Hát, t. ház, a múzeumban kell, hogy ülésezzék a delegáczió. (Zaj és felkiáltások a széisöbaloldalon: Oda való!) De hiszen onnan inkább elkerül, mert az uj országházba fog kerülni. Hogy a muzeumnak a lépcsőjét, mely felvezet, mikor a főkapu nincs nyitva, ugy építették, erről a delegáczió intézménye nem tehet semmit. (Derültség jobbfelöl.) Aztán azt mondja Barta képviselő ur, hogy ott milliárdokat szavaznak meg. Barta Ödön: Szavaztak! Széll Kálmán miniszterelnök: De hány eszteudőn át?.. Barta Ödön: A mióta fennáll! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez más! (Zaj a széisöbaloldalon.) Nézze Barta képviselő ur, én lojális vagyok. Én azt mondom, hogy ez lapsus linguae, Barta Ödön: Nem lapsus, mert megmondtam, hogy a mióta működik. Tessék megnézni beszédemet! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha megmondta, akkor igaza van, de azt kell azután konstatálni, hogy hány esztendő óta, mert igen sok esztendő óta ott tényleg milliárdok jönnek ki. Hanem jó volt ezt konstatálni, nehogy valaki ugy értse. Barta ur nem ugy értette és ezzel elismerem, hogy nem volt túlzás, de hozzá kell tenni, hogy hány esztendőn keresztül, nehogy valaki azt higyje, a ki ezt nem hallotta, mert ón sem hallottam, hogy ez egy esztendőn keresztül történt. (Helyeslés jobb felöl.) Már most átmegyek a dolog lényegére. Mielőtt ezt tenném, egy megjegyzését Rátkay képviselő urnak mégis rektifikálnom kell. Sajnálom, igazán sajnálom, hogy a képviselő ur nem asszisztált annak a hadügyi albizottság tárgyalásának, már csak azért is, hogy alkalma lett volna a t. képviselőtársamnak meggyőződni, hogy a mit méltóztatott mondani, igazán nem áll. Azt méltóztatott mondani, hogy a külügyminiszter és a hadügyminiszter lenézéssel bánik a delegáczióval és idegen katonatisztek szivarszóval szavaznak meg milliókat. Hát kérem, azok az idegen katonák i-.emmit sem szavaznak meg, de azok nem is idegen katonák, hanem a közös osztrák és magyar, a császári és a királyi hadseregnek tagjai és oda vannak rendelve. (Ugy van! jobbfelöl.) Kubik Béla: Mint Fejérváry ide! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen! (Elénk derültség.! Szél! Kálmán miniszterelnök: Hogy felvilágosításokat adjanak, mint referensek, a maguk szakkérdéseikben- Én felhivok mindenkit, a ki a delegácziónak valamikor tagja volt, és felhívom az ellenzéki urakat, a kik azelőtt benn voltak a delegáczióban, és benn vannak most, s a kik bizonyosan nem fognak az én kedvemért valamit szépíteni, hogy áll-e az, hogy ott akár a közös miniszterek, akár a szakreferensek pökhendi módon, vagy lenézően bánnak a delegáczióval ? Rakovszky István: Ez nem áll! Széll Kálmán miniszterelnök: Tudtam, hogy ezt fogják válaszolni! Nessi Pál: Nem a modorban, hanem az érdemben bánnak igy a delegáczióval. (Nagy zaj és mozgás.) Széll Kálmán miniszterelnök: Sem az érdemben, sem a modorban! Ott minden kérdésben a felvilágosítást és a választ azzal a tisztelettel adják meg, a melylyel tartoznak a törvényhozó testület kiküldötteinek, és higyjék meg nekem, azzal a devóczióval, azzal a törvénytisztelettel, azzal az ügyszeretettel és lelkesedéssel beszélnek ott a referensek, fáradságot nem kiméivé, mikor a legnehezebb, a legkomplikáltabb kérdéseket intézik hozzájuk, hogy néha bámulni kell, hogy azon előadók egyike-másika mennyire tájékoztató, a dolgok mélyére hatoló, semmi részletet el nem hallgató, szakszerű fejtegetéseket tart.
