Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

118 líti. országos ülés 1902 május 16-án, pénteken. nek, a melyek léteznek ezen monarchia két állama között, (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Ez igy van! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) de közjogilag és nem ugy, a mint a t. képviselő urak ezt értik. (Ugy van! jobb felől.) Történetileg sem fejlődött ki olyan kapcsolat, olyan helyzet és olyan viszony nemcsak a mostan fen forgó egyes gazdasági, egyes labilis politikai viszonyokat értve. (Zaj a széhMxüoldalon.) Avagy mutassanak nekem Európában olyan két államot, a hol történelmi alapon hasonló viszonyok fejlődtek volna, mint minálunk? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ez, t. ház, a történeti fejlődésnek az eredménye, és ezt nem lehet visszacsinálni, mert ez a történeti fejlődés már Mohácsnál kezdődött, (Ugy van! jobb felöl.) Azok, a kik levonták ezen történeti fejlődésnek következményét a mi közjogunk és alkotmányunk alaptörvénye: a pragmatika szankczió alapján, ezt a megoldási módot tartották a mi viszonyainknak legjobban megfelelőnek. (Ugy van! jobbfelöl.) Már az nézet kérdése, hogy helyes-e ez, vagy nem; de az nem argumentum, hogy sehol sem fejlődött ki ily viszony, mint a milyen nálunk van, a mit önök is jól tudnak és a mit Thaly Kálmán t. képviselőtársain tud a legjobban. (Ugy van! jobbfelül) Ez az egyik, a mit előre akartam bocsátani. A másik az, hogy állítom, hogy, és a ki igazságos kritikát gyakorol az összes delegácziók felett, akár volt, akár nem volt benne ellenzék, — mert voltak idők, mikor volt benne és voltak idők, mikor nem volt benne ellenzék, hisz 1868-ban benn volt az akkori ellenzék: a balközép, Tisza Kálmán vezérlete alatt, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: 0 mondta azt átkosnak!) 1868 végén belőle kilépett, 1869-től fogva hosszú sorozatán át az éveknek nem volt benne ellenzék, azután ismét volt ellenzék kisebb számban (Zaj és mozgás a. bal- és a szélsöbaloldalon.) — ezen egész hosszú periódusa alatt a delegáczióknak, bár vitathatja valaki, hogy szükséges és helyes volt-e az, nem volt eset reá, hogy az a maga törvényes hatáskörét túllépte volna, vagy magát ezentrál-parlamentként gerálta volna, a mint itt mondatott, minélfogva ez határozottan alaptalan és téves felfogás. (Helyeslés jobbfelöl.) Higyjék meg a képviselő urak, mibennünk is van ám érzés és ragaszkodás Magyarország törvényeihez és alkotmányához. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igen, de elfojtják magukban !) Az első dolog és az első kérdés, a mit magának minden delegátus ott feltesz, a mit önmagához intéz, valahányszor a maga nyilatkozatait hallatja, az, hogy skrupulóze megtartja a törvényes határkört, a delegácziót. és én igen sok esetet tudnék elmondani az én praxisomból, a mikor ott voltam mint delegátus, a mikor pénzügyminiszter voltam és mai praxisomból is, hogy ha valaki csak legtávolabbról is felvetett egy kérdést, hogy ez vagy az a delegáczió kompetencziáján túlmegy, a legszigorúbban mérlegeltük és bíráltuk a dolgot, és mihelyt olyasmit tapasztaltunk, a mi aggályos, rögtön kimondtuk, hogy abba nem megyünk bele. Ott czentrál-parlamentről nem lehet szó. A mi pedig Barta Ödön t. képviselő ur azt az állítását illeti, hogy a delegáczió a parlament fölé helyezkedik és milliókat szavaz meg, arra nézve megjegyzem, hogy hiszen a törvény rendeli, hogy a közös költségeket a maguk meggyőződésük és legjobb hitük szerint ők szavazzák meg. Holió Lajos: Állapítják meg!, Széll Kálmán miniszterelnök: Állapítják meg, vagy megszavazzák, nem mindegy? Hát állapítják meg, ha Holló Lajos t. képviselő urnak jobban tetszik. De tovább megyek, nem is ugy van, hanem igenis megszavazzák, mert hiszen a költségvetésben ez a ház állapítja meg. ez a ház teszi be. ennek a háznak az elhatározásától függ, bele megy-e, vagy nem, ki lehet-e vetni, vagy nem lehet-e kivetni Magyarország lakosaira. Akkor aztán, és ebben igaza van Barta Ödön t. képviselő urnak, joga van a képviselőháznak gyakorolni a bírálatot, szigorú kritikát gyakorolhat az eljárás felett, a kérdések érdemét is szóba hozhatják külügyi, hadügyi kérdésekben a,z egész vonalon. A törvény csak azt mondja, hogy számszerűleg nem vitatható és le nem szállítható az összeg. Miért? A törvény filozófiája követeli ezt. Nem. az önök nézete. De hát csak meg kell magyaráznom, hogy a törvény filozófiájában van ez, hogy a végén konklúzió is lehessen, mert a két delegáczió közt egyetértő szavazás képes csak elérni azt, hogy konklúzió legyen és végérvényesen legyen megállapítható, a mit a törvény a közös viszonyból folyó költségekre megállapítson. Vitatni lehet, bírálni lehet, mindent ide lehet hozni és feleletre lehet vonni a delegácziót, a mely 34 év óta működik. Emlékeztetem a t. házat, hogy nem hallottam még arra nézve panaszt, hogy a delegáczió túllépte volna hatáskörét, pedig erős ellenzékkel volt dolgunk. Hiszen ott volt a függetlenségi párt, a mostani párt elődjeiből álló igen tekintélyes, igen jelentékeny emberekből álló sereg, a balközép, Tisza Kálmán vezérlete alatt. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) 60—80 emberből állott. Kubik Béla: Hamar beadta a derekát! Széll Kálmán miniszterelnök: A derék-beadás előttről beszélek. (Derültség.) Kubik Béla: Ily alkalmakra hivatkozik! Szegre akasztotta elveit! Széll Kálmán miniszterelnök: Históriát beszólek. Kubik Béla képviselő ur szerint felakasztotta elveit a szegre. Én azt máskép jellemeztem. Holló Lajos: Pedig az az igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor elég erős ellenzéket gyakorolt itt, nagyon erősét. Emlékeztetem a t. képviselő urakat a 70-es évek