Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

Hü. országos ülés 1905 jelzőt alkalmazni nem lehet, mint hogy az egy országos érdekű bizottság, mert a ki ott részt vesz, egyrészről a nemzettől nyert mandátum, másrészről a nemzet mandátumának letéteményesétől, az országgyűléstől nyert szubmaudátum alapján gyakorolja ott a parlamenti jogokat. Felelősége körülirva nincsen, de a felelőséget talán a lelkiismeretben és az alkotmányban mégis megtalálja. Már most azt kérdezem, hogy ki és mi czimen meri állítani, hogy ezek az albizottságok, — a melyeket rosszul neveztek el albizottságoknak, mert ha én nevezném el, akkor nem albizottságnak, hanem a delegáczió hadügyi, külügyi, tengerészeti bizottságának nevezném azokat, (Helyeslés a szélsőbalon.) — ki meri mondani ezen albizottságokra vonatkozólag, akár törvényeinkből, akár a házszabályokból, akár a delegácziónak u. n. ügyrendjéből kifolyólag, hogy azokra nézve olyan képtelenség lenne statuálva, hogy oda képviselőnek, a maga ellenőrzési jogának gyakorlása végett, bemennie nem szabad ? (Elénk helyeslés a szélslibáloldalon.) Ez sehol, t, ház, megírva nincsen, a mint arra leszek bátor röviden rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867 : XIT. t.-cz. 38. §-ában, mely szorosan körülírja a delegáczíók hatáskörét, ilyen hatáskörkiterjesztésnek a nyomát sem lehet feltalálni. A nyilvánosság alapelve az összes parlamenti intézménynek. A nyilvánosság jogának korlátozása magának a háznak szuverén joga. Ha ezt a jogát át nem ruházta az u. n. delegáczióra, akkor a ház alkotmányos jogának sérelme nélkül a delegáczió ezt a nyilvánossági jogot, mint az alkotmány elsőrendű garancziáját, megnyirbálni jogosítva nincsen. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az 1867 : XII. t.-czikk 36. §-a szorosan körülvonalozza, körülhatárolja azon teendőket, a melyekre a delegáczió hatásköre kiterjed. Ezek közt az a jog, hogy a parlament szuverén jogaiba belavatkozhatik. másra vonatkozólag, mint a mi a_ törvényben eléje utaltatott, nincsen benn, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig, t. ház, én azt tartom, hogy az alkotmányosság védbástyái között a nyivánosság oly szorosan értelmezendő joga a parlamentnek, a melynek megnyirbálását senki sem merészelheti, ha ettől a háztól arra jogot nem nyert. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Olyan fontos jog ez, a melynek bármi tekintetben való korlátozása szükségképen provokálja magának a képviselőháznak beavatkozását, mert az ő mandatáriusa a megbízónak hatáskörébe illetéktelenül, jogosulatlanul, jogának túllépésével avatkozik be. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A házszabályok, a melyek utóbbi keletűek, mint az 1867: XII. t-cz. és különösen az ujabb házszabályok is intézkednek erről. A t. ház szives figyelmébe ajánlom az ujabban megalkotott házszabályoknak 126. szakaszát, a melynek utolsóelőtti bekezdésében az mondatik, hogy: »ezeken május 16-án, pénteken. 11,1 kivül a ház egyes ügyekre, vagy az ügyek egyes nemeire más bizottságokat is alakithat«. A delegácziót semmi egyébnek, mint ilyen más ügyekre kiküldött bizottságnak tekinteni nem lehet. Hogy a delegáczió mikénti összeállítására vonatkozólag külön törvény rendelkezik, az még nem jogosítja fel Rakovszky István t. képviselőtársamat arra, hogy ezt tagadásba vegye. A törvényhozás egyik bizottsága az és nem parlament. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiába vindikál magának parlamenti jogokat. az nem egyéb, mint a törvényhozás egyik bizottsága, a mely az ügyek bizonyos nemeinek elintézése, vagy előkészítése végett küldetett ki. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Már pedig ki van mondva a házszabályokban, hogy a ház minden bizottságának és albizottságának ülése nyilvános. Sőt tovább megyek, magának a delegácziónak u.n. ügyrendjében, ha jól emlékszem, annak 41. szakaszában, világosan benne van, hogy a delegáczió ülései általában nyilvánosak. Hodossy Imre: Rendszerint! Barta Ödön: A kivételt megállapítják azután azon okokra való tekintetből, a melyek esetleg indokolttá tehetik bizonyos kérdésekre nézve, a melyek elől bármely pártállásu komoly politikus sohasem zárkózhatik el, hogy esetrőlesetre a szükség indokolása mellett zárt üléssé alakuljon át. A szabály tehát, t. ház és t. miniszterelnök ur, az, hogy minden bizottsági ülés, — mert az 1867 : XII. t.-cz. albizottságokat nem is ismer — nyilvános. A tárgyalásoknak tehát nyilvánosan kell indulniok és csak ha olyan kényes természetű ügy jut tárgyalás alá, a melyre nézve indokolt a nyilvánosságnak kizárása, ennek a nagy alkotmányossági garancziának ideiglenes, óvatos mellőzése, kis időre való felfüggesztése, akkor kell az iránt indítványt előterjeszteni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Es most mi történt ? A ház által kiküldött delegátus urak összeülnek és u. n. albizottságot alkotnak. Abban az u. n. albizottságban tárgyalják az ország legvitálisabb érdekeit érintő nagyfontosságú, nagyhorderejű ügyeket. Két képviselő, épen mert talán soha fontosabb a delegáczió működése nem volt, mint ez idő szerint, szükségét látja annak, hogy betekintsen abba a tárgyalási módba, a melyben a tárgyalások ott folynak, mód alatt értve azt is, hogy minő tárgyalási nyelvet használnak ott általában, mindenesetre képviselői joguknak gyakorlása végett jelentek meg a törvényhozókból, képviselőkből megalakult egyik testület tanácskozó helyiségében. De nem juthattak el, csak az előszobáig, mert az illető bizottság elnöke vagy alelnöke azt mondja, hogy nem érzi magát feljogosítva e tekintetben intézkedni, hanem megkérdi az albizottságot. Es az az albizottság, a hol magyar törvényhozók, képviselők ülnek, kiknek első feladatuk a magyar törvényhozás tagjainak, magyar képviselők alkotmányos jogainak respek15*