Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

116 116. országos ülés 1902 tálasa és csak másodsorban a dualisztikus kormány iránti kedveskedés, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) azt mondja, hogy ők ebbe nem mehetnek bele, hanem majd a plénum elé terjesztik ezt a kérést. (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélsöbaloläalon: Szégyen!) Az a plénum elé terjesztés pedig annyit jelent, hogy majd mikor vége lesz a tárgyalásoknak, altkor majd fognak valamit határozni. (Derültség a szélsőbaloldalon.} Ezzel nemcsak hogy megfosztották joguktól a képviselőket, hanem még gúnyolódtak is fölöttük, mert gúnyolódásnál egyébnek nem lehet tekinteni azt, ha egy felmerülő sérelem rögtöni orvoslása iránti kérelemre azt mondják, hogy majd a jövő héten tartandó plénumon fogják azt tárgyalni. Olyanforma ez. mint az az egyszeri debreczeni határozat, a mely kimondotta, hogy nem lehet belátni azon idők eljövetelét, a melyekben alkalmasnak fog látszani a német nyelv behozatala fölötti tanácskozás. (Derültség és tetszés.) Ez a magyar parlamentarizmusnak gúnynyá, nevetségessé tétele és (Ugy van! Ugy van! aszélsöbaloldalon.) kijátszása a nemzet ellenőrzési jogának. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy pedig ismét arra térjek vissza, hogy miért tartjuk épen most olyan aktuálisnak ezt a kérdést: megmondom, t. képviselőház. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t, delegáczió albizottságai tárgyalnak egyebek között egy u. n. ágynkölesönt vagy ágyuhitelt. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Ausztriában már a fedezetről is gondoskodnak; (Ugy van! Ugy van! Elénk mozgás a szélsöbaloldalon.} Ausztriában már a felett tanakodnak, hogy a miniszter egy külön kölcsönt kontraháljon annak a 38 milliós ágyúin telnek a fedezésére. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Ez is'olyan szédelgés! Barta Ödön: Es mit tesznek hozzá? Az osztrák pénzügyminiszter azt mondja őszintén, hogy az, hogy mekkora lesz a szükséglet, nem leltet előre tudni, a delegáezió j>edig már letárgyalta. Erre a tárgyalásra, a mely ott folyt, igazán nem lehet mást mondani, mint azt, hogy groteszk módon tárgyalták le. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon). Az osztrák pénzügyminiszter azt mondja, hogy nem lehet előre tudni a szükséglet nagyságát. »weil bei deni gegenwärtigen Versuchsstadium« a költségek teljes mértéke ma még ismeretlen, és a t. delegátus urak — ha jelen vannak, tudják meg, mit cselekszenek önök. — egy kisérleti stádiumban lévő ágyuzási intézményre úgyszólván vakon, (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) birálat nélkül, a nemzetnek millióit dobják oda, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a mikor a tanitók helyzetének, a mikor más ilyen kulturális intézményeknek javítására egypár százezerről van szó, akkor azt mondják önök, hogy a költségvetés egyenlegét, mérlegét nem szabad megzavarni. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) május lti-án, pénteken. A t. pénzügyminiszter urnak hónapok, vagy talán esztendők óta főfájást okoz az a kérdés, hogy a tisztviselők fizetésrendezésóre azt a kis adagot, a melyet most akar adni, honnan teremtse elő, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és önök minden aggodalom nélkül, minden főfájás nélkül, a legnyugodtabb báli hangulatban szavazzák meg a delegáczióban a milliókat. (Elénk tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) És miért? Azért, mert önök föléje helyezkednek a népképviselet szuverenitásának ; mert önök föléje helyezkednek a nép összes érdekeinek; mert föléje helyezkednek minden ellenőrzésnek (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) és mert felülhelyezkednek azon a szuverenitáson, a melynek csak egy részét ruházták meggondolatlanul önökre. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Érdemeket akarnak szerezni ! Lengyel Zoltán: És érdemrendeket! Nessi Pál: Hol a lelkiismeret ? (Zaj a szélsöbaloldalon.) _ Barta Ödön: T. képviselőház! Azt kérdezik önök, hogy miért áll pártunk azon az állásponton, hogy minden vonatkozásában ki akarja mutatni ezen átkos intézmény káros voltát ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy miért áll azon az állásponton, hogy kimutatja annak a lehetetlenségét, hogy a nemzet erejének zöme felett egy zárt testület határozhasson? Azért, t. ház, mert már elviselhetetlenek azok a terhek, a melyeket meggondolatlanul, utáuszámitás és alapos meggyőződés szerzése nélkül, s nem olyanformán, a mint azt előirná a szigorú kötelességérzet, már eddig is reá róttak a nemzetre! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Valamikor volt idő, a midőn a ház jelenlegi t. elnöke adelegáczióról ugy nyilatkozott: »az a delegáezió, az az istenadta, jámbor delegáczió.« Akkor talán megfelelt ez a jelzés, mert a delegáezió akkori működése talán csak jámborságot árult el. De most már nem jámbor, hanem tálmerész, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert kegyetlenül belenyúl a nemzet legvitálisabb jogaiba. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a működésnek egyszer máivégét fogjuk vetni, alája teszszük a feszítő vasat ennek az intézménynek és ki fogjuk emelni sarkaiból, (Elénk helyeslés, tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) mert nem várhatjuk be, a mig ez az intézmény teszi továbbra is a feszitővasat a nemzet exisztencziája alá és a nemzetet emeli ki sarkaiból. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Sürgőseknek kellett ezen interpellácziókat tekinteni, t. ház, és én igen köszönöm a t. elnök urnak, hogy ezt méltányolta. Sürgőseknek kellett ezen interpellácziókat tekinteni azért, mert a delegáezió most ülésezik és tárgyal, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) szükséges tehát, hogy még stante sessione orvosoltassanak az ellenőr-