Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-116

Ilii. országos ülés 1962 május lti-án, pénteken. 113 interpelláczió? Elsikkasztották! Elvitték a gyorsírók ! Zaj.) Bocsánat, itt van. (Olvassa): Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság albizottsági üléseit a nyilvánosság teljes kizárásával tartják ? Ha van tudomása róla, szándékozik-e haladéktalanul intézkedni, hogy ezen visszaélés azonnal orvosolva legyen és az albizottságok ülései is teljesen nyilvánosak legyenek? (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Következik Barta Ödön képviselő ur interpellácziója a képviselők ellenőrzési jogának a delegáczióban történt korlátozása tárgyában. Barta Ödön: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A Rátkay László t. barátom által részletesen ismertetett eset sokkal fontosabb, semhogy ne volna kötelességünk a t. kormánynak, a kormány fejének alkalmat nyújtani arra, hogy ezen ügyben teljes világosságot nyújthasson, megnyugtasson mindenkit, kit a felmerült eset méltó aggodalommal tölt el az iránt, hogy a nemzet jogainak állandó megnyirbálásában végre megállapodás lesz. Ezen párt, nem daczból, hanem tiszta, elvi öntudattal határozta el, hogy a delegáczió intézményébe bele nem megy. Ezen intézményt, a melyért ezen párt, valamint ezen pártnak nagynevű őse, a ki az önállóságnak és függetlenségnek nagy eszméiért azt a példátlan martiromságot elszenvedte, nem tekinthette és nem tekintheti ma sem egyébnek, mint a nemzet önállósága, függetlensége temetőjének. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A parlamentáris világban ismeretlen, példátlanul álló intézmény ez, a mely jóformán illuzóriussá teszi a parlamentben a nemzet részéről megnyilatkozó szabad elhatározást, mert a nemzet erejének, verejtékének oroszlánrésze felett egy zártkörű bizottság határoz. (Ugy van! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Ha még az volna, a mit az 1867: XII. t.-cz, a maga enarraczionális, hogy ne mondjam, fecsegő stílusában megalkotott vagy rendszeresíteni akart, t. i. egy olyan intézmény, a mely szorosan körülzárt hatáskörben van hivatva működni, akkor csak hagyján, akkor védhetnék ezen intézményt és ezen intézmény működésiét. De mivé vált ezen intézmény ma már? Egy, a parlament fölé helyezkedett testületté, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely a nép önrendelkezési jogával, a nemzet adóviselési erejével és képességével nem vet számot, a mely nevet a felett, hogy négy hónapon belül e képviselőház a maga legjobb tudása szerint igyekszik az ország helyzetét feltárni, és a mely készen tartja azokat az ágyukat, azokat az intézményeket, terveket, a melyekkel az ország önállóságának rovására, az ország adója legnagyobb részét a maga javára konfiskálja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vagy nem nevetséges-e, t. ház, hogyhaaparKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VII. KÖTET. lament a felett aggódik, vájjon lehet-e egyikmásik intézmény fejlesztésére egypár százezer írttal a költségvetési tételt felemelni, nem nevetséges-e, hogy e parlamentnek történetében esemény-számba menőleg sem lehetne találni egy esetet, ha nem épen a miniszterek kezdeményezésére történt, hogy egy tétel, akármilyen fontos czélra szolgáljon is, az előirányzottnál magasabb dotáczióban részesült volna ? Ezzel szemben a delegáczió alapos tanulmány, alapos előkészülés és szigorú bírálat nélkül, a dolgok alapos tanulmányra alapított mérlegelése nélkül milliárdokat dobált el fennállása óta. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Játszottak ott mindenkor a milliókkal, mint a czirkuszban a vas mintájára öntött gummilabdával. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Megelőzőm a t. miniszterelnök urnak kérdését, hogy miért épen most csinálunk ebből olyan nagy graváment, miért épen most veszszük a delegáczió működését bírálat alá? Kérdezte ezt tőlem a t. miniszterelnök ur a múlt napok egyikén, mikor a bosnyák kérdés napirenden tartását helyeztük kilátásba. Ugyanazon okból, a mely arra indított, hogy a bosnyák kérdés állandóan napirenden tartását bejelentsük, lehetetlen tovább hallgatással tűrnünk azt az állapotot, a mely a delegáczió kezelésében, tárgyalási modorának intézésében és hatáskörének'minduntalán való kitágításában az ország kárára érvényesül. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Betelt már a pohár, t. képviselőház, teljesen, (Igaz! Ugy vem! a szélsobaloldalon.) mert a nemzet önrendelkezési joga arczulcsapásánál egyébnek nem tekinthetjük azt a tárgyalási modort, a melyet most legutóbb, mintha csak összebeszéltünk volna róla, egy osztrák képviselő ugy nevezett, hogy groteszk módon kezd tárgyalni a delegáczió. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát igaz, t. képviselőház, groteszk tárgyalási mód az, a melyet Dasinszki igy jellemzett, a mely jellemzést én teljesen magamévá teszek, hogy a parlament kebeléből kiküldött u. n. országos bizottság az ország anyagi helyzetének mérlegelése, az ország helyzetéből merített indokolás nélkül uj és uj czimeken minduntalan nem is egy, nem is két, hanem 30 és 40 milliós tételeket szavaz meg olyan előadóknak informácziói alapján, a mely előadók munkálataiba kellő betekintést nem tehet, és a mely munkálatok után számítást tenni nincs is módja, de nincs is szándéka. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Tökéletesen ugy van! Az ember nem is tudja, mit csinál! {Nagy zaj.) Barta Ödön: Most ezzel szemben mi történik? Az országgyűlés képviselőházának nagy többségére nézve még azt is lehetetlenné akarják tenni, hogy saját hivatalos kötelességének eleget tehessen ugy, mint a hogy azt az országgyűlési képviselőnek az alkotmányban gyökerező 15