Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

108 115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. májában, a dolog természeténél, a mi helyze tünknél fogva és saját érdekünkben sem szabad elzárkóznunk a másik fél érdekeinek méltányos figyelembevétele elől, mert olyan leoninus szerződést, a mely csak az egyik félre van tekintettel, soha sehol sem kötött egy állam sem. Mindig beszélnek Németországról, a mely nincs ránk tekintettel vámtarifájában. Neki is számba kell venni a mi érdekeinket is, ha szerződni akar. Hogyan egyezkedjünk Németországgal, ha azt a tételt állítják fel, hogy csak a magyar érdekeket biztosítsuk és nem szabad a másik fél érdekeire tekintettel lenni ? Engedelmet kérek, ilyen képtelenséget a képviselő ur sem akarhat, senki sem akarhat és nekem sem lehet ilyet imputálni. (Mérik helyeslés jobbfelöl.) Én ma sem mondok mást, mint a múltban és e tekintetben semmiféle eltérést konstatálni nem engedek. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdést illetőleg a képviselő ur még fogárdosabb modorban állítja fel a dolgot és azzal sarokba akar szorítani. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondja, hogy én ma azon hozzám intézett kérdésre, fentartom-e a mai állapotot, kijelentettem, hogy a mai állapotnak olyan módosulását, a mely Magyarország gazdasági érdekeinek sérelmével járna, el nem fogadom. És azt mondja, hogy ez eltérés attól, a mit eddig mondtam. Eddig ugyanis azt mondottam, hogy szó szerint és betű szerint ragaszkodom a mai állapothoz, abból egy betűt se engedek, azzal állok és azzal bukom. Hát engedelmet kérek, tessék beszédeimben utána kutatni, és én prémiumot kötök ki a t. képviselő urnak, ha megtalálja azt a passzust, a hol azt mondom, hogy mindenben betű szerint az utolsó betűig ragaszkodom a mai állapothoz és csak ahhoz. Azt én soha sem mondottam, mert ilyen abszurdumot nem is mondhattam. Egyes apró módosítások történhetnek, — talán a mi érdekünkben is — de a fő dolog az, hogy alapvető, lényeges esszencziális részeiben és tartalmában a mai állapot ne legyen érdekeink lényeges sérelmével megrontva. És

r

tovább megyek. A kéj>viselő ur nem objektív. És, bocsánatot kérek, ha azt mondom, ezzel a nem objektív felfogásával erős tévedés is párosul. Vannak, kik e házban emlékeznek, — talán két évvel ezelőtt történt, mikor először volt az uj egyezségről, szó — hogy én hosszasan nyilatkoztam, kifejtettem nézetemet in specie erről a kérdésről és azt mondottam, hogy igenis, kiindulási pontunk lényegében és főalkatrészében és igazi tartalmában a mai állapot, de megmondottam, — ezt tessék rám czitálni és nem azt, a mit számba ad, hogy az utolsó betűig egy jottát sem szabad változtatni — hogy annak, a mi a mai állapotnak végmérlege az ország érdekeire nézve, annak a mérlegnek nem szabad megromolni a maga lényegében. Hogy egyes kisebb jelentőségű módosítások történhetnek, de part et d' autre — talán szórói-szóra nem ezt mondottam, de arról jót állok, hogy ezt a gondolatot tettem bele, — hogy apró javitmányok, uj dolgok belejöhetnek, mert hiszen olyan egyezségről van szó, a mely 1903-tól ujabb tiz évre terjedne, és az idő halad, fejlődik — az természetes ; s azt mondtam, hogy mindazokat kölcsönösen szem előtt tartva, a mik az uj alkunak végeredményei lesznek, az uj alku lényegében, pénzügyi és gazdasági végmérlegóben nem ronthatja meg a mai állapotnak pénzügyi és gazdasági mérlegét. Ezt mondtam akkor, ezt mondom ma is. Semmiféle uj alkunál, semmiféle uj egyezkedésnél sem lehet azt mondani : betüszerint azonosnak kell maradni. Magára a tarifára nézve hiszen a törvény maga azt mondja, hogy az kicserélendő ujjal, tehát nem lehet a mait fentartani. Pichler Győző: Az más dolog! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is ezztl érveltem. Ezt csak hozzáteszem. Ennek az uj tarifának létesitése, a melynek kicserélését rendeli el a törvény, miután abban mi érdekeinket megóvni akarjuk, valamint az osztrákok is meg akarják óvni a magukét és összeegyeztetni igyekszünk a kettőt, bizonyos, és talán kölcsönös módosításokat vonhat esetleg maga után egyik vagy a másik kérdésben. A feladat az, hogy az ország anyagi érdekeire a maguk végösszegében abból az alkuból romlás és veszély ne kerüljenek ki. Én ezt felvilágositólag, mégnyugtatólag mondtam., nem is debatteri éllel és szándékkal, hanem azzal av. intenczióval, hogy a t. képviselőház lássa, hogy komolyan, nyíltan és becsületesen járok el az ország ügyeiben. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha előre nem tálalok elő dolgokat, a melyek még nincsenek készen, az nem azért van, mint hogyha a t. képviselő urakat homályban akarnám talán hagyni, hanem azért, mert a dolog természete, az alku menete és mai stádiuma azt abszolúte kijárja. (Elérik helyeslés a jobboldalt n.) Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e az imént felolvasott 2. §-t, igen, vagy nem ? (Igen 1 Nemi) Kérem azokat a képviselőket, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A t. ház a 2. §-t elfogadta. — Most, miután a t. ház az ülésnek két órán tul való folytatását elhatározta, kérdés, kivan ja-e a ház a tárgyalást folytatni ? (Felkiáltások jobbfelöl : Folytassuk! Ellenmondások a ssélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Miután a t. ház belenyugodott abba, hogy két órán túl is tárgyaljunk, nekem kötelességem feltenni a kérdést. Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, még pár rövid szót kívánok szólam. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Legyünk egymással szemben méltányosak. Itt csak a napokban hallottam panaszt az iránt, — nem reflektáltam rá, mert nem tartottam lényegesnek — hogy volt egy eset, a midőn a clelegácziónak, mert sietett, reg-